Hatalmas repedést fedeztek fel az Északi-sarkvidék utolsó jeges térségében

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az Északi-sarkvidék Grönlandtól északra fekvő területét az utolsó jeges térségnek (Last Ice Area) is nevezik, mivel a kutatók szerint a globális felmelegedés előrehaladtával ezen az idős, vastag jégtakaróval borított vidéken olvadhat el utoljára az arktiszi jég. „Ijesztő, hogy ez a térség sem olyan ellenálló, mint amilyennek gondoltuk” – mondta a Mashable-nek Kent Moore, a Torontói Egyetem sarkkutatója, miután hatalmas repedést fedeztek fel a területen.

Egy friss kutatásból kiderült, hogy 2020 májusában két héten keresztül egy 3000 négyzetkilométeres polínia (tengeri jéggel körülvett nyílt víz) volt megfigyelhető az utolsó jeges térség Kanadához közel eső pontján – ez a Balaton területének ötszöröse. Ilyen repedések időnként előfordulnak az arktiszi jégen, de a jégtakaró ilyen mértékű elvékonyodását ezen a területen idáig nem tapasztalták, ezért a kutatókat is váratlanul érte. A polínia legnagyobb állapotában 100 kilométer hosszú és 30 kilométer széles volt.

„A políniák gyakoriak az Északi-sarkvidéken, de a legtöbbször a partvidékeken alakulnak ki, és kiszámíthatók. A most felfedezett polínia nemcsak azért különleges, mert egy olyan régióban jelent meg, ahol a jég nagyon vastag és öreg, és ahol még soha nem fedeztek fel hasonlót, hanem azért is, mert a nyílt óceánon történt” – mondta Kent a Gizmodónak. A kutatók radar- és műholdképek segítségével találtak rá a kialakulófélben lévő repedésre, amely 2020. május 14-e és 28-a között volt megfigyelhető.

Forrás: NASA

Minél vékonyabb a jég, annál könnyebben mozgatják és szakítják még kisebb darabokra a viharok és a hullámok. Az Északi-sarkvidéken található tengeri jég hónapról hónapra egyre vékonyabb, ami a Coloradói Állami Egyetem sarkkutatója, Zachary Labe szerint „egy látványos mutatója annak, ahogyan az ember által felgyorsított klímaváltozás drámaian átformálja az Északi-sarkvidéket.” A kutatók arra számítanak, hogy a felmelegedés előrehaladtával egyre több és egyre nagyobb polímiák alakulhatnak ki az utolsó jeges térségben is, ami lesújtó hatással lehet a teljes sarkvidékre.

Az egybefüggő tengeri jég az Arktisz egyedi élővilágának is kulcsfontosságú. „Ha elveszítjük a jeget, elveszítjük vele a jégtől függő ökoszisztémákat is” – figyelmeztetett Moore. Így veszélybe kerülhet a jegesmedvék, a rozmárok, a fókák, valamint számos madár- és halfaj élőhelye is. A jegesmedvék esetében például jelentősen megnőhet a koplalással töltött idő, hiszen egyre többet kell majd várniuk a vadászterületeik befagyására – ez hosszú távon a populációk kihalásához vezet.

Forrás: NASA

A jégtakaró területének csökkenése ráadásul még tovább gyorsítja a felmelegedést, hiszen a nyíltvízi területek elnyelik a napsugárzást, míg a jég a sugárzás 80 százalékát visszaveri. Ennek köszönhetően az Északi-sarkvidéken már most is nagyjából háromszor gyorsabb a felmelegedés a világ többi részéhez képest, ami nyáron a futótüzek előfordulását és súlyosságát is növeli, például Szibériában. A térség felmelegedésének gyorsulása továbbá az ősi kórokozók mellett hatalmas mennyiségű metánt magában rejtő permafroszt felolvadását is elősegíti, ami cserébe még tovább súlyosbíthatja a klímaváltozást.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: