Hány hétnek kell eltelnie a két AstraZeneca-oltás között?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Röviden: majdnem mindegy. A részletes válasz pedig nem a matematikusok, hanem az immunológusok és járványszakértők dolga lenne. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy legalábbis a témában megszólaló immunológusok (pláne a politikusok és az újságírók) még mindig nem látják át, hogy ez nem egy, hanem több különböző kérdés, és mindegyikre nagyon más a válasz.

Hány hétnek kell eltelnie a két oltás között,

  1. ha egy jövőbeli járvány ellen szeretnénk minél nagyobb immunitást, és van elég vakcina?
  2. ha egy jelenlegi járványt szeretnénk minél gyorsabban legyőzni, és van elég vakcina?
  3.  ha egy jelenlegi járványt szeretnénk minél gyorsabban legyőzni, és nincs elég vakcina, hanem folyamatosan gyártják, és csak ilyen ütemben tudjuk beadni?
  4. ha a gyógyszergyártók szeretnék minél hamarabb bizonyítani, hogy az oltás működik, és mielőbb szeretnének engedélyt kapni a használatára?

Azt tapasztalatból tudható, és a hatásmechanizmus alapján is sejthető, hogy a két oltás közötti időkülönbségnek nincs kritikus szerepe. Nem gondoljuk, hogy 4 hét különbséggel beadva nagyon jól működik a két vakcina, de 5 hét különbséggel elromlik az egész. Legfeljebb az lehet, hogy egy kicsit erősebb vagy gyengébb védelmet kapunk. A tényleges görbékről nagyon keveset tudunk, de ilyen jellegű görbét kell elképzelni a hatékonyságra.

A függőleges tengely a védettség mértékét mutatja százalékos arányban, a vízszintes tengely pedig a két oltás között eltelt hetek száma. Ez a görbe csak a kérdés jellegének szemléltetésére szolgál, nem tudományos adatokhoz, hanem meseszámokhoz igazítottam.Forrás: Csóka Endre

1234

Ha az 1. problémával (jövőbeli járvány, van vakcina) állunk szemben, akkor csak ezek a néhány ezrelékes különbségek érdekelnek minket, ezt akarjuk minél magasabbra feltornászni. Az ábra esetén 7 hét lenne az optimum, de mondhatnánk inkább, hogy 5-10 hetes időkülönbség ajánlott.

Ha a 2. problémával (jelenlegi járvány, van vakcina) állunk szemben, akkor érdemes rövidebb időkülönbséget használni, az ábra esetén 3-4 hetet, mert nem az a lényeg, hogy a járvány elmúltával, hosszú távon majd pár ezrelékkel nagyobb legyen a védettségünk, hanem hogy minél előbb legyen meg. Ezeket a hónapokat éljük túl, és most győzzük le minél hamarabb a járványt! (Később meg akár kaphatunk további oltásokat is, akár még hatékonyabbakat.)

Ha a 3. problémával (jelenlegi járvány, vakcinahiány) állunk szemben, és azt is tudjuk, hogy már az első oltás önmagában is megadja a védettség nagyobbik részét, akkor érdemesebb elnyújtani a két oltás közötti időkülönbséget annak érdekében, hogy az első oltásokat minél hamarabb megkapják az emberek.

Ha pedig a 4. problémával (vakcinateszt) állunk szemben, akkor több oka is van rövidebb időkülönbségnek. Egyrészt hamarabb van meg az eredmény. Másrészt olcsóbb, avagy ugyanannyi pénzből több emberen lehet tesztelni. Harmadrészt kisebb az esélye a bármiféle hibának, például abból fakadóan, hogy tesztalanyok kilépnek a tesztprogramból. Tehát a gyorsítás érdekében érdemes lehet kicsit áldozni a hatékonyságból.

Ki mit nem ért?

Látjuk tehát, hogy a négy problémának négy különböző optimális megoldása van. Ami pedig történt, az az, hogy a gyógyszergyártók a 4. problémához a 3 hét időkülönbséget használták. Nem is próbálkoztak mással, mert tudták, hogy majdnem mindegy az időkülönbség, és csak egyféle mérést tudnak gyorsan és alaposan elvégezni. Utána a publikált eredmények láttán a 3. problémához is ezt a 3 hetet kezdték alkalmazni, és sokan kritizálták az Egyesült Királyságot, amiért „a tudományos eredményekkel szembemenve” ők inkább a 3. problémához tartozó megoldást keresték. Majd a brit AstraZeneca egy újabb tesztben kimérte, hogy a vakcina a várakozásoknak megfelelően 12 hét különbséggel is jól véd, sőt, valószínűleg még jobban. 

Ezután az AstraZenecát elkezdték 12 hét különbséggel adni. Persze a többi vakcinát nem, egyszerűen azért, mert a többi vakcinával nem végezték el ugyanezt a tesztet. A napokban publikáltak egy hasonló teszteredményt a Pfizerre is. 

Most pedig az AstraZeneca vakcináját illetően áttértünk a 3.-ról a 2. problémára, mert már több a vakcina, mint amennyien jelentkeznek rá. A magyar kormánynak, bármi is volt a megfontolása, sikerült erre helyesen reagálnia, és lehetővé tette, hogy az oltásra várók rövidebb időkülönbséggel kaphassák meg a második AstraZenecát. Amit rögtön elkezdtek támadni a sajtóban megszólaló szakértők. Miközben a Pfizer, a Moderna és a Szputnyik esetén továbbra is tartják az indokolatlanul rövid időkülönbséget, ezt pedig nem kritizálja senki. Mert fél év után még mindig nem értik, hogy a fenti négy problémának négy különböző optimális megoldása van. Még szomorúbb, hogy ha megnézzük a WHO ajánlásait, abból az látszik, hogy ők sem értik.

Józan ész

A másik kapcsolódó probléma az, hogy a szakértők gyakran nem mernek, esetleg nem tudnak józan ésszel és szakmai tapasztalattal szakértői becsléseket tenni. Csak az számít, hogy készült-e tanulmány arról, hogy el lehet térni az eredeti időkülönbségtől, és ha nem készült, akkor felelőtlen, aki eltér tőle. Úgy tűnik, nem az számít, hogy jó döntéseket hozzunk, hanem csak az, hogy legyen kire vagy mire áthárítani a döntés felelősségét. Tavaly a csoportos tesztelés kapcsán a csoportunk közelebbről is szembesült ugyanezzel a orvosi-biológusi kultúrával. Azt tapasztaltuk, hogy nincs az a teszthiány és járványügyi cél, ami miatt megfontolnák a „Szabványosított Tesztelési Protokolltól” való eltérést annak érdekében, hogy a 99,999 százalékos pontosságot feladva megsokszorozzuk a tesztelési kapacitást.

Szerencsétlennek tartom, hogy nem jött létre az érintett szakértőknek egy jól funkcionáló szakértői fóruma, ami teret adna a járvánnyal kapcsolatos szakértői vitáknak, és ezáltal megalapozottabbá, egységesebbé, hitelesebbé tenné a szakértők nyilvános megszólalásait. Hogy legalább megismerhessék egymás álláspontját, mielőtt nyilvánosan megszólalnak. Akkor talán erre a cikkemre nem is lett volna szükség, vagy ha mégis, akkor is lehetőségem lett volna rá, hogy ne a nyilvánosságon keresztül hívjam fel az érintettek figyelmét erre az egyszerű észrevételre.

Ennek a kommunikációs szervezetlenségnek az okai sokrétűek lehetnek, ebben és ebben a cikkben is érintik a kérdést.

Köszönöm Lázár Viktóriának a szakmai ellenőrzést.

A szerző matematikus, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársa.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: