A mai kutyák sokszínűsége nem modern divathóbort eredménye
A morfológiai és genetikai diverzitás már 10 ezer éve megjelent, állítja a Science folyóiratban megjelent két tanulmány.
A morfológiai és genetikai diverzitás már 10 ezer éve megjelent, állítja a Science folyóiratban megjelent két tanulmány.
A németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói Tanzániában, az Issa völgyében élő kelet-afrikai csimpánzok viselkedését elemezték.
Legalábbis a Science Advances folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői szerint.
A legújabb kutatási eredmények szerint az Európát uraló neandervölgyiekkel párhuzamosan pár százezer éve még ők domináltak Észak-Ázsiában.
Az őskrokodilok ormánya nem bírta a nyomást, ezért aztán nem tudtak olyan mélységekbe ereszkedni, mint a delfinek és más cetfélék.
Ha egy halnak lábszerű szervei vannak, az eleve különleges, de, hogy ízlelni is képes velük, az valóban meglepő.
Erre utalnak a figyelemhiányos hiperaktivitás tüneteit mutató alanyok online gyűjtögető játékban elért eredményei, állítják a Pennsylvania Egyetem kutatói.
A páratlanujjúságon a legújabb kutatási eredmények sem változtatnak.
Az afrikai szavanna változó éghajlata és gazdag állatvilága arra késztette az ember elődeit, hogy megszabaduljanak szőrzetüktől, szerszámokat használjanak és változtassanak étrendjükön – állítja a témát évtizedek óta kutató ökológiaprofesszor.
A más fajoknál csak a fiatalokra jellemző Pán Péter-szindróma minden bizonnyal erőteljes szerepet játszott az emberi intelligencia evolúciójában, állítja a Nature Ecology & Evolution folyóiratban frissen megjelent, több tucat mai, illetve már kihalt főemlősfaj vizsgálatán alapuló új tanulmány.
A zárvatermő növények törzsfája egyáltalán nem fa, hanem sűrű szövetű, bonyolult evolúciós hálózat. Ez egyben arra is magyarázat, hogy miért vették át a zárvatermők az uralmat alig 120 millió év alatt a földi flórában, mondja Poczai Péter, a Helsinki Egyetem növénybiológusa.
A július 8-án bejelentett felfedezés az emberré válás történetének egyik alig ismert, de kulcsfontosságú fejezetét, az Afrikát elsőként elhagyó elődfaj vándorlását segíthet rekonstruálni.
Egyszerű genetikai változás rövidítette meg az emberi hátsó felet: két kóborló DNS-darabka lehet a ludas, bár abban, hogy végleg eltűnt a farok, több gén módosulása is közrejátszhat. A farok hiánya összefügghet azzal, hogy az embereknél ilyen gyakoriak a velőcső-záródási problémák.
Egy nemzetközi kutatócsoport éghajlati modellek és sok ezer ásatás eredményeit tartalmazó adatbázis alapján állítja, hogy a Homo fajok közül többel is a gyors klimatikus változások végeztek.
Ausztrál kutatók úgy vélik, hogy jelenleg az emberek 35 százalékánál a magzati kor után is megmaradó medián alkari ütőér olyan mikroevolúciós fejlemény, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a Homo sapiens törzsfejlődése még javában zajlik.