Boldogabb dolgozókat és hatékonyabb munkavégzést eredményez a 4 napos munkahét

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Amikor a huszadik század elején a nyugati világ nagy részén bevezették a nyolcórás napokból álló 40 órás munkahetet, a megváltás erejével hatott a szabad szombat ígérete és az, hogy véget értek a több mint tízórás munkanapok, legalábbis papíron. Az emberek életét alapjaiban átformáló új munkatörvényeket az ipari forradalom termelést megkönnyítő vívmányai tették lehetővé, így a nagy gondolkodók joggal hihették, hogy a jövőben a további technológiai fejlődés további emberimunka-csökkenéssel jár majd. Így gondolta a századelő meghatározó angol közgazdásza, John Maynard Keynes is, aki egy 1930-as esszéjében azt jósolta, hogy 2030-ban már csak heti 15 órát kell majd dolgoznia az embereknek – más kérdés, hogy a tavaly elhunyt amerikai anarchista antropológus, David Graeber bullshitmunka-elmélete szerint ez sok esetben meg is valósult, még ha papíron nem is.

Ma, 2021-ben a 15 órás munkahéttől még nagyon messze járunk, de a négynapos hét az elmúlt években már a közbeszéd részévé vált, és egyre több helyen próbálgatják, miként lehet úgy megvalósítani, hogy azzal a dolgozók is jól járjanak, és a gazdaság se szakadjon be. Spanyolország kormánya idén márciusban jelentette be, hogy elsőként indít országos szintű pilot programot a négynapos munkahét tesztelésére. A várhatóan szeptemberben induló projekt részleteiről még tárgyalnak, de az ötletgazda baloldali párt, a Más País javaslata egy hároméves, 50 millió eurós költségvetésű programról szólt, nagyjából 200 vállalat és 3000–6000 dolgozó részvételével.

A résztvevő cégek kockázatának minimalizálása érdekében az állam támogatja az átállás költségeit – a Más País egyetlen kikötése az, hogy a cégek 40-ről 32 órára csökkentsék az alkalmazottak heti munkaidejét, a bérek csökkentése és a dolgozók elbocsátása nélkül. „A klímaváltozás arra kötelez minket, hogy bizonyos dolgokat másképp csináljunk, például formáljuk át a munkavégzés módját úgy, hogy kevesebb szén-dioxidot bocsássunk ki” – mondta a párt vezetője, Íñigo Errejón a Time-nak. „De a munkavégzés a mai formájában biológiailag és társadalmilag is fenntarthatatlan. Az európai gazdaságok nem versenyezhetnek Kínával, ahol több órát dolgoznak kevesebb pénzért. Azért kell tennünk, hogy jobb körülmények között dolgozhassunk.”

Íñigo Errejón, a Más País vezetőjeFotó: ANTONIO NAVIA/NurPhoto via AFP

A spanyol helyzetet árnyalja, hogy az ország hátulról a második helyen áll Európa legproduktívabb nemzeteinek listáján, és több miniszter, politikus és vállalati vezető úgy gondolja, hogy a munkaidő csökkentése csak rontana a helyzeten – főleg egy olyan év után, amikor a gazdaság 11 százalékkal csökkent, és az 1930-as évek polgárháborúja óta a legnagyobb visszaesést produkálta. Vannak, akik szerint azonban éppen egy ilyen válság idején kell meglépni ezt a váltást: a madridi Complutense Egyetem közgazdászainak januárban megjelent tanulmánya szerint ha 2017-ben 5 órával csökkentették volna a heti munkaidőt, az 560 ezer új állást teremtett volna, országosan 3,7 százalékos béremelés és a GDP 1,4 százalékos növekedése mellett.

A vitában fontos kérdés, hogy mi is hajtja a produktivitást. Miközben sokan úgy tartják, hogy a pénzügyi juttatásoknak van a legnagyobb hatása a termelékenységre, a kutatások ennek sorra ellentmondanak. Az Oxfordi Egyetem Jóléti Kutatóközpontjában nemrég empirikus vizsgálatban sikerült bizonyítani a dolgozói (mentális) jólét és a produktivitás közötti összefüggést, ami Jan-Emmanuel De Neve, a központ igazgatója szerint a négynapos munkahét működőképességét támasztja alá. A kutatásban a British Telecom telefonos ügyfélszolgálatán dolgozók elégedettségi szintjét mérték heti bontásban fél éven keresztül, és kiderült, hogy ha egy dolgozónak jó hete volt, vagyis a jóléti szintje magasabb volt az átlagosnál, az 13 százalékos növekedést jelentett a produktivitásában. De Neve szerint ennek mintájára a négynapos munkahéttel járó előnyökkel (kevesebb stressz, több minőségi szabadidő) is mindenki jól járna: „A jólét az első, abból fakad a produktivitás.”

Új-Zélandtól Moszkváig, Utah-tól Japánig

A Perpetual Guardian nevű új-zélandi alapkezelő cég 2018-ban indította el a saját pilot programját, amely során nyolc héten át heti négy napot kellett dolgozniuk az alkalmazottaknak, változatlan fizetés mellett. Az eredmények magukért beszélnek: a dolgozók kiegyensúlyozottság-érzete a munka és a magánélet között 54-ről 78 százalékra emelkedett, a stressz 45-ről 38 százalékra csökkent, a produktivitás (és ezzel a cég profitja) nőtt, és gyakorlatilag minden jóléti mutató javulásnak indult. A vállalat azóta sem tért vissza a meghaladott ötnapos munkahéthez, és kisebb hullámot indított az országban: legutóbb az Unilever új-zélandi részlege jelentette be, hogy 2020 és 2021 decembere között teszteli a négynapos munkahetet, a koronavírus-járvány alatt pedig Jacinda Ardern miniszterelnök is letette voksát a csökkentett munkahét mellett, amivel szerinte a produktivitás és a dolgozói jólét javítása mellett a belföldi turizmust is fel lehetne lendíteni.

Jacinda Ardern, Új-Zéland miniszterelnökeFotó: MICHAEL BRADLEY/AFP

A négynapos munkahét ötlete a legkülönbözőbb helyeken merült fel az elmúlt években. Dániában egy 33 ezer fős község, Odsherred önkormányzata lett az első, amely 2019-től kezdve átállt a négynapos rendre; Japánban, ahol külön szó létezik a túlzott munkavégzés okozta halálra (karósi), a Microsoft tesztelte a beosztást 2300 japán alkalmazottján, 40 százalékos produktivitás-növekedést elérve, és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának keretében már magyar kutatók is vizsgálják a munkaidő-csökkentés megvalósíthatóságát és hatásait.

Utah állam az elsők között folytatott hosszú távú kísérletet a munkahét rövidítésére, amikor 2008-ban az állami kormányzat minden dolgozójának előírta a hétfőtől csütörtökig tartó munkavégzést, igaz, nem 8, hanem 10 órás munkanapokkal. Ennek elsősorban pénzügyi okai voltak: az árammal, a fűtéssel, az állami tulajdonú autók fogyasztásával és a légkondihasználattal igyekeztek spórolni. Tíz hónap alatt így több mint 1,8 millió dollárt takarított meg az állam, aminek természetesen a környezeti hatása is észlelhető volt: minimum 6000 tonnával kevesebb szén-dioxid került a légkörbe. A program végül azért ért véget 2011-ben, mert a lakosok panaszkodtak, hogy péntekenként nem tudtak ügyeket intézni, ezt azonban ma már részben meg lehetne oldani különböző AI-megoldásokkal, például automatizált kormányzati weblapokkal vagy ügyfélszolgálati chatbotok használatával.

Korábban Oroszországban is felmerült a munkahét rövidítése: 2019 júniusában az akkor épp miniszterelnöki pozíciót betöltő Dmitrij Medvegyev ejtette el, hogy a négynapos munkahét lehet a jövő, miután a WHO az előző hónapban hivatalosan is elismerte a kiégési szindrómát mint betegséget. Az év őszén végül az orosz munkaügyi minisztérium adott ki jelentést a négynapos munkahét előnyeiről és hátrányairól, azzal a konklúzióval, hogy „a rövidebb munkahét nagyobb költségekkel járhat a munkaerőt és a termelést tekintve, ugyanakkor a bérek szinten tartása mellett a dolgozók egészségét, produktivitását és foglalkoztathatóságát is javíthatja.” Azóta nincs hír arról, hogy Oroszországban milyen lépéseket terveznek a munkaidő csökkentése érdekében.

Ahol bevezetik, a dolgozók már hallani sem akarnak az ötnapos hétről

A berlini székhelyű, de 15 országban több mint ezer embert foglalkoztató Awin a tavalyi lezárások idején kezdett lépéseket tenni a csökkentett munkaidő irányába. Az online marketinggel foglalkozó cégnek más szektorokkal ellentétben ekkor indult be igazán az üzlet, ezért a dolgozókon a kiégés jeleit kezdték észlelni. Tavasszal még csak azt javasolták a távmunkában dolgozó alkalmazottaknak, hogy péntekenként ebédidő környékén tegyék le a munkát, de ez a fél napnyi szabadidő már annyit jelentett, hogy a munkavállalói aktivitás, az ügyfél-elégedettség és az eladási mutatók is nőni kezdtek, ezért 2021 januárjában kihirdették, hogy bevezetik a négynapos munkahetet, a fizetés és a juttatások csökkentése nélkül. „Határozottan látjuk, hogy a boldog, aktív és kiegyensúlyozott munkavállalók sokkal jobban dolgoznak. Megtalálják a módját, hogy miként lehet okosabban beosztani a munkát, és így legalább ugyanannyira produktívak” – mondta a Bloombergnek az Awin vezérigazgatója, Adam Ross.

Az Awin esetében a dolgozók heti beosztása jelentette a legnagyobb problémát, ugyanis nem feltétlenül a pénteket kapják meg extra szabadnapként, hanem eldönthetik, hogy melyik napot vennék ki, sőt akár kétszer fél napra is kiírhatják magukat – a munkarend összehangolása viszont így külön feladattá vált. Az év elején egy 80 önkéntes jelentkezőből álló munkacsoport felelt a gyors átmenet kivitelezéséért, ami a szerződésmódosításokat, a hosszú értekezlet időtartamának megfelezését és a dolgozók közötti kommunikációt megkönnyítő alkalmazások bevezetését takarta. Ross szerint már most érzékelhető a váltás pozitív hatása, de nyáron hivatalosan is kiértékelik a próbaidőszakot. „A vállalatok mindig gondoskodtak az alkalmazottak fizikai egészségéről, de a mentális egészségükről sosem. Ez változni látszik, és mi a változás úttörői szeretnénk lenni” – mondta a vezérigazgató.

Szintén a pandémia hatására váltott négynapos munkahétre tavaly augusztusban az Elephant Ventures New York-i szoftvercég, de egy kicsit más felállásban: a 40 órás heti munkaidő nem változott, így a 10 órás munkanapok (hétfő–csütörtök) működését vizsgálták egy 2 hónapos próbaidőszak során. A dolgozók véleményét a pilot előtt, közben és után is kikérték, és a visszajelzések szerint a nehezen beinduló első három hét után úgy hozzászoktak a hosszabb munkanapokhoz (és persze a háromnapos hétvégéhez), hogy a program végén hallani sem akartak a régi rendszerhez való visszatérésről.

Forrás: Instagram / Awin

A szoftvercégnél azt állapították meg, hogy a hosszabb munkanapok javították a munkafolyamatok hatékonyságát, mivel a projekteket nem nyújtják el több napra, és ezzel az az idő is felszabadul, ami általában azzal telik, hogy az előző nap félbehagyott munkával másnap felvegyék a fonalat. Az Elephant bővülni is tudott az új munkarend nyújtotta előnyöknek köszönhetően: az év eleje óta 13 új dolgozót vettek fel, így már összesen 54-en dolgoznak a cégnél. „A rövidebb munkahét mindenképpen segít a munkaerő toborzásában, hogy megnyerjük a legnagyobb tehetségeket, és a munkaerő megtartásában is nagy előnyt jelent. Ha egyszer hozzászoknak, már nehéz más munkarendben gondolkodniuk” – mondta a CNN-nek Art Shectman, a cég alapítója és elnöke, aki szerint azonban egy ilyen döntést csak a munkavállalókkal közösen lehet meghozni, felülről érkező utasításként nem működhet.

A britek is támogatják, de a kormány szemében csak munkáspárti kampányfogás

Nagy-Britanniában nemcsak a szakszervezetek kampányolnak a négynapos munkahét mellett, de a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt is felvette a programjába a kezdeményezést a 2019-es választás előtt.

„A szakszervezetek harcoltak a 8 órás munkanapért a 19. században és a 2 napos hétvégéért a 20. században. A 21-edikben itt az ideje megtenni a következő lépést, és kiharcolni a négynapos munkahetet, mindenki számára tisztességes fizetéssel” – írta oldalán közel két éve az angliai és walesi szakszervezetek szövetsége, a Trades Union Congress (TUC). A szövetség szerint ahogy 150 éve, úgy ma is a gyors ipari és technológiai fejlődés teszi lehetővé a munkával töltött idő csökkentését.

A PwC kutatása szerint a brit GDP 2030-ra 10 százalékkal nőhet az automatizálás hatására, ami több mint 200 milliárd fontos emelkedést jelent. Hogy ennek az előnyeit a nagy gazdasági szereplők mellett a dolgozók és családjaik is egyenlő mértékben kiélvezhessék, ahhoz a TUC szerint – a történelmi példákhoz hasonlóan – ismét a szakszervezetek erőfeszítéseire van szükség. Több országban már eredményeket is tudnak felmutatni a szervezetek: Németországban az IG Metall érte el, hogy a fémipari munkások heti 28 órát dolgozhassanak teljes munkabérért, Franciaországban és Írországban pedig biztosították a munkavállalók pihenéshez, szabadsághoz és magánélethez való jogát a fix munkaidőn kívül eső munkavégzés kényszerítésének tiltásával.

„A következő munkáspárti kormány 32 órásra csökkenti a teljes munkaidőben dolgozók átlagos munkahetét egy évtizeden belül” – mondta 2019 szeptemberében John McDonnell, a Munkáspárt árnyékkormányának akkori pénzügyminiszter-jelöltje. A párt végül nem került hatalomra, és a négynapos munkahét ügyének nem tett jót, hogy az egybeforrt a brit baloldallal és Jeremy Corbyn miniszterelnök-jelölt nevével: az egyik legfőbb kampányígéretet a konzervatívok azzal verték vissza, hogy a munkaidő csökkentésével annyi új munkavállalót kellene foglalkoztatni hirtelen, hogy abba beleroppanna a gazdaság.

A Munkáspártot akkor vezető Jeremy Corbyn és az árnyékkormány pénzügyminiszter-jelöltje, John McDonnell, egy 2019. novemberi kampányeseményenFotó: OLI SCARFF/AFP

A választás lecsengése és a koronavírus-járvány berobbanása után újra terítékre került az ötlet, több egyetemi professzor és parlamenti (munkáspárti, zöldpárti és skót nemzeti párti) képviselő pedig nyílt levélben kérte Rishi Sunak pénzügyminisztert, hogy tekintsen el a pártpolitikai csatától, és fontolja meg a brit választók háromnegyede által támogatott négynapos munkahét bevezetését. A skótok már eggyel előrébb járnak a kérdésben: Nicola Sturgeon első miniszter áprilisban ígéretet tett arra, hogy ha újraválasztják, 10 millió fontos keretet különít el azon cégek számára, amelyek szeretnék kipróbálni a négynapos munkahetet, változatlan fizetések mellett. Az ilyen pilot programokon szerzett tapasztalatok Sturgeon szerint később a csökkentett munkahét országos szintű bevezetésének kiharcolásában is hasznosak lehetnek.

Bár a brit kormány Sturgeon bejelentésével egy időben jelezte, hogy Angliában nem terveznek hasonló programot, több angol cég már a koronavírus-járvány alatt átállt a négynapos munkarendre. Az essexi Target Publishing lapkiadó 2020 tavaszán kénytelen volt 20 százalékkal csökkenteni a dolgozói béreket, de cserébe négynaposra csökkentette a munkahetet, majd amikor júliusban visszatértek a kiesett bevételi források, újra teljes fizetést kapott mindenki, a meggyőző produktivitást látva azonban fenntartották a négynapos rendet. „Voltak persze kezdeti nehézségek, de azt láttuk, hogy sokkal rövidebbek lettek az értekezletek, és az alkalmazottak hatékonyabban dolgoztak. A mentális egészség szempontjából pedig óriási előnyökkel járt a dolog, és mivel mindenki azt akarta, hogy működjön ez a munkarend, a profitjaink is emelkedni kezdtek” – mondta a cég tulajdonosa, David Cann a Guardiannek.

Az Autonomy munkaügyi-közgazdasági kutatóintézet 2019-es

jelentése

szerint a vizsgált 50 ezer brit vállalat többsége gond nélkül át tudna állni a négynapos munkahétre, ha az állam megfelelően támogatná őket az elkerülhetetlen automatizációban, ami nem azért van, hogy a gépek elvegyék az emberek munkáját, hanem hogy megkönnyítsék az emberek életét. Ahogy a jelentés egyik szerzője, Aidan Harper közgazdász mondta a Gizmodónak: „az automatizálásra úgy kellene tekintenünk, mint ami növeli a produktivitást, és észre kell vennünk, hogy egy gazdaságban ez jó dolog. Csakhogy az automatizálásból eredő hasznot egyenlően kell elosztani, méghozzá a munkaidő csökkentése révén. A gépeknek fel kellene szabadítaniuk bennünket a munkavégzés alól, nem alávetni minket az egyre csak növekedő egyenlőtlenségnek”. 

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: