A bolygórendszerekből kirepülő kisbolygók és üstökösök égitestekkel teli áramlatokat hoznak létre a Tejútrendszerben. A Naprendszerünk csillagászok szerint egymillió ilyennel találkozhat a galaxisban megtett útján.
A régészek 3 éve bukkantak az obszervatórium maradványaira, ami elmondásuk szerint az első és az eddig ismert legnagyobb lehetett az ókorban.
Az új megfigyelések alapján a galaxisunk nem lóg ki a tömegből, és a hozzá hasonló tömegű spirálgalaxisokra emlékeztet. Emiatt viszont sok mindent felül kell vizsgálni, amit a Tejútrendszerről idáig feltételeztünk.
A standard modellben a világegyetem gyorsulva tágul a végtelenségig, és fokozatosan egyre hűvösebb és sötétebb lesz. De mi van, ha valami nem stimmel az elfogadott kozmológiai modellel? Kovács András és kutatócsoportja a kozmikus voidok szimulálásával indul a rejtély nyomába.
A Földtől 370 fényévre található PDS 70 rendszer egyik bolygója körül olyan korong jelent meg, ami egy vagy több hold születését jelzi előre – ilyen jelenségről eddig még nem sikerült felvételt készíteni.
A chilei Vera C. Rubin Obszervatórium kamerája által készített fotók részletgazdasága ténylegesen csak 378 darab 4K-s felbontású tévéképernyőn érvényesülne.
A világ harmadik legnagyobb rádióteleszkópjának otthont adó Puerto Rico-i obszervatórium 1963 óta szolgálja a tudományt. Most 30 méteres seb tátong az antennatányérján.
A szakemberek és lelkes amatőrök mostantól két petabyte-nyi adatot böngészhetnek át online, ez eddig a legnagyobb szabadon kereshető rádióemisszió-adatbázis a világon. Az adatok részletes elemzésétől eddig ismeretlen kozmikus törvényszerűségek felfedezését várják, de persze az sem baj, ha valaki véletlenül idegen üzenet nyomára bukkan.
A műszerrel a Hold felszínéről és a távoli csillagok jellemzőiről kap majd részletesebb képet a kutatóközpont.