Nyugat-Európában visszaugrott, Kelet-Európában tovább romlott a várható élettartam a járvány után
Bulgáriában 3,5 évvel, Szlovákiában több mint 2,5 évvel, az Egyesült Államokban valamivel kevesebb mint 2,5 évvel, Magyarországon pedig valamivel több mint két évvel csökkent a várható élettartam 2019 és 2021 között – derült ki egy, a Nature Human Behaviour folyóiratban október közepén megjelent tanulmányból, amelyet az Oxfordi Egyetem munkatársainak vezetésével közölt egy nemzetközi kutatócsoport.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a koronavírus-járvány hatására hogyan változott a várható élettartam, és hogy a covid miatt hirtelen csökkenő élettartam rövid távú sokkot jelentett-e a társadalmak egészségére nézve, vagy tartós marad-e a hatás. Az elmúlt évszázadban a várható élettartam mutatójának változását tekintve a kutatók ugyanis arra jutottak, hogy a háborúk vagy a pandémiák drasztikus bezuhanásai időlegesek, az általános tendencia a várható élettartam emelkedését mutatja.
A várható élettartam a népegészségügy nagyon fontos mutatója, a romló indikátor a társadalom általános egészségügyi állapotának romlására utal.
A kutatók Európa, az Egyesült Államok és Chile várható élettartamát becsülték meg 2019 és 2021 között, az eredmények pedig nagyon vegyes képet mutatnak. Miközben Nyugat-Európa legtöbb országa a korábbi várható élettartambeli csökkenést 2021-re visszafordította, Kelet-Európában, az Egyesült Államokban és Chilében továbbra is romló tendencia tapasztalható.
A kutatók szerint a várható élettartam deficitje szinte kizárólag a pandémia miatti többlethalálozásnak tudható be, és azok az országok, amelyek 2021 októberéig a teljes lakosságot magasabb arányban oltották át, kisebb csökkenést tapasztalhattak a várható élettartamban 2021 telén, mint amelyeknél ez az arány kisebb volt.
Svédországban, Svájcban, Belgiumban és Franciaországban például a várható élettartam szintje a pandémia előtti szintre ugrott vissza, míg az Egyesült Államokban és számos kelet-európai országban is a járvány első évét egy halálozási szempontból sokkal rosszabb második év követte, tovább csökkentve a várható élettartamot. A kutatók szerint a különbségek a már meglévő népegészségügyi egyenlőtlenségek törésvonalai mentén láthatók, és az átoltottsági adatokon túl érdemes figyelembe venni az egészségügyi rendszerek kapacitásainak regionális különbségeit, a népesség pandémia előtti általános egészségi állapotát, vagy például azt, hogy az adott országban mennyire veszik igénybe a megelőzés eszközeit.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: