A várható környezeti katasztrófa miatt megkezdték a Föld kincseinek archiválását

Nagyszabású vállalkozásba kezdett a Föld jövőjéért aggódó kutatók egy csoportja: részletesen feltérképezik azokat a kulturális, földrajzi és környezeti kincseket, amelyeket a klímaváltozás fenyeget, és a lézerszkennerrel készült felszínrajzokat Earth Archive néven közzéteszik.

Az alapító, Chris Fisher professzor, a Coloradói Állami Egyetem régész-antropológusa egyértelműen a klímaváltozással magyarázta, miért indítják el a nagy emlékállítási projektet. „Valójában már csak korlátozott idő áll rendelkezésre, hogy rögzítsük ezeket a dolgokat, mielőtt a Föld felszíne alapvetően átalakul” – mondta Fisher, aki szerint a kulturális (régészeti lelőhelyek, látványosságok) és az ökológiai örökség (élőlények, tájak) is odalesz az elkövetkező időszakban. Ráadásul ezek a változások akkor is végbemennek, ha mostantól mindannyian elkezdünk „úgy élni, mint a Flintstone család” – fogalmazott.

Fisher projektje a régészetet forradalmasító LIDAR (light detection and ranging – lézeralapú távérzékelés) szkennelési technológián alapul: a levegőből a földfelszínre irányított lézerfény, illetve energiaimpulzusok visszaverődésének idejéből kikövetkeztethetők a legapróbb domborzati különbségek is, függetlenül a felszín növénnyel borítottságától. A beérkezett adatokból az Earth Archive csapata háromdimenziós térképeket épít egy-egy adott területről.

LIDAR-képek, légifotók, műholdas felvételek

A radartól eltérően a LIDAR az ultraibolya, a látható, valamint az infravörös fény tartományában dolgozik.

A LIDAR segítségével sikerült például rábukkanni ősi települések dzsungel mélyén rejtőző maradványaira, de a Tolnai Katalin régész és geoinformatikus által méltatott technológia segített abban is, hogy megtudjuk, az aztékok riválisai milyen hatalmas várost építettek a mai Mexikó területén. A technológia lenyűgözően részletes képalkotást tesz lehetővé, egy tégla méretű, húsz cenitméteres részlet sem maradhat rejtve előle – mondta Fisher.

Légi lézerszkennelés

A régésznek az után támadt ez az ötlete a LIDAR bevetéséről, hogy hallott a CyArk nevű nonprofit szervezetről, amely digitális technikákkal (lézeres szeknneléssel is) készít 3D-s lenyomatot olyan kultúrkincsekről, mint egy-egy épület vagy régészeti lelőhely. Fishernek az járt a fejében, hogy ez nagyszerű, de amit a kincsek közül a CyArk feltérképezett, „csak töredéke mindannak, amit az elkövetkező néhány évtizedben elveszítünk a klímaválság miatt”.

Az Earth Archive csak a szárazföldi területekre koncentrál, tehát a bolygó felszínének nagyjából 29 százalékát fedi le. Az adatrögzítést a klímaváltozástól leginkább fenyegetett területekkel kezdik: a tengerszint-emelkedés miatt veszélyeztetett part menti övezetekkel és a reneszánszát élő erdőpusztítás miatt változó tájképet mutató Amazóniával.

A munka első lépése a már létező LIDAR-adatok összefésülése, de az Earth Archive légifotókból és műholdképekből is építkezik majd. Az eredmény pedig egy olyan egyedülálló és ingyen hozzáférhető térkép lesz, amely a régészek, geológusok, környezetvédők munkáját is hathatósan segítheti. (Az alábbi, júliusi TEDx Talks videón Fisher mutatja be a projektet:) 

Amellett ugyanis, hogy a LIDAR képes a dzsungellel benőtt területeken is azonosítani az ember alkotta struktúrákat, olyan információkat is feltár, mint például egy erdő kora és felépítése. Az adatokból akár régebbi tájképek is rekonstruálhatók, illetve nyomon követhető, hogyan változik a táj, ahogy telnek az évek, évtizedek.

A projekt persze nem kevés pénzt emészt fel: Amazónia feltérképezése a becslések szerint önmagában 15 millió dollárba kerülhet és két-három évig tarthat. A költség nagy részét a felszerelés utaztatása viszi el, míg az adatok feldolgozásához emberi munkaerő kell. A csapat épp ezért keresi a finanszírozás lehetőségeit, magánadományokat is gyűjtenek, bár néhány szervezet már jelentkezett támogatónak.

Drága, és sose lesz vége

Szakmai körökben ugyanakkor a terveket nem fogadta osztatlan lelkesedés. A Guardiannek legalábbis a legtöbb megszólított szakember azt mondta, hogy csakugyan értékes lenne egy ilyen adatbázis, de a gyakorlatban jelentős akadályok nehezítik a létrejöttét.

Kevin Tansey, a Leicesteri Egyetem távérzékeléssel foglalkozó oktatója például üdvözölte a projektet, de szerinte a LIDAR ma még igen drága és időigényes technológia, emellett egyes területeken olyan gyorsan mennek végbe változások, hogy még az adatok begyűjtése közben is drasztikusan megváltozhat a tájkép.

Mat Disney professzor a University College Londontól annyira aggódik a projekt költséges volta miatt, hogy attól tart, az majd más fontos kutatásoktól veheti el a forrást. Ráadásul a területek feltérképezésére nem mindenhol lesz majd könnyű engedélyt szerezni. „Ki engedélyezi majd nekik a légtér használatát Brazíliában? A brazil kormány biztos nem.”

A World Trade Center és környéke LIDAR-képen, 2001. szeptember 19-én.Fotó: AFP

France Gerard, a brit Ökológiai és Hidrológiai Kutatóközpont munkatársa szerint a koncepció remek, és egy sor ország, például Hollandia már el is kezdte területei LIDAR-os feltérképezését. Ugyanakkor szerinte levon a projekt értékéből, hogy az egyes területek csak nagy időbeli eltérésekkel feltérképezhetők, így a megfigyelések időpontja nagyban eltér majd a Föld különböző pontjain. Gerard-t az is foglalkoztatja, hogy vajon milyen nyers adatokat gyűjtenek majd az Earth Archive projektben, és ezeket milyen formában teszik elérhetővé.

Ő is és Disney is megemlítette, hogy már léteznek olyan űrből rögzített LIDAR-képek, amelyek összefüggő, az egész bolygóra kiterjesztett adatokat tartalmaznak, és az erdőkről is értékes információkat szolgáltatnak, még ha jóval kisebb felbontásban is, mint amit a repülőgépre rögzített LIDAR-ral lehet rögzíteni.

Fisher szerint ez a felbontásbeli különbség igenis problematikus, és bár a projekthez sok idő kell, meg fogja érni a belefektetett energiát. „Én nem élek elég sokáig, hogy láthassam az eredményeket, egyikünk sem fog, és még a gyerekeink élete sem lesz elég hosszú hozzá. Ez az ő unokáiknak szól, és az ő unokáiknak, és az ő unokáiknak. Ez a legvégső ajándék, amit az eljövendő generációknak adhatunk.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: