Megdobálják a nőstény polipok a zaklató hímeket

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Hat éve filmezték le a Sydney-i Egyetem kutatói, amint a közönséges sydney-i polipok (Octopus tetricus) kagylókkal, algákkal és tengeri hordalékdarabokkal dobálták egymást. Akkor még nem volt világos, hogy a fejlábúak szándékosan veszik-e célba egymást, vagy ez csak mellékhatása a polipok által a táplálékmaradványoktól való megszabadulás vagy búvóhely takarítása közben amúgy is rendszeresen alkalmazott „dobó” mozdulatnak. 

Újabb felvételekkel és a videók alaposabb elemzésével sikerült megkülönböztetni a takarítás és konfliktuskezelés közben használt mozdulatokat, így kiderült, hogy a polipok valóban hajlamosak célba venni és megdobálni egymást. Az erről szóló tanulmányt egyelőre szakértő kutatók elemzése nélkül tették közzé amerikai, ausztrál és kanadai kutatók.

Az állatvilágban igen ritka, hogy ugyanahhoz a fajhoz és főként ugyanahhoz a populációhoz tartozó egyedek célozzanak egymásra, egyebek mellett a csimpánzoknál fordul elő. Ez a viselkedés arra utal, hogy az amúgy is meglepően intelligens teremtménynek bizonyuló polipok társas élete is igen fejlett. 

A legszembetűnőbb példáját ennek a viselkedésnek egy nőstény polip szolgáltatta, amely tízszer egymás után is hordalékkal szórt meg egy hímet, miután az párosodni próbált vele. Peter Godfrey-Smith, a Sydney-i Egyetem biológiai filozófiával foglalkozó kutatóját, a tanulmány vezető szerzőjét egyebek mellett ez a képsor győzte meg a dobálás szándékosságáról. A hím négy alkalommal megpróbálta kikerülni a sortüzet, de ez nem igazán sikerült neki. Kétszer már előre tudta, hogy megdobják, és előre lebújt, nehogy eltalálja a hordalékfelhő. Az alábbi felvétel még hat évvel ezelőtt készült.

Levezetik a feszültséget?

Úgy tűnik, hogy általában is a nőstények dobálják az őket zaklató hímeket a fejlábúak világában. Bár a viselkedés támadásnak minősül, annak egyszer sem lettek tanúi a kutatók, hogy a célba vett egyed visszatámadott volna. Néhány polip nem fajtársára, hanem az üres térbe dobált, ami a kutatók szerint arra utal, hogy levezetik a feszültségüket. Egy esetben például egy hím polip úgy reagált az elutasításra, hogy eldobott egy kagylót, és megváltoztatta a színét.

Dobáláson a kutatók általában azt értik, hogy polip a tengerfenékre irányított erős vízsugár segítségével kődarabokat, kagylókat és hordalékot kavar fel, amik beterítik a kiszemelt ellenlábast. Volt azonban egy példány, amely úgy dobta rá a kagylót a másik polipra, mint egy frizbit – ez arra utal, hogy a polipoknak további trükkjeik is vannak, hogy nyomatékosítsák a mondanivalójukat.

Nem először derül ki a polipokról, hogy meglehetősen szeszélyesek. Egy korábbi tanulmány arra jutott, hogy néhány polipfaj egyszerűen behúz az arra járó halaknak a csápjaival, mégpedig merő rosszindulatból. A mostani vizsgálatok során is voltak olyan halak, amelyeket ártatlan szemlélőként telibe kapott a polipok hordaléklövedéke. Előfordult az is, hogy a felháborodott polip a tengerfenékre rögzített kameraállványt vette célba.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: