A pénztárcájának is jót tesz, és a hőség, szárazság ellen is hatékonyabban védekezhet, aki a lehulló csapadékot nem elvezeti, hanem összegyűjti otthonában. Ráadásul ezzel sokat tesz azért is, hogy megőrizze a minden élet alapját jelentő természeti kincset, a vizet – írta a WWF Magyarország csütörtöki közleményében, amelyben ahhoz adott tippeket, mit lehet kezdeni az esővízzel a ház körül.

Magyarországon a legtöbb háztartásban feleslegesnek tekintik és elvezetik a tetőről, burkolt felületekről összegyűjthető vizet, pedig hasznosítani is lehetne. Jobb esetben közterületre, vízelvezető árkokba engedik, így azonban a területről elfolyó víz nem helyben hasznosul, elfolyik az árkok, csatornák és folyók szövevényes rendszerén át.

A másik probléma, hogy ez a gyakorlat a klímaváltozással egyre sűrűbbé váló villámárvizeket és belterületi elöntéseket is kezelhetetlenné teszi, mint azt egyre gyakrabban tapasztalni Magyarországon is: nem lehet akkora árokrendszereket kiépíteni, amelyek egy heves zivatar vizét maradéktalanul elvezetik, ha az összes háztetőről azonnal az árkokba folyik a víz.

Ennél sokkal rosszabb, ám szintén gyakori megoldás, amikor a tetőről összegyűjtött esővizet a szennyvízcsatornába vezetik. Ez nem csak szabálysértés, de jelentős természetvédelmi és anyagi károkkal is jár, a csatornába jutó vizet ugyanis szállítani, szivattyúzni és a szennyvíztisztítókban tisztítani kell, ami óriási többletköltséget ró a közművek üzemeltetőire.

Ezen felül heves esőzéskor a szennyvíztisztítók nem tudják fogadni a rengeteg esővízzel kevert szennyvizet, és kénytelenek azt tisztítatlanul a természetes befogadókba – folyókba, holtágakba, tavakba – engedni, ami gyakran megtörténik például Szentendrén vagy Dél-Pesten, a Soroksári-Dunánál. Extrém esetben a víz elmoshatja a szennyvíztisztítót is, hetekre megbénítva annak hatékony működését.

Ha a csapadékvíz kezelését és hasznosítását mindenki a telkén belül oldaná meg, az egyszerre tenné zöldebbé, élhetőbbé és élettel telibbé a kerteket, emellett tehermentesítené az önkormányzatokat a vízelvezetés megoldásának költséges feladata alól. A WWF szerint ideje felismerni, hogy a víz erőforrás, és ennek megfelelően otthon is takarékoskodni és gazdálkodni kell vele. A WWF Magyarország alábbi infografikája a LIFE-MICACC projekt részeként készült el. A projekt keretében a szakemberek azért dolgoznak, hogy hazai kistelepülések a víz megtartásával képesek legyenek alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz.

Így gyűjtsd az esővizet

Egy 100 négyzetméter alapterületű tetőre évente átlagosan 58 köbméter víz hullik, amiből egy 1 köbméteres tartály segítségével körülbelül 50 köbmétert lehet évente összegyűjteni. Aki ezt a vizet például locsolásra hasznosítja, az átlagosan évi 32 ezer forint víz- és csatornadíjat spórolhat meg. A WWF egy kis képletet is közölt, hogy mindenki kiszámolhassa, évente hány köbméter esővízzel gazdálkodhat: háztető alapterülete (m²) x átlagos évi csapadék a településen (mm) / 1000. Hogy ez pénzben mennyit jelent, arról a vízszolgáltató weboldalán lehet tájékozódni.

A víz kétféleképpen gyűjthető: a felszín feletti tartályok szem előtt vannak ugyan, de a gravitáció segítségével egyszerűen tovább vezethető belőlük a víz, például locsolásra. Fontos, hogy a víz gyűjtésére használt tartály tiszta, napfénytől védett és fedett legyen.

A földbe süllyesztett tartályok drágábbak, de nem foglalnak helyet a kertben. Olcsóbb megoldás, ha fertőtlenítés után régi ciszternákban gyűjtik az esővizet, ahonnan a víz szivattyúzással hasznosítható, de a fölös víz akár a földbe is beszivárogtatható, hogy pótolja a talajvizet.

Növényekkel a mikroklíma javításáért

Az esővízgyűjtésen kívül máshogy is hasznosítható a víz. A tartályokból túlcsorduló vagy a tetőről lefolyó csapadék úgynevezett esőkertben is megőrizhető. Az esőkertek kicsi, vízkedvelő, őshonos növényfajokkal beültetett mélyedések, amelyek bárhol kialakíthatók, és a kert díszei lehetnek.

A növényzet a kert többi részén is segíti a víz visszatartását: a fák, cserjék vagy a hosszúra hagyott fűfélék növelik a kert természetes víztároló kapacitását. A dús növényzet rengeteg vizet képes magába szívni, és párologtatás útján azt fokozatosan visszaengedi a légkörbe. Ez kiváltképp nyáron hasznos, amikor a párolgás segít hűteni a mikroklímát, így elviselhetőbbé teszi a hőséget. A hosszúra hagyott gyep és a háromszintes növényzet becslések szerint tizenhétszer annyi vizet képes raktározni, mint a rövidre vágott angol pázsit.

A házra futtatott növények - mint a keleti vadszőlő, a repkényszőlő vagy a lonc - szintén csökkentik a ház napi hőingadozását. Ezek úgy működnek, mint egy természetes légkondicionáló, csak éppen energiahasználat és szén-dioxid-kibocsátás helyett éppen a szén-dioxid megkötéséhez és raktározásához járulnak hozzá.

Fontos továbbá, hogy ahol lehet, csökkenjen a burkolt felületek aránya! A lekövezett terasz vagy autóbeálló hátrányai, hogy a nyári hőhullámok idején túlhevülnek, és a csapadék is túl gyorsan folyik el róluk. Ezek felszámolása vagy vízáteresztő burkolattal helyettesítése lassítja a lefolyást, és növeli a visszatartott csapadék arányát.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: