Megjelent az új mutáns, az omikron, de a lehető legjobb védekezés továbbra is az oltás
A viszonylag magas átoltottság ellenére Magyarországon és Európa más részein is rosszabb a járványhelyzet a negyedik hullámban, mint arra sokan számítottak, több országban pedig ismét szigorú korlátozásokat kellett bevezetni. Ezt a helyzetet nem az oltások hatástalansága, hanem elsősorban az eredeti vírusnál többszörösen fertőzőbb delta variáns és így a meglévő átoltottság mértékének elégtelensége hozta létre. A helyzetet bonyolítja, hogy egymás után bukkannak fel a koronavírus mutálódott változatai: a múlt hét végén az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO az aggodalomra okot adó kategóriába sorolta az először Dél-Afrikában észlelt variánst, az omikront.
Minden komoly bizonyíték továbbra is arra utal, hogy az oltások hatásosak a covid ellen, és az általuk biztosított védelmet a harmadik adag vakcina jelentősen megerősíti. Az oltások nemcsak egyéni védelmet adnak, hanem társadalmi szinten is jelentősen lassítják a vírus terjedését, és drámai szinten csökkentik a halálozások mértékét.
A védettség oltások útján való megszerzése és a védettség megerősítése azért is fontos, mert bár a járvány véget ér, a koronavírus nem tűnik majd el. A kutatók között szinte teljes az egyetértés arról, hogy a koronavírusból idővel más légúti vírusokhoz hasonlóan valószínűleg egy endemikus, időről időre fertőzéseket, de nem vészesen sok súlyos megbetegedést okozó szezonális kórokozó lesz.
A delta új helyzetet teremtett, aztán jött az omikron
A 2020 őszén Indiában felbukkant delta variáns az idei évben teljesen új helyzetet teremtett a járványban. Ennek elsődleges oka, hogy a mostanra az egész világon elterjedt delta három olyan funkcionális változással rendelkezik (L452R, P681R, T478K mutációk) a vírus sejtbe jutásához kulcsfontosságú S-fehérjén, amelyek sokkal fertőzőbbé tették a kórokozót.
A WHO az elmúlt napokig négy „aggasztó variánst" (variants of concern, VOC) tartott nyilván, melyek mind 2020 második felében jelentek meg. Az eredeti vuhani vírushoz képest az alfa és delta variáns jobban terjed, súlyosabb megbetegedést okoz, és valamivel hatékonyabban kerüli ki a védettséget. Ezzel szemben a delta által azóta nagyrészt kiszorított beta és gamma variánsok az alfánál és a deltánál jobban, bár nem jelentős mértékben képesek a vakcinák által nyújtott védettség kikerülésére (különösen a beta). November 26-án a WHO az először a Dél-afrikai Köztársaságban észlelt B.1.1.529-et is az aggasztó variánsok közé sorolta, és megállapította, hogy az omikronnak elnevezett variáns az első bizonyítékok alapján a korábbiakhoz képest nagyobb újrafertőződési kockázatot hordoz.
Az omikronról elegendő számú eset és vizsgálat híján egyelőre keveset tudni. Azt viszont, hogy mennyivel fertőzőbb a delta a korábbi variánsoknál, talán az alap reprodukciós szám (R0) érzékelteti legjobban. Ez azt adja meg, hogy egy fertőzött átlagosan hány másiknak képes továbbadni a kórokozót, immunitás és közösségi védettség teljes hiányában, járványügyi intézkedések és a kontaktusok számának változása nélkül. Az eredeti, vuhani SARS-CoV-2 koronavírus-változatnál ez az érték 2,4-3,4 körül lehet, míg a delta variánsnál 6-7. Bár az NPR által megszólaltatott Tom Wenseleers evolúcióbiológus szerint ezzel a delta nem éri el például a bárányhimlő terjedési képességét, a koronavírus delta variánsa így is az egyik legfertőzőbb légúti kórokozó, amit ismerünk.
Ezzel nemcsak az egyéni megfertőződési kockázat és a járvány terjedési sebessége nőtt meg: az R0 érték megduplázódása (megtriplázódása) drámai mértékben feljebb tornázta a közösségi immunitás küszöbét (HIT, herd immunity threshold) is. Egy elméleti, homogén, jól keveredő populáció esetén, a terjedést teljesen blokkolni képes védettséggel számolva, a vuhani változatnál (R0~2,5) ez 60 százalék körül alakult volna, míg a deltánál (R0~6,5) a küszöb már 85 százaléknál van.
Az utóbbi, 85 százalékos érték azonban a valóságban még ennél is magasabb, mert nem rendelkezünk a vírus terjedését teljesen blokkolni képes oltásokkal. Más olyan faktorok mellett, mint az idővel a megfertőződéssel szemben csökkenő védettség, ez a gyakorlatban elérhetetlenné teheti a nyájimmunitást. Ettől még a járvány nem tart örökké, de az valószínű, hogy a koronavírus hosszú távon velünk marad.
Az oltások márpedig működnek
Nincs kétség afelől, hogy a koronavírus elleni oltások hatásos védelmet nyújtanak a súlyos megbetegedés és kórházba kerülés ellen, és jelentős védelmet adnak enyhe megbetegedéssel szemben is, amin a delta variáns sem változtatott jelentős mértékben.
Amint azt korábban összefoglaltuk, a világ egyik vezető orvosi folyóiratában, a New England Journal of Medicine-ben közzétett, az mRNS-vakcinák hosszú távú klinikai vizsgálatáról beszámoló tanulmányok a második oltástól számítva 6 hónappal később az enyhe koronavírusos megbetegedéssel szemben 84 százalékos védelmet mértek a Pfizer és 93 százalékost a Moderna oltások esetén. Az oltások nemcsak a klinikai vizsgálatok során, hanem a gyakorlatban is jelentős hatásosságot mutatnak.
Az oltások által biztosított védelem relatív szinten a megfertőződés ellen a legalacsonyabb és a kórházi kezelést igénylő súlyos megbetegedéssel vagy halállal szemben a legmagasabb. Fontos azt is kiemelni, hogy a fertőzés elleni védelem mértéke összefüggésben áll a járványhelyzettel is. Ha napi teendőink és találkozásaink során egyre több covid-fertőzöttnek vagyunk kitéve, ahogy egy fokozódó járványhelyzetben emelkedik a fertőzöttek száma, egyre valószínűbbé válik, hogy az oltás ellenére megfertőződhetünk.
Az új variánsok nem tudják könnyen kijátszani az oltásokat
Az oltás által generált, úgynevezett poliklonális antitestek a vírus S-fehérjéjén több különböző részt (epitóp) ismernek fel az emberi szervezetben, ezért viszonylag ellenállók a kórokozó genetikai változásával szemben. Az antitestszint természetes módon, hónapok alatt fokozatosan csökken, lassan erodálva a megfertőződés vagy az enyhe tünetes megbetegedés elleni védettséget. Ugyanakkor a vakcina által indukált, az adaptív immunrendszer részét képező memória B-sejtek hosszabb távú immunitást biztosítanak, és a vírussal való találkozás esetén gyors immunválaszhoz és az S-fehérjére specifikus antitestek termeléséhez vezetnek.
Hasonló a helyzet az adaptív immunrendszer CD4+ és CD8+ T-sejtjei esetén, amelyek a vakcina által generált S-fehérjén számos epitóp régiót ismernek fel, és hosszabb távon is stabilnak tűnő védelmet biztosítanak a vírus különböző variánsai ellen. Ezt alátámasztja egy a 2002-2004-es járványért felelős SARS-vírussal fertőzöttek T-sejtjeinek a SARS-CoV-2 nukleokapszid fehérjéjével való keresztreaktivitását vizsgáló kutatás, aminek alapján bizonyos szintű védettség akár évtizedekig is fennállhat még viszonylag eltérő, de egymással rokon vírusok esetén is.
Több korábbi cikkünkben foglalkoztunk azzal, hogy miért szükséges a harmadik oltás a védettség megerősítésére. Ezen érvek közül hármat érdemes kiemelni. Egyrészt a harmadik oltás még nagyobb védelmet garantál a covid által leginkább érintett idősebb korosztálynak. Másrészt a harmadik dózis magas szintre állítja vissza a delta variáns megjelenésével és az idő előrehaladtával lecsökkent fertőzés és a tünetes megbetegedés elleni védelmet. Harmadrészt megfordítja az antitestek számának időbeli csökkenését, ezzel pedig sokkal magasabb és valószínűleg tartósabb antitestszintet eredményezhet.
További jó hír, hogy az oltások mellett már rendelkezünk hatásos antivirális gyógyszerekkel is, amelyek tovább segíthetik a járvány elleni védekezést. A Pfizer Paxlovid gyógyszere a vállalat klinikai vizsgálata alapján 89 százalékkal csökkenti a coviddal való kórházba kerülés és halálozás kockázatát a rizikófaktorral rendelkező betegeknél. Az MSD és Ridgeback Biotherapeutics Molnupiravir gyógyszere pedig, amelynek alkalmazását az Egyesült Királyságban már jóváhagyták, az MSD klinikai vizsgálatának végleges eredményei szerint 30 százalékos hatásossággal végzi el ugyan ezt.
Terjedés oltásokkal és nélkülük
Az oltások nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is működnek. Ennek érzékeltetéséhez érdemes visszatérnünk az alap reprodukciós számhoz (R0), amelynek értéke a delta variáns esetén kb. 6,5. Ezt az R0-t össze tudjuk vetni a vírus aktuális körülmények közti terjedési képességét jelző effektív reprodukciós számmal (Re), amit a vírus tulajdonságai mellett befolyásol az emberek közti kontaktusok száma, a járványügyi intézkedések, a környezeti tényezők, valamint a kórokozóval szemben meglévő közösségi védettség mértéke.
A járványadatok közlését illetően példaértékű Svájcban publikus adat a járvány aktuális terjedési rátáját jelző effektív reprodukciós szám, az Re. A magyarországihoz hasonló, 65 százalékos átoltottsággal rendelkező, hasonló szezonalitású országban ez a szám most 1,35 körül alakul, viszonylag enyhe járványügyi intézkedések mellett (maszkviselés a közösségi közlekedésen; kötelező covid-igazolvány éttermekben, bárokban, kulturális és sportintézményekben). Ez azt jelenti, hogy a vírus elméleti terjedési képessége és valós terjedése között még 65 százalékos átoltottság mellett is majdnem 5-szörös különbség van – vélhetően jórészt az oltások által biztosított védettségnek köszönhetően.
Tény az is, hogy minél magasabb az átoltottság (mint például a 90 százalékhoz közelítő Portugáliában) és minél többen jutottak hozzá a védettséget megerősítő harmadik dózishoz, annál kisebb az esélye, hogy a koronavírus újabb hullámai nagy számban okozzanak súlyos vagy kórházi kezelést igénylő megbetegedéseket (erre utalnak az izraeli tapasztalatok).
A lakosság átoltottságának további növelését segítheti a 12 év alatti gyermekek oltása. Az Egyesült Államokban egy hónapja engedélyezték a Pfizer vakcinájának 5-11 évesek körében való használatát, míg az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) november 25-i döntésével, amely ajánlja az 5-11 éves gyerekeknek a Pfizer oltását, ez a lehetőség Európában is elérhető közelségbe került.
Emellett tudjuk azt is, hogy az oltások nem a fertőzések, hanem leginkább a kórházi kezelést igénylő megbetegedések és halálozások megelőzésében segítenek. Ez jól látszik az elmúlt napokban Kemenesi Gábor virológus és az Európai Bizottság által is megosztott ábrán, ami az európai országok lakosságának átoltottságának mértéke és halálozások közti erős, fordított irányú összefüggést szemlélteti (azaz minél magasabb az átoltottság, annál kisebb lesz a halálozás mértéke).
A koronavírus is endemikus lesz, mint 200 más légúti kórokozó
A Nature még februárban, a delta variáns megjelenése előtt kezdeményezett virológusok, fertőző betegségekkel foglakozó kutatók és immunológusok között egy felmérést arról, hogy szerintük mi lesz a koronavírus sorsa: velünk marad, vagy sikerül megszabadulnunk tőle. A válaszadók túlnyomó többsége, 89 százaléka szerint valószínű vagy nagyon valószínű, hogy a koronavírus más légúti vírusokhoz hasonlóan endemikussá válik, és a jövőben is fertőzéseket okoz világszerte.
Hasonlóan látja a helyzetet a University College London Genetikai Intézetének fertőző betegségek genetikai és genomikai kutatásával foglalkozó vezetője, Francois Balloux is. A kutató a járvány korai szakaszától kezdve azt tartotta a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a koronavírus velünk marad, és idővel csatlakozik a többi, közel 200 emberi fertőzést okozó légúti vírushoz. Balloux a nyár végén a Guardiannek kifejtette, hogy egyes országokban, mint például az Egyesült Királyság, már 2022 elején eljöhet az az állapot, amikor a covid nem okoz lényegesen több megbetegedést, mint más légúti vírusok.
Balloux várakozása szerint a négy endemikus „nátha-koronavírushoz" (229E, NL63, OC43 és HKU1) hasonlóan a SARS-CoV-2 is többször képes lesz az embert megfertőzni élete során, de ezek az újrafertőzések általánosságban enyhébbek lesznek a B és T-sejtes immunitás által biztosított védelem miatt. Szinte ugyanígy vélekedik Müller Viktor, vírusos fertőzések és járványok modellezésével, valamint immunológiával foglalkozó elméleti biológus, az ELTE TTK oktatási dékánhelyettese, aki nemrég a VálaszOnline podcastjében azt mondta: „el fog jönni az a kellemesebb állapot, amikor évről évre van még fertőzési hullám, de már kevés a súlyos eset". Müller ugyanebben az adásban elmondta: „nem attól kell várni a megszelídülést, hogy a vírus ilyen irányba változik, hanem attól, hogy az immunrendszerünk megtanul vele megbirkózni".
Az, hogy mikor következhet be a járvány és az endemikus fázis közötti átmenet az egyes országokban, egyelőre nem látszik pontosan. Az szinte biztos, hogy az oltásokhoz való hozzáférés és átoltottság mértékének jelentős egyenlőtlenségei a szegényebb országokban jóval eltolhatják a járvány végét, míg az Portugáliában vagy az Egyesült Királyságban talán már belátható közelségben van. A vírus evolúciója és új, a deltánál fertőzőképesebb vagy a védettséget jobban kikerülő variánsok megjelenése szintén meghosszabbíthatja a járványt.
Bár már az elmúlt másfél év során is látszódtak arra jelek, hogy szezonális hatások befolyásolják a vírus terjedését és a járványhullámok alakulását, a járvány végével, az endemikussá vált koronavírus esetén ez a szezonalitás még fokozottabban érvényesül majd. Jó okunk van viszont abban reménykedni, hogy a magas hatásosságú oltásoknak és gyógyszereknek köszönhetően a légúti vírusok késő ősztől tavaszig tartó terjedési szezonjának részévé váló koronavírus hosszú távon nem okoz akkora problémát, mint a szezonális influenza, ami a WHO adatai szerint globálisan évente több százezer halálos áldozatot szed.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Kell harmadik oltás?
A Pfizer szerint 89 százalékkal csökkenti a halálozás és a kórházba kerülés kockázatát az új COVID-pirulájuk
Kemenesi Gábor: A környezettudatos gondolkodás és a tudomány segít a járványok elleni harcban
Mikor lesz gyógyszer?
