Mielőbb le kell állnunk az olaj-, földgáz- és szénkészletek kiaknázásával, ha 1,5 fokon akarjuk tartani a felmelegedést
A jelenleg ismert olaj- és földgáztartalékok többségét és a széntartalékok túlnyomó részét a felszín alatt kellene tartani ahhoz, hogy 1,5 Celsius-fokon tarthassuk a globális felmelegedést, derül ki egy új kutatásból.
A szerda délután a Nature folyóiratban közölt vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy számos már működő és tervezett kitermelési projekt nincs összhangban a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott, az ipari forradalom előtti állapothoz képest 1,5 fokban korlátozott felmelegedéssel.
Dan Welsby, a University College London kutatója és kollégái a globális energiarendszert modellezték annak megállapításához, hogy a jelenleg ismert regionális és globális fosszilis tüzelőanyag-készletek mekkora részének kitermelését kellene felfüggeszteni 2050-ig. A fosszilis energiahordozók jelenleg a bolygó energiafogyasztásának 81 százalékát biztosítják.
Welsby és munkatársai tanulmányukban az energetikai szektor pozitív változásaira is felhívják a figyelmet. Ilyen az, hogy a szénkitermelés világviszonylatban 2013-ban érte el maximumát, és az olajkitermelés is vagy hasonló csúcshoz közelít, vagy már 2019-ben elérte azt.
Az 1,5 fokos cél komoly korlátozásokat jelent
Egy még 2015-ben szintén a Nature-ben közölt kutatásban Christophe McGlade és Paul Ekins arra jutott, hogy a globális felmelegedés 2 fokon való megállításához az olajtartalékok harmadának, a földgáztartalék felének és a széntartalék 80 százalékának megóvása szükséges. Az új, erre építő tanulmány 1,5 fokos célra vonatkozó eredményei ehhez képest komoly növekedést mutatnak. Az derült ki belőlük, hogy a 2018-ig feltárt olajkészletek 58, a földgázkészletek 59, a szénkészleteknek pedig 89 százalékát meg kellene őrizni 2050-ig, hogy 1,5 fokon belül maradjunk. Ez az olajkészletek esetén 25 százalékkal nagyobb érték, mint ami a 2 fokos klímacél eléréséhez lenne szükséges.
Azt is megállapították, hogy a 1,5 fok elérése felé vezető út évi szinten 3 százalékkal csökkenő olaj- és földgáztermelést feltételez, egészen 2050-ig. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legtöbb régióban most vagy a következő évtizedben kellene eljutni a kitermelési csúcsokhoz, és számos jelenlegi és tervezett projekt egyszerűen nem kompatibilis a párizsi klímacéllal. A szerzők szerint ez különösen igaz Kanada, Oroszország, egyes szovjet utódállamok és közel-keleti országok esetén.
A kutatók szerint a klímacél betartása érdekében olyan, különböző országokban, helyi szinten elfogadott irányelvek kellenek, amelyek a keresletet és a kitermelést is képesek mérsékelni. Hozzáteszik, hogy egyes országok esetén ennek együtt kell járnia a gazdaság diverzifikálásával, azaz más, nem fosszilis energiahordozókhoz kötött szektorok erősítésével.
Welsby és munkatársai úgy látják, hogy a koronavírus-járvány által okozott keresletcsökkenés megfelelő pillanat lehet arra, hogy az olaj- és földgázkitermeléssel foglalkozó vállalatok stratégiát váltsanak. Úgy látják, hogy a szektorban a jövőbeli befektetések megtérülését az alacsony kibocsátású technológiák felé történő elmozdulás, a megújuló energiaforrások megfizethetőbbé válása és az akkumulátorgyártási technológiák fejlődése is veszélyezteti.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy eredményeik valószínűleg alábecsülik a 1,5 fokhoz szükséges kibocsátáscsökkentést – részben azért, mert nem tudjuk pontosan, hogyan reagálnak a Föld különböző rendszerei az üvegházhatású gázok szintjének növekedésére. Emellett sok bizonytalanság van akörül is, hogy a felmelegedés jelentős részéért felelős légköri szén-dioxidot elnyelő úgynevezett szén-dioxid leválasztási technológiák mikor lesznek bevethetők a gyakorlatban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
