A koronavírusos betegek antibiotikum-kezelése hozhatja el az ellenálló szuperbaktériumok aranykorát

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Priya Nori a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetemhez tartozó Montefiore oktatókórházának antibiotikum-szabályozó programjának vezetője, aki ideje nagy részét az antibiotikumok helyes adagolásának betartatásával tölti, és azt felügyeli, hogy a baktériumok ne váljanak rezisztenssé ezekre a készítményekre. Most azonban sok pályatársához hasonlóan Nori is a COVID-19 betegségben szenvedők gyógyításán fáradozik, így kezdi felfedezni az antibiotikumok és a koronavírus-járvány közötti kapcsolatot.

Bár az antibiotikumok a vírusos fertőzésekre, így a SARS-CoV-2-re sem jelentenek gyógymódot, az új koronavírus okozta légúti fertőzés gyakran bakteriális tüdőgyulladáshoz vezet, és az orvosok nehezen tudják megállapítani, hogy az egyes esetekben melyik kórokozó felel a tüdőbetegségért. „Általában nem vonjuk meg az antibiotikumokat ezektől a betegektől. Ez rossz döntés lenne? Nehezen tudom megítélni” – mondta Nori a Science-nek.

A dilemmát az okozza, hogy a COVID-19 betegek áradata, és az emiatt megnövekedett antibiotikum-használat végső soron növelheti a baktériumok antibiotikum-rezisztenciáját. Az amerikai védelmi minisztérium (DoD) ezért felállított egy tíz orvosi központ szakértőiből álló csoportot, amely a koronavírusos betegek másodlagos, bakteriális és gombás fertőzéseit, valamint a kezelésük során felhasznált antibiotikumok hatását vizsgálja.

Intentív osztály a németországi Aachenben, 2020. április 15-énFotó: INA FASSBENDER/AFP

A kórházak, különös tekintettel az intenzív osztályokra, egy ideje – a szabályozásoknak megfelelően – visszafogottan vetették be az antibiotikumokat a betegeknél, mivel a baktériumok hamar hozzászokhatnak és ellenállóvá válhatnak ezekre a készítményekre, de a beszámolók szerint a világjárvány alatt ezt a korlátozó gyakorlatot beszüntették.

A COVID-19 áldozatainak jelentős része másodlagos bakteriális fertőzésben hal meg

A járvány miatti fokozott készültség, a kórházi védőfelszerelések használata és a kórházi fertőzésekért leginkább felelős műtétek elhalasztása miatt néhány kutató arra számít, hogy a baktériumok terjedése és antibiotikum-rezisztenciája lassul a járvány alatt, de a DoD kutatásában résztvevő Bo Shopsin szerint a jelek ennek ellenkezőjére utalnak. „Egyértelműnek tűnik, hogy a COVID a kórházakban is terjed, és ha ez így van, akkor a baktériumok rezisztenciája is nő” – mondta a fertőző betegségekkel foglalkozó Shopsin, aki szerint az sem segít az ügyön, hogy egyes kórházak rá vannak kényszerülve az eldobható védőfelszerelések újrahasználatára és a lélegeztetőgépek betegek közötti megosztására.

Több közelmúltbeli kínai tanulmány alátámasztja azt az Európában és az USA-ban csak beszámolók alapján terjedő tényt, hogy a COVID-19 súlyos eseteinek túlnyomó többségében antibiotikumokat is bevetnek az orvosok. A Lancet nevű orvosi folyóiratban március 11-én publikált, 191 vuhani fertőzött kezelését bemutató tanulmány szerint a betegek 15 százaléka (és a halálos áldozatok fele), másodlagos bakteriális fertőzésben halt meg. Ezt a trendet a történelem is igazolja: a 2009-es H1N1-influenzajárványnak tulajdonított 284 ezer halottjának közel fele, valamint az 1918-as spanyolnátha halálos áldozatainak többsége is bakteriális tüdőgyulladásban halt meg.

„Vannak útmutatások arra, hogy mikor használjunk antibiotikumot, és mikor ne, de a jelenlegi helyzetben nehéz elképzelni, hogy ezek betarthatók lennének” – mondta a Science-nek a manhattani Langone kórház pulmonológusa, Leopoldo Segal. Elmondása szerint a kórházában kezelt koronavírusos betegek java részénél antibiotikum-rezisztens fertőzés alakult ki, és szinte mindenkit az azitromicin nevű készítménnyel kezelnek, amelyből az utóbbi időben éppen ezért hiány alakult ki az Egyesült Államokban.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

A Stanford Egyetem fertőzésesbetegség-szakértője, Marisa Holubar szerint ugyan még korai megjósolni, hogy milyen mértékben járul hozzá a jelenlegi járvány a globális antibiotikum-rezisztenciához, de azt elmondta, hogy az azitromicin-szerű gyógyszerekre már a járvány előtt rezisztens volt a baktériumok 30-40 százaléka, és a most tapasztalt túlhasználat ezt csak súlyosbíthatja.

Két legyet egy csapásra

A Scientific American szerint ráadásul ez a rezisztencia éppen akkor növekedhet, amikor az új antibiotikumok fejlesztése lelassult, és a nagy gyógyszercégek sorra szállnak ki az antibiotikum-iparból. Az egyik legnagyobb gyógyszermulti, a GlaxoSmithKline esetében például február végén derült ki, hogy igyekszik megválni az antibiotikum-részlegének egy részétől, hogy a rákkutatásra és más területekre fókuszáljon.

Nagy befektetők nélkül viszont a kisebb szereplők sem tudnak túlélni: az antibiotikum-fejlesztési piacon csak 2019-ben három fontos vállalat jelentett csődöt, köztük az eravaciklin nevű szert gyártó Tetraphase, amely 600 millió dolláros befektetés ellenére dőlt be. „Ilyen elkeserítő gazdasági helyzetben miért lenne bárki is olyan bolond, hogy újra próbálkozzon?” – nyilatkozta nemrég John Rex, aki az amerikai kormánynak ad tanácsokat az antibiotikum-rezisztencia elleni harcban.

Az NG Biotech nevű francia cégnél antibiotikum-rezisztencia tesztek készülnek, 2020. április 6-ánFotó: DAMIEN MEYER/AFP

A koronavírus-járvány alatt soha nem látott összegek folynak be a kutatóközpontokba, és mindössze négy hónappal az első vírusgenom szekvenálása után szinte az egész világ tudományos közössége együtt dolgozik a teszt-, vakcina- és gyógyszerfejlesztésen. A válságot mérséklő gazdasági mentőcsomagok mértéke szintén példátlan, csak az Egyesült Államokban 2 billióra (kétezer milliárdra) tehető az összegük. Bár kevesen vitatják ezek szükségességét, több terület kutatói elgondolkodhatnak, hogy más közegészségügyi problémák esetén miért nem sikerül ilyen társadalmi-gazdasági összefogást elérni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben nyilvánította az antibiotikum-rezisztenciát a globális közegészségügyet veszélyeztető tényezőnek, de máig nem sikerült igazán nagy áttörést elérni a területen, pedig a most szóban forgó összegekhez képest eltörpülő összegből, 4-5 milliárdból finanszírozni lehetne a teljes antibiotikum-fejlesztési és -kutatási ipart, és tanulmányok igazolják, hogy közép- és hosszú távon ez lenne a legjobban megtérülő közegészségügyi befektetés.

Ahogy a koronavírus-világjárvány is mutatja, a 21. századi globális közegészségügyi problémák túllépik a nemzetállami kereteket, és a hatékony megoldást csak kollektív nemzetközi együttműködések tudják garantálni. Mivel a fenti példákból is kiderült, hogy a COVID-19 és az antibiotikum-rezisztencia problémája nem független egymástól, talán épp itt az ideje, hogy az utóbbi kutatását is a megfelelő mértékben támogassák, megelőzve számos fertőzéses betegség terjedését a jövőben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: