Nature: Most már aztán elég az áltudományokból!
„Tehénvizeletet, fehérítőt és kokaint is javasoltak már a COVID-19 gyógyítására – mind ostobaság. A világjárványt beállították már kiszivárgott biofegyvernek, az 5G technológia melléktermékének és politikai lufinak is – mind szamárság. És számtalan életmódguru és alternatív gyógyász hirdetett bizonyítatlan főzeteket, tablettákat és gyakorlatokat, amelyek »erősítik« az immunrendszert” – ezzel az erős bekezdéssel indít a világ vezető tudományos lapja, a Nature legújabb, manifesztumként is felfogható áltudomány-ellenes cikke.
A cikk szerzője, Timothy Caulfield amellett, hogy az Albertai Egyetem egészségügyi joggal foglalkozó professzora, az áltudományok elleni harc egyik éllovasa is, aki több könyvet és egy tévésorozatot is szentelt az ügynek.
Caulfield megjegyzi, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által csak infodémiának nevezett dezinformációs robbanásnak pozitív hozadéka is volt: egyre többen lépnek fel a maguk módján a hamis információkat terjesztők ellen. Az interneten önkéntes tényellenőrzők csapják le a magas labdákat, a szabályozók agresszívabban kérik számon a bizonyítatlan gyógymódok terjesztőit, és a kutatók is egyre több támogatást kapnak a koronavírusos hatásvadászat elhárítására.
A kutató szerint ilyen mértékben még soha korábban nem léptek fel az áltudományos megoldásokat terjesztők ellen, ami valószínűleg a járvány súlyának köszönhető, hiszen most még nagy hatalommal rendelkező politikusok is beszálltak a hamis módszerek ajánlásába. Caulfield szerint ezért most minden tudósnak kötelessége felvenni a harcot az áltudomány ellen, amihez két módszert javasol.
Elsőként fel kell hagyni az egészségügyi áltudományosság tolerálásával és legitimálásával, főként az egyetemeken és az egészségügyi intézményekben, ahol a COVID-19 betegségre spirituális gyakorlatokat (pl. reiki) és homeopátiás gyógymódokat is ajánlanak. Kanadai példával élve megjegyzi, hogy a csontkovácsok, természetgyógyászok, füvesemberek és holisztikus gyógyítók tevékenysége a fertőzéses betegségek területén már a járvány előtt is nonszensz volt, így természetesen a koronavírusra sem tudnak valódi megoldásokat javasolni.
Emellett a kutatóknak is aktívan be kell szállni a hamis információk elleni küzdelembe. A bizonyítatlan gyógymódokat terjesztő alternatív gyógyászok ugyanis sokszor tudományos nyelvezettel igyekeznek legitimálni a készítményeiket, módszereiket: az energiaterápiák a kvantumfizikára hivatkoznak, a hidroterápiás béltisztítás hírnökei mikrobiom-kutatásokra hivatkoznak, az immunerősítő készítményeket pedig őssejtkutatásokkal igyekeznek alátámasztani.
„Szükségünk van fizikusokra, mikrobiológusokra, immunológusokra, gasztroenterológusokra és minden releváns tudományág kutatóira, hogy egyszerű, osztható tartalmakat készítsenek, és elmagyarázzák, hogy a valódi kutatások ilyen típusú kihasználása és eltérítése miért pontatlan és tudományos szempontból tisztességtelen.”
Megjegyzi, hogy egy olyan világban, ahol az oltásellenesség és a klímatagadás jelenségei kiirthatatlannak tűnnek, a közösségi média algoritmusai pedig felnagyítják az áltudományos üzeneteket, az értelmes beszéd reménytelennek tűnhet, de azt is be kell látni, hogy nincs más megoldás: ha maga a tudomány nem lép fel a hamis gyógymódok terjesztői ellen, akkor ez a harc bukásra van ítélve. Ezért minden lehetséges felületet meg kell ragadni: Twitteren kell terjeszteni az üzeneteket, népszerű sajtótermékekben kell magyarázatokat adni, nyilvános előadásokat kell tartani, fel kell venni a kapcsolatot a szabályozó szervezetekkel.
„Reménykedjünk, hogy ennek a krízisnek az egyik következménye az lesz, hogy felismerik: az áltudományosság tolerálása valós károkat tud okozni” – zárja írását a kanadai professzor.
