A kettős variáns, a hatóságok túlzott magabiztossága és a csekély átoltottság miatt brutális méretűvé dagadt a járvány Indiában

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Ahhoz képest, hogy kevesebb mint két hónappal ezelőtt az indiai egészségügyi miniszter, Harsh Vardhan kijelentette, hogy országa a koronavírus elleni harc végjátékát vívja, szinte értelmezhetetlen méretű tragédia bontakozik ki az utóbbi napokban Indiában. 10 nap alatt mintegy 3 millió koronavírusos esetet regisztráltak, az összes esetszám pedig több mint 17 millióra emelkedett az 1,3 milliárd lakosú, kontinensnyi országban. A kórházak szinte egyik napról a másikra teltek meg, ráadásul elsősorban fiatalokkal: a vírus egyik gócpontjának számító Új-Delhiben az esetek 65 százalékát 40 év alattiak teszik ki. Az egészségügy omladozik a járvány súlya alatt: súlyos gyógyszer- és oxigénhiány nehezíti a betegek ellátását, a kórházak szinte naponta küldik ki az SOS üzeneteket a közösségi médiában, és tucatnyian vesztették életüket Új-Delhi egyik kórházában, amikor az intézmény kifogyott az oxigénből.

A járvány újabb hullámát részben egy fertőzőbb indiai variáns, a B.1.617 megjelenésének tulajdonítják, másrészt az átoltottság alacsony szintjének, harmadrészt pedig annak, hogy Narendra Modi kormánya, valamint az egyes állami és helyi vezetők már rég legyőzöttnek hitték a koronavírust, szabadjára engedték az idei törvényhozási választások kampánygyűléseit, a több milliós maszk nélküli tömeget megmozgató hindu vallási ünnephez, a Kumbh Melához hasonló tömegrendezvények bármiféle járványügyi intézkedések nélküli megtartását, és általában véve az indiaiak mindennapjait úgy, mintha nem lenne vírus. 

Ha ennyit mutat a statisztika, mi lehet a valóságban?

Habár Afrika és Ázsia jelentős részén az elmúlt hónapokban misztikusan alacsonyan maradtak a fertőzésszámok, Indiában a februárban tapasztalt kevesebb mint napi száz halálesetről mára napi több mint kétezerre emelkedett a COVID-betegségben elhunytak száma. Ehhez annyit érdemes hozzátenni, hogy óriási lakosságú országról van szó, egymillió főre vetítve a halálozási adatok még mindig alacsonyabbak a magyarnál, ez azonban a trendeket elnézve gyorsan változhat.


A hivatalos statisztikai adatok viszont két okból is csalókák lehetnek, egyrészt a tesztek alacsony száma, másrészt az adatok megbízhatatlansága miatt. Soumya Swaminathan, az Egészségügyi Világszervezet vezető kutatója szerint Indiában 15 százalék körül mozoghat országosan a koronavírussal fertőzöttek aránya, és az olyan megapoliszokban, mint Új-Delhi, akár a 30 százalékot is elérheti. Ez azt jelenti, hogy az esetek jelentős része kimarad a hivatalos statisztikákból – vagy azért, mert a fertőzöttek tünetmentesek, vagy mert nyomornegyedekben élnek és nem elérhető számukra a COVID-teszt. Swaminathan a CNN-nek elmondta, más országokban elvégzett szerológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a hivatalosnak legalább 20-30-szorosa lehet az átfertőzöttségi ráta, ez pedig azt jelenti, hogy Indiában közel 529 millió eset is előfordulhat.

Murad Banaji indiai matematikus becslései szerint tavaly április-májusban Új-Delhiben a koronavírushoz kapcsolódó halálesetek közel háromnegyedét nem jelentették. Habár a számokat később valamelyest korrigálták, a statisztikák valószínűleg pontatlanok maradtak. Az adatok átláthatóságának hiánya és a jelenlegi fejetlenség miatt sokan attól félnek, megismétlődik a tavalyi adattorzulás. A Financial Times összehasonlítása szerint van olyan indiai város, ahol a krematóriumokban jelentett halálesetek huszonnégyszeresei voltak a hivatalos adatoknak. És miközben például április 12-én Madhja Prades államban 37 halálesetet jelentettek, azon a napon csupán az állam fővárosában, Bhopalban 37 temetési szertartást végeztek az egyik krematóriumban.

Az elmúlt napokban annyira borzalmassá vált a helyzet, hogy a halottasházakban a krematóriumok megállás nélküli működtetésénél is feltorlódnak a holttestek, a családoknak pedig órákat kell sorban állniuk azért, hogy elbúcsúzhassanak szeretteiktől. A Nigambodh Ghat, az indiai főváros legnagyobb krematóriuma a korábbi napi 3-4 helyett áprilisban 30-40 hamvasztást végez, és kénytelen volt bővíteni a területét, hogy több hely legyen a hagyományos hindu halotti máglyáknak. Április 22-én még így is 60 holttestet égettek el egy parkolóban kialakított, hevenyészett temetési területen, miközben már további 15 várakozni kényszerült. 

Hagyományos hindu temetési máglyák a COVID-19 fertőzésben elhunytak számára Új-Delhiben 2021. április 27-én.Fotó: PRAKASH SINGH/AFP

Nem lesz itt semmi látnivaló

Tavaly még úgy tűnt, hogy Indiát a szomszédos ázsiai országokhoz hasonlóan elkerülik a pandémia borzalmai. Bár az indiai orvosok és tisztségviselők súlyos járványra készültek, ehelyett 2020-ban milliók vészelték át a COVID-betegséget többnyire enyhe tünetekkel. A New York Times összeállítása szerint ez többnyire annak köszönhető, hogy az indiaiak több időt töltenek a szabadban, viszonylag alacsony az elhízás mértéke, a népesség fiatalabb összetételű számos fejlett országhoz képest, és korábbi vírusok jelenléte már kölcsönzött bizonyos szintű immunitást a lakosságnak.

A 2020 decemberében és 2021 januárjában elvégzett, SARS-CoV-2 elleni antitestes vizsgálatok azt mutatták, hogy India legnagyobb városai bizonyos térségeiben a népesség több mint fele már átesett a víruson, és ezzel megszerzett bizonyos szintű immunitást – mondta a Nature-nek a kutatást vezető Manoj Murhekar, az indiai Nemzeti Epidemiológiai Intézet epidemiológusa. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy tavaly India lakosságának egyötöde, közel 271 millió ember fertőződhetett meg a vírussal. Néhány kutató emiatt optimistán indult az új évnek, és úgy vélték, a járvány újabb hulláma enyhébb lefolyású lesz az elsőnél – mondta Ramanan Laxminarayan, a Princeton Egyetem Új-Delhiben élő epidemiológusa.

Mindennek az oka a kettős variáns?

Néhány kutató szerint az antitestes vizsgálatok torzíthattak, mivel az első hullámban jobbára a városi szegényebb rétegek betegedtek meg, a gazdagabbak könnyebben szigetelődhettek el, míg a jelenlegi, második hullámban már inkább őket sújtja a járvány, mivel a laza szabályok miatt ők is kevésbé tartózkodnak a társasági élettől. Néhány másik szakértő azonban inkább a vírusvariánsok terjedésében látja a járvány jelenlegi elszabadulásának egyik legfontosabb tényezőjét.

A Nature elemzése szerint a genetikai adatok azt mutatják, hogy mára a B.1.1.7, vagyis a brit variáns a domináns egész Pandzsáb tartományban, és jelenléte Új-Delhiben is erősödik. Tavaly év végén pedig egy újabb és potenciálisan veszélyesebb variánst azonosítottak a kutatók, az úgynevezett „kettős variánst”, a B.1.617 változatot. Ez a variáns nagyobb fertőzőképességet és az immunvédelem kikerülésének fokozott képességét jelentő két mutációt (E484Q és L452R) is tartalmaz a tüskefehérjében, amely a vírus gazdasejtbe jutásáért felelős. Indiai virológusok szerint ugyanakkor az AstraZeneca helyi változata, a Covishield és a helyi fejlesztésű Covaxin is hatásosnak tűnik a B.1.617 ellen. A vírusvariánst már 20 másik országban mutatták ki, és a fővárost, Mumbait és magába foglaló, India második legnagyobb népességével bíró Mahárástra tartományt totálisan letarolta. A kutatók az indiai variánshoz kapcsolható esetek 59 százalékát ebben a térségben azonosították.

Néhányan mindenesetre úgy vélik, egyelőre nincs elegendő génszekvenálásból származó adat annak megállapítására, hogy tényleg az indiai variáns lenne a jelenlegi fertőzöttségi számok motorja. David Robertson, a Glasgow-i Egyetem virológusa szerint amíg az indiai esetszámhoz képest viszonylag alacsony a vizsgált génszekvenciák száma, óvatosnak kell lenni az efféle kijelentésekkel. Anurag Agrawal, az Új-Delhiben működő CSIR Genomikai és Integratív Biológiai Intézet igazgatója egyetértett ezzel, szerinte a különféle vírusvariánsok számos, fokozott járványhelyzetben lévő régióban csupán a fertőzések kis részét teszik ki.

Szabadjára engedték

A közbeszédben az volt az általános vélekedés, hogy India legyőzte a COVID-19-et – mondta Laxminarayan, miután a koronavírusos esetek a tavaly szeptemberi csúcsot követően csökkenni kezdtek. A New York Times összefoglalója szerint az a néhány tudós, akik azt gondolták, hogy jöhet még újabb járványhullám, féltek ellene menni a Narendra Modi kormánya által közvetített üzenetnek. Nem csoda: a Freedom House jelentése szerint, amely nemrég szabadról részben szabadra változtatta meg az ország besorolását, az indiai kormány járványügyi intézkedéseit bíráló újságírók, diákok és magánszemélyek ellen több esetben is büntetőeljárásokat indítottak a hatóságok, Modi kormánya pedig nemrég a Facebookot, az Instagramot és a Twittert is felszólította, hogy távolítsák el a járványkezelést bíráló posztokat.

Abban a hiszemben, hogy sikerült megfékezni a vírust, az indiai kormány lényegében elengedte a szigorításokat úgy, hogy a napi új esetszámok az elmúlt hónapokban egyszer sem csökkentek tízezer alá. A tavaly márciusban bevezetett karantént néhány hónappal később, júniusban már a korlátozások megszüntetése követte, és később már az esetek szeptemberi megugrása során is csak részlegesen állították vissza a korlátozásokat. Politikai gyűléseket, esküvőket, vallási összejöveteleket, családi ünnepeket és minden más társasági eseményt szabadon szervezhetett bárki.

Február végén az indiai választási hatóságok öt államban írtak ki választásokat, amelyek keretében összesen 186 millió ember 824 parlamenti mandátumra adhatja le szavazatát. Március végétől egy hónapon át tartanak a választások, és a kampányidőszak bármiféle járványügyi protokollok vagy fizikai távolságtartás nélkül, teljes mellbedobással kezdődött meg. A kampányrendezvényeket tömeges sporteseményekkel is megfejelték: március közepén az indiai nemzeti sport, a krikett rajongóinak nagy örömére India és Anglia több mint 130 ezer, maszkot többségében nem viselő szurkoló előtt játszott le két mérkőzést a gudzsaráti Narendra Modi stadionban.

Tetézte a bajt, hogy az észak-indiai Haridwar április közepén több millió résztvevővel rendezte meg a hindu Kumbh Mela fesztivált, amelyről néhány héten belül kiderült, hogy gyakorlatilag szuperterjesztő eseménnyé avanzsált. Közel háromezer hívő koronavírustesztje lett pozitív, köztük kilenc vallási vezetőé. Közegészségügyi szakértők a fesztivál lefújását szorgalmazták, a kormány azonban a megtartása mellett döntött, mondván, megfelelő biztonsági intézkedéseket léptet majd életbe. A helyi hatóságok azonban arról panaszkodtak, hogy nem tudták betartatni a fizikai távolságtartás szabályait, és sokan nem mutattak fel negatív tesztet sem.

Naga Száduk, azaz hindu szent emberek mártóznak meg a Gangesz vizében a Kumbh Mela vallási fesztiválon 2021. április 12-én.Fotó: MONEY SHARMA/AFP

A Covishield nem segít?

Indiában januárban kezdődött meg az országos oltási kampány, amelynek keretében eddig több mint 120 millió vakcinát adtak be az Oxfordi Egyetem és az AstraZeneca által közösen kifejlesztett vakcina Indiában gyártott verziójából, a Covishield oltóanyagból. Ez azonban India lakosságának kevesebb mint 10 százalékát jelenti, így még sokáig eltarthat, mire az országnak sikerülhet elérnie a nyájimmunitást.

Főleg úgy, hogy a járvány felett aratott győzelem mámorában januártól kezdve a kormány elkezdte saját vakcinakészleteinek egy részét más országokba exportálni. India egyik vezető oltóanyag-gyártója, a Serum Intézet (SII) korábban még ezzel együtt is úgy nyilatkozott, hogy július végéig 300 millió embert olthatnak be a járvány szempontjából nagy kockázatú csoportokból, beleértve 30 millió egészségügyi dolgozót és más, a járvány frontvonalában szolgálatot teljesítő csoportokat, ehelyett nemrég az indiai egészségügyi minisztérium már azt közölte, május elsejétől 18 év felett bárki felveheti az oltást.

Azóta az optimizmus alábbhagyott. Egyrészt a SII kijelentette, hogy június előtt nem tudja bővíteni kapacitásait, mert nincs rá elég pénze, másrészt a kormány leállította a Covishield exportját, sőt engedélyezte külföldi vakcinák behozatalát is. A súlyos oxigénhiányt a gyáraktól átirányított ipari oxigén bevetésével, illtve importtal igyekeznek orvosolni.

Évtizedek óta romló egészségügy

Egészségügyi szakértők szerint mindenesetre a vakcináció is hozzájárulhatott az esetszámok megugrásához. Laxminarayan szerint például az oltási kampány sokakban ültethetett el fals biztonságérzetet, és vezethetett a közegészségügyi intézkedések, például a maszkviselés vagy a fizikai távolságtartás lazulásához, míg egy mumbai sürgősségi osztályon dolgozó tüdőgyógyász szakorvos-kutató, Zarir Udwadia szerint van esély arra is, hogy az oltásra várakozók elkapják a vírust, mivel a vakcinára várók gyakran ugyanazon a területen várják ki a sorukat, ahol az ellátásra váró betegek.

Nem ez az egyetlen gond az indiai egészségügyi rendszerrel. Vineeta Bal, az indiai Nemzeti Immunológiai Intézet munkatársa szerint a krízis gyökerei sokkal mélyebben húzódnak meg, és a járvány felfutása a közegészségügyi infrastruktúra évek óta tartó elhanyagolását hozza napvilágra. India a hozzá hasonló méretű országokhoz képest régóta sokkal kevesebbet költ az egészségügyre. „Nemcsak a jelenlegi kormánnyal vannak problémáim, hanem az elmúlt ötven év kormányzati egészségügyi rendszerével – mondta Bal. – Ezt nem lehet egy válsággal terhelt év alatt megoldani. Ez sok-sok év folyamatos hanyagsága.”

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: