Egy magyar evészavarkutató végigkoplalt négy léböjtkúratábort, hogy megtudja, mi a sikerük titka

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A „méregtelenítő” léböjtkúrák és a több napos elvonulással egybekötött léböjtkúratáborok a tökéletes ellenpontját kínálják a gyorsétkezdéknek, a cukrászdáknak, a hirtelen kalóriabevitel miatti bűntudatnak és a 21. század emberének stresszel átitatott, zaklatott életvitelének. A toxinoktól való megszabadulást, elvonulást és testi-lelki feltöltődést kínáló kúrák általában azzal az ígérettel kecsegtetnek, hogy különféle zöldség- és gyümölcslevekkel, gyógyteákkal, hashajtó hatású készítményekkel megtisztíthatók a belek, fellélegezhetnek a szervek, új erőre kaphat a szervezet, sőt a felgyülemlett kilóktól és a régóta nyomasztó betegségektől is megszabadulhat az ember, ráadásul nagyon rövid idő alatt és mindössze néhány tízezer forintért.

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? A táplálkozástudomány és a dietetikusok jelenlegi álláspontja szerint mindenképpen, a méregtelenítő kúráknak ugyanis élettani szempontból semmilyen tudományos bizonyítékokkal alátámasztható jótékony hatásuk nincsen – bizonyos esetekben viszont kifejezetten ártalmasak lehetnek a fizikai vagy a mentális egészségre. Ehhez képest a méregtelenítés-ipar évek óta hasít, és az előrejelzések szerint a jövőben is egyre nagyobb fordulatszámra kapcsol: amerikai piackutatók szerint a 2019-ben globálisan mért, 980 millió dolláros forgalomról 2027-re több mint kétmilliárd dollárosra nőhet a méregtelenítő italok piaca. Vajon miből táplálkozik a léböjtkúrák sikere, és miért adnak ki sokan súlyos összegeket egy-egy ilyen több napos elvonulásra? Bóna Enikő, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének doktorjelöltje kutatásában ennek járt utána: 2017-2019 között négy léböjtkúratábort csinált végig maga is, és 28 résztvevőt kérdezett meg félstrukturált interjúkban motivációikról és a böjtöléssel kapcsolatos elképzeléseikről.

El kellene küldeni a szerveket szabadságra?

Bóna szerint a böjttáborok elsődleges hívószava a méregtelenítés, ami a résztvevők szerint leginkább abban nyilvánul meg, hogy a belek lerakódásait meg kell tisztítani ahhoz, hogy a tápanyagok újbóli beépülésének lehetőségét elősegítsék. Ehhez társul még a szervek megtámogatása, vagy ahogy néhány böjttáborozó fogalmazott, „el kell küldeni őket szabadságra”. A kutató szerint a léböjtkúrák résztvevői így szeretnének megszabadulni a terhektől, amelyek az előző időszakban rájuk nehezedtek.

Ahogy a kutató egy korábbi előtanulmányában írta, a purgálás rituáléja állandó motívum. A tábor elején az étrendben előfordulnak hashajtó oldatok, levek, amelyek hatásáról a résztvevőket előzőleg tájékoztatják. Az ezután kiváltódó hasmenéses tünetekre használják szinonimaként a „méregtelenítés”, „tisztulás”, „béltisztítás”, „felgyorsult anyagcsere” szavakat. Ezek a kifejezések pozitív konnotációval bírnak, annak ellenére, hogy kóros emésztési folyamatról van szó. Azt hangsúlyozzák, hogy a „bélrendszer tisztasága” az előfeltétele a méregtelenítésnek, a „toxinoktól  való szabadulásnak” pedig meg kell történnie annak érdekében, hogy a kívánt „megújulás” elinduljon. Az ilyen táborok és elvonulások célja ugyanis az újratervezés, és a holisztikus szemlélet jegyében magától értetődő a testi és a lelki folyamatok összekötése. Az „elengedés” motívuma szintén fontos, és néhány résztvevő ezt is a hasmenéssel köti össze: akinek nem hat eléggé a hashajtó, azt rumináló, elengedésre képtelen személyiségnek tartják.

Ehhez képest Meleg Sándor dietetikus, a hiteles egészségügyi kommunikációt erősítő Alimento blog szerzője szerint a böjtkúrák alkalmával nemhogy nem küldi az ember  szabadságra a szerveit, hanem ennek pont az ellenkezője igaz, ugyanis néhány szervünk ilyenkor még fokozottabban kénytelen dolgozni. Meleg szerint a vese például a böjtölés során  kénytelen fokozottabban üríteni a vérben feldúsuló ketontesteket, a májnak pedig a szervezetben található egyéb anyagokból kell előállítania a szervezet működéséhez szükséges energiát, ha már a tápanyagbevitel szünetel. Ilyenkor a szövetek egy része zsírt éget, és a máj a zsír bizonyos részéből és a szervezet fehérjéjéből állít elő glükózt ahhoz, hogy az agy működéséhez szükséges minimális vércukorszintet biztosítsa.

Ha nem méregtelenítenénk, nem élnénk

A másik tévhit, amit az evészavarkutató és a dietetikus is kiemelt, maga a méregtelenítés. Meleg Sándor szerint ennek nem igazán van biológiai alapja. Az emberi szervezetnek vannak kifejezetten méregtelenítő szervei, a vese, a máj és valamilyen szinten a tüdő. Az anyagcserében keletkeznek különféle anyagok, amelyeket a szervezet megpróbál a lehető legvégső szintig lebontani - például a tápanyagok 99,9 százalékát vízzé és szén-dioxiddá alakítja, és ezt csinálja a nap huszonnégy órájában. Az utóbbit kilélegezzük, ami már önmagában is méregtelenítés, hiszen ha benn maradna a szervezetben, meghalnánk. A víz a vizelettel távozik, a különféle kén- és nitrogéntartalmú molekulákat pedig nagyon egyszerű vegyületekké bontja le a szervezet, és a széklettel, vizelettel távoznak a szervezetből.

A dietetikus szerint ezek az anyagok nem nagyon tudnak feldúsulni a szervezetben, mert az konkrétan mérgezést jelentene. Ha mondjuk valakinek a szervezetében elkezd sokasodni a karbamid vagy egy hasonló bomlástermék, akkor annak nagyon gyorsan rosszullét és kórházi kezelés a vége, sőt megfelelő kezelés hiányában bele is lehet halni. Ezért is fontos, hogy akinek a veseműködése összeomlik, azt 2-3 naponta dialízisre vigyék, a májelégtelenséget pedig jelenleg még egyáltalán nem tudjuk kezelni (csak transzplantációval). Ha ezek a funkciók tényleg károsodnak, az súlyos megbetegedést jelent. A szakértő szerint tehát nincs olyan, hogy a szervezet nagyon „elmérgeződik”, mert ez súlyos, krónikus betegségeket okozna, a szervezet méregtelenítő funkcióinak zavarának a tünetei a legtöbb esetben nagyon gyorsan jelentkeznek.

Hozzátette viszont, hogy bizonyos típusú méreganyagokat a szervezet nem feltétlenül tud kezelni: ilyen a köszvényért felelős húgysav vagy a régebbi permetezőszerek zsírban oldódó méreganyagai. Sőt, aki például a különféle betegségek ellen a számos természetgyógyász által javasolt ezüstkolloid-oldatot issza, annak a bőrében feldúsul az ezüst, és ez jellegzetes pigmentációs zavarokat okozhat.

Drasztikus vízvesztés és a visszatáplálás veszélyei

A léböjtkúrákkal összekapcsolódó felgyorsult anyagcsere, rosszullétek és a néhány nap alatt bekövetkező drasztikus fogyás, amelyet a táborokban részt vevők pozitívan élnek meg, egészségügyi szempontból súlyos következményekkel járhatnak. 2019-ben például agykárosodással került kórházba egy nő, aki Tel-Avivban ellátogatott egy „alternatív terapeutához”, majd háromhetes léböjtkúrába kezdett. A léböjtkúrázó hiponatrémiás állapotba került, vagyis lecsökkent a vérében a só mennyisége. A szervezet számára elengedhetetlen a sóban lévő nátrium jelenléte, ugyanis ezek felelősek a sejtek folyadékszintjének szabályozásáért. Amikor a nátrium kritikus szintre csökken, a folyadék benyomul a sejtekbe és felduzzasztja azokat. Ha ez az agyban történik, akkor a következmény életveszélyes agykárosodás is lehet, de a súlyos mértékű hiponatrémia görcsrohamokat, kómát, sőt halált is okozhat.

Bár Magyarországon Bujtor István 2009-es halála uton felröppentek olyan hírek, hogy ellenőrizetlen léböjtkúra okozta halálát, később felesége azt nyilatkozta, hogy a színész Candida gomba miatt hunyt el. Az általunk megkérdezett dietetikus nem tudott olyan magyar példáról, amikor a léböjt halálosnak bizonyult, azt azonban elmondta, hogy a drasztikus táplálékmegvonást nem mindenki szervezete tolerálja. Különösen veszélyeztetettek azok, akiknek van egy nem diagnosztizált (vagy eltitkolt) anyagcsere-betegségük, ilyen például a ≥ 40 testtömegindex, vagyis a súlyos elhízás, ami komoly kockázati faktort jelent, és ebben az esetben nem lehet drasztikus  böjtkúrába kezdeni.

Ezen kívül Meleg szerint az elektrolitháztartás – az elektrolitok közé tartozik a nátrium is – felborulása jóval gyakoribb, mint amennyire beismerik, és a hashajtással kombinált böjtökben lehet rá számítani. Az éhezés kiváltotta ketózisnak is lehet ilyen hatása, hiszen az az acidózis, vagyis a sav-bázis-egyensúly savanyú irányba való eltolódása felé mozdítja a szervezetet. A dietetikus szerint a másik veszély a böjt letelte utáni időszakban bontakozhat ki: a teljes koplalás után a normális kerékvágásba való átálláskor például a nem fokozatos visszaépítés gyakorlatilag műhibával egyenértékű szakmai lépés. Egy teljes böjt után 3-5 nap is eltelhet, amíg a szervezet vissza tudja magát kalibrálni.

Bóna, aki a léböjtkúrákat maga is végigcsinálta, a saját koplalását végig rendben találta, és igyekezett fejben tartani, hogy pár nap böjtölés nem fog a szervezetében kárt tenni, mert a nem evés jól ismert állapota az emberi testnek. Több táborban, ahol járt, volt orvosi kontroll, így bízott benne, hogy biztonságban van. Viszont azt vette észre magán, hogy az éhezés során sérülékenyebb lelkiállapotba lehetett kerülni – nem véletlenül jelenik meg a vallásokban a böjt mint spirituálisan fogékonyabb állapot –, és úgy vélte, ilyenkor fontos az elcsendesedés és az ingerektől való távolmaradás. Hozzátette, a böjtházakban megvan a megfelelő lelki támogatás, viszont a legtöbb helyen nem biztosítják az utánkövetést. Bóna szerint szükség lenne szakemberre, aki a léböjtölés után, odahaza is tudná akár lelki, akár dietetikai oldalról támogatni a résztvevőket. Úgy vélte, hiába kaptak néhány tanácsot arra, hogy miként folytassák a tábor után az életmódváltásukat, miután hazatértek, gyakorlatilag elengedték a kezüket.

A léböjttáborok ciklikussága

Az utánkövetés elmaradása azért is tűnik veszélyesnek, mert Bóna szerint a megkérdezett léböjttáborozók egy része visszajáró vendég, akit a léböjttel járó, gyors súlyvesztés örömmel és elégedettséggel tölt el. „Ezen meglepődtem, mert ez nagyon könnyen cáfolható tévhit, hiszen tudvalevő, hogy itt nagyon hirtelen víztől szabadulunk meg, illetve a valódi zsírból történő súlyleadás sokkal lassabb folyamat. Egy kiló zsír leadásához minimum két hét következetes diéta kell. Ennek ellenére sokan bíznak abban, hogy ez mégis igazi fogyás, és hogy elindulnak majd az életmódváltás útján” – magyarázta a kutató. Ennek ellenére az interjúk során többen bevallották neki, hogy tudják, hogy vissza fogják szedni a léböjttáborban leadott súlyt, és azért járnak vissza.

Bóna ezt a ciklikusságot a falászavar hatómechanizmusához hasonlította. A kutató szerint az ilyen mentális rendellenességgel élőknél a kezdő fogyókúrák általában nagyon szigorúak, és a diétázók a maradéktalan betartásukra törekednek, miközben tudjuk, hogy ez hosszú távon lehetetlen. Amikor az illető megszegi a szabályokat, az ezt követő bűntudat és szomorúság egyenesen elvezet a kontrollvesztett falásrohamokhoz. A léböjttáborok visszatérő lakóinál ugyanez történik, csak egy elhúzódó ciklusban. Ők is próbálják megtartani az életmódváltással kapcsolatos fegyelmet, ami aztán idővel megcsúszik. És ahogy a falászavarosoknak is reményt ad egy újabb jövőbeli diéta, a léböjttáborosoknál is ez történik, így újra és újra megélik a gyors fogyás sikerét, majd az életmódváltás kudarcát. A dietetikusok és a táplálkozástudományi szakemberek épp azért nem ajánlják ezeket a kúrákat, mert nem képesek arra, hogy alapjaiban megoldják a problémákat, amelyek első körben a túlsúlyhoz vezettek.

Évszázados berögződések

Annak ellenére, hogy a gyors fogyást ígérő diétákról évtizedek óta tudni lehet, hogy jojó-effektushoz vezetnek, és nem működnek, a csodatévő,  így a „méregtelenítő” gyógymódoknak továbbra is nagy a keletje. Meleg szerint a léböjtölők által használt koncepciók 17-18. századi elméleti konstrukciók, amelyeket egyszerűen lehetetlen kiirtani ebből a szubkultúrából. „Az azóta eltelt kétszáz évben a biológia és az orvostudomány iszonyatosan sokat fejlődött, ezek az elméletek és az alternatív terápiák viszont szinte semmit. Ugyanazokat a mondatokat, ugyanazokat a mítoszokat ismételgetik folyamatosan, és az nagyon erős racionalizáció, amikor megmagyarázzák, hogy ők nem is attól vannak rosszul, hogy alternatív anyagcserére áll át a szervezet, hanem attól, hogy a mérgek távoznak a szervezetükből” – jegyezte meg a dietetikus.

Meleg a jelenséget azzal magyarázza, hogy amikor a tudományban elérkezett a racionalitás kora, elindult egy ezzel ellentétes előjelű folyamat, létrejöttek különféle alternatív iskolák, amelyek hozták keletről az ezoterikus bölcsességet, és fiktív elméleteket alkottak az emberi test működéséről. És bár Európában a világháborúk visszavetették ezeket a nézeteket, az Egyesült Államokban még mindig nagyon sokan ezekből a hagyományokból táplálkoznak. A dietetikus példaként Robert O. Youngot, a pH-diéta atyját említette, aki a mai napig aktív, bár 2017-ben több hónapot ült börtönben, amiért engedély nélkül praktizált. Ő is azokat a gondolatokat viszi tovább, amelyeket a 18-19. században valamelyik őse papírra vetett, például azt a gondolatot, hogy a húsok savasítják a vért. Valaki valamikor leírta, és a Younghoz hasonlók ismételgetik, az pedig egyáltalán nem zavarja őket, hogy nem igaz - tette hozzá Meleg.

Bóna és Meleg is úgy véli, hogy az életmódváltáshoz nem csodatévő szerekre és mindent gyógyító doktorokra, hanem fokozatosságra és következetességre lenne szükség. A dietetikus szerint a léböjtkúráknál egyértelműen jobb megoldás lenne a rendes életmódváltás, ugyanis a böjttáboroknál a hirtelen súlyveszteség nagy része víz: a szervezetből különféle módszerekkel nagyon gyorsan el lehet távolítani 5-6 kilogramm vizet. A szárazanyag-tartalom kisebb aránnyal van jelen a fogyásban, de az nagyon látványos, hogy böjtöl az illető, csökken a testsúlya, rendezettebb lesz az anyagcseréje, csökken az inzulinrezisztenciája, stb. A túlsúly rendkívül sok egészségügyi problémát generál, a testsúlycsökkenés pedig ugyanezekre pozitív hatással van, és erre mondják a résztvevők, lám, működik a böjtterápia, hiszen elmúltak a panaszok. Igen ám, csak hogyha ezt mérsékelt életmódváltással csinálja valaki, ezek a hatások ugyanúgy bekövetkeznek, csak nem egy hét alatt, hanem hosszabb idő múlva, és a változás tartósabb is marad. Ahogy Meleg fogalmaz: persze, le lehet adni egy hét alatt négy kilót, csak utána visszajön két nap alatt. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: