Az utóbbi évek paleoantropológiai kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a neandervölgyiek a saját ökoszisztémáik csúcsragadozói voltak: a Homo neanderthalensis a húsevésre specializálódott olyan predátorokkal megegyező mennyiségű állati fehérjét fogyasztott, mint az oroszlánok vagy farkasok. Az eddigi tudományos közmegegyezés szerint a gasztronómiailag meglepően fejlett emberfaj étrendjén elsősorban a csoportosan levadászott patás növényevők szerepeltek, ám előszeretettel fogyasztották a halakat, kagylókat és rákokat is.

Amerikai kutatók legújabb eredményei szerint az Eurázsiát 40 ezer évvel ezelőttig benépesítő neandervölgyiek a mai élsportolók, illetve testépítők fehérjekoncentrátumaihoz mérhető töménységű proteinbombák fogyasztásával tartották magukat csúcsformába. Legalábbis ez derül ki abból az IFL Science által ismertetett vizsgálatból, amelynek eredményeit a Science Advances folyóiratban július 25-én megjelent tanulmány részletezi.

Az antropológusok arra kerestek magyarázatot, hogy miközben az emberfajok emésztőrendszere evolúciósan a mindenevéshez igazodott, egyes eurázsiai neandervölgyi populációk csontmaradványaiban a kizárólag húson élő csúcsragadozókénál is magasabb az állati fehérjékből származó nitrogén-izotópok szintje. A mai domesztikált fajokénál nagyságrendekkel alacsonyabb zsírtartalmú, sovány vadhúsból képtelenek lettek volna akkora mennyiséget megenni, mint amekkora értéket az izotópos elemzés mutattak, ezért a kutatók etnográfiai példák után néztek. Az IFL Science-nek nyilatkozó antropológusok egyes vadászó-gyűjtögető népek, például az inuitok táplálkozási szokásait leíró néprajzi munkákban egyes mai sajtkülönlegességekhez hasonló metódust fedeztek fel, amely szerint a légylárvákkal előemésztett, illetve érlelt húsok fogyasztása jelentős múltra tekinthet vissza.

A maradványok további genomikai és izotópos vizsgálata ennél is meglepőbb eredményre vezetett, kiderült az extra fehérjemennyiség egyszerűen elérhető, könnyen emészthető, optimálisan hasznosuló forrásai alighanem a fémeslégyfélék (Calliphoridae), a sajtlégyfélék (Piophilidae) és katonalégyfélék (Stratiomyidae) lárvái, vagyis az elpusztult állati tetemekben fejlődő „nyűvek” lehettek