A Magyarországon regisztrált álláskeresők több mint harmada alig tud írni, olvasni és számolni

Magyarországon 2018-ban nagyjából 90 ezer ember szövegértése, számolási képessége és számítógépes környezetben mutatott problémamegoldó képességei annyira alacsony szinten volt, hogy nem érték el a foglalkoztatottak leggyengébb 10 százalékának készségszintjét. Ez a gyakorlatilag írni, olvasni és számolni alig tudó réteg teszi ki a regisztrált álláskereső férfiak 31 százalékát és a nők 41 százalékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy közülük 35 ezren 35 év alattiak, vagyis még mintegy 30 évet tudnának dolgozni, nem világos viszont, hogy a mai magyar foglalkoztatási szolgálat hogyan tervezi biztosítani alapkészségeik fejlesztését.

Ezek voltak a legmellbevágóbb adatok, amelyeket Csillag Márton, a Budapest Intézet kutatója megosztott csütörtök délelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) PIAAC magyar adatfelvételén alapuló tanulmányból, ami a különböző készségek munkapiaci kimenetekre vonatkozó hatását vizsgálta. A műhelybeszélgetésen Lannert Judit a felnőtt népesség készségeiről szóló hazai jelentést mutatta be, amelynek részleteiről korábban itt írtunk. A szakértők Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatójának moderálásával részletesen körbejárták, mit tud valójában a képzett magyar munkaerő, mit nem tudnak a tartósan munkanélküliek, és milyen készségeket kellene fejleszteniük a felnőttképzőknek, hogy szélesebb rétegeknek legyen esélyük megugrani a közelgő automatizáció és robotizáció kihívásait.

A PIAAC (Programme for the International Assessment of Adult Competencies – Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program), aminek 2017-2018-es adatfelvételére épül a hazai jelentés, olyan átfogó nemzetközi kutatás, amely a részt vevő országok felnőtt lakosságának a mindennapi életben és a munkavégzés során használt alapkompetenciáit méri. Ez az egyetlen olyan felmérés, ami egységes módszertannal méri a felnőttek készségeit. A PIAAC az OECD kezdeményezésére jött létre, és 2008-ban végezték az első mérést. Magyarország 2016-ban, a felmérés harmadik hullámához csatlakozott, és jelenleg az újabb hullám adatfelvételi szakasza zajlik. A magyar kutatás azért különleges, mert rákérdezett a válaszadók nemzetiségére és nyelvtudására, és egy kiegészítő mintát is tartalmazott a regisztrált álláskeresőkről, ami lehetőséget adott a hazai foglalkoztatáspolitika szempontjából meghatározó kérdések vizsgálatára is.

A térség országainak nyomában kullogunk

A kutatók úgy találták, hogy a magyar felnőtt népességen belül kifejezetten magas a rosszul teljesítők aránya, vagyis az 1-től 5-ig terjedő szövegértési és számolási skálán sokan legfeljebb a 2. szintet érik el. Tehát a bonyolultabb, hosszabb szövegek megértése, a versengő információk és az összetett érvelések feldolgozása vagy a hétköznapi helyzetekben megjelenő matematikai információknál bonyolultabb jelenségek megértése, táblázatok és statisztikák értelmezése már sok magyar képességeit meghaladja. Ezen a téren a legfeljebb általánost végzettek 95 százaléka teljesít gyengén, de még a szakmunkás végzettségűek 80 százaléka és az érettségizettek közel harmada is gyenge szövegértésben.

Lannert Judit közgazdász és oktatáskutató, a T-TUDOK munkatársa elmondta, hogy még a felsőfokú végzettségűek körében is 25 százalék a gyengén teljesítők aránya, amit ő szinte nem is tudott értelmezni ebben a kontextusban. Hozzátette, hogy a szövegértést tekintve régiós összehasonlításban, vagyis olyan közép-európai országokhoz képest, mint Csehország, Szlovákia és Lengyelország, átlagosan minden iskolázottsági csoportban valamivel rosszabb Magyarország teljesítménye. Egyetlen kivételként a középfokú végzettségűek szövegértési képességeit tekintve előzzük meg Lengyelországot.

Az oktatáskutató elmondta, hogy egyedül a matematikai készségek terén szerepel jobban Magyarország, ezen belül is a felsőfokú végzettségűek, a többi csoport számolási készségei azonban inkább a középmezőny alján mozognak. A közép-európai régióból kitekintve Magyarország teljesítménye azonban nem drámai, az OECD-átlag körül mozog, és ahogy korábban megírtuk, szövegértési készség tekintetében összességében leginkább Franciaországhoz hasonlítható, a számolási készségekben pedig Németország, Észtország, Új-Zéland és Oroszország eredményeihez állunk a legközelebb. A számítógépes környezetben való problémamegoldás terén a magyar felnőttek képességei leginkább az észt és dél-koreai felnőttekéhez hasonlatosak.

Lannert előadásában elmondta, hogy a diplomások esetében a kompetenciaszintek magasak, viszont aggasztónak találta, hogy a felsőfokú végzettségűeknél az idősebb és fiatalabb korosztályok között meglepően kicsik a különbségek. Ez az oktatáskutató szerint azt mutatja, hogy a felsőoktatás nem működik hatékonyan a kompetenciák fejlesztésekor. Míg más országokban a készségek szintje jellemzően csökken az életkorral, nálunk ez a folyamat kevésbé egyértelmű.

Magyarországon kiugróan erős a családi hatás

Lannert előadásában elmondta, hogy a családi háttér erősen hat a felnőttkori készségszintekre is: nálunk nagyobbak a különbségek az iskolázottabbak és a kevésbé iskolázottak között, mint az OECD-országok átlagában. Sőt, ez régiós összehasonlításban is tetten érhető: minél jobb családi háttérrel rendelkezik valaki, annál jobbak a szövegértési készségei. Míg az oktatáskutató szerint ez Csehországban vagy Szlovákiában alig érzékelhető, addig a magyarok „egy életen keresztül viselik stigmaként” családi hátterüket. A kutatók ezt nem csak a szelektív és szegregált közoktatási rendszerrel, hanem a jobb munkahelyek elérésében, a képzési lehetőségekben mutatkozó szelekció és diszkrimináció jelenségével is magyarázták.

Az oktatáskutató azt is kiemelte, hogy a magyarországi munkahelyek többsége nem igényli a különböző alapkészségek intenzív használatát, és nem kínál lehetőségeket a tanulásra, miközben az alkalmazottak, különösen, ha képzettebbek, nyitottak lennének az új információ befogadására. A skandináv és angolszász országok lakói sokkal inkább használják szociális vagy problémamegoldó készségeiket a munkaerőpiacon, vagyis Lannert szerint a tiszta verseny vagy a jó kormányzás terepet ad a munkaerő fejlesztéséhez.

Bérben kifejezve is megtérül, ha valaki tanul, főleg idegen nyelvet

Csillag Márton szerint a jobb alapkészségeknek igen jelentős hozamuk van a foglalkoztatásra nézve. Aki eggyel magasabb számolási készségszinttel bír egy hozzá korra, nemre és más demográfiai tényezőket tekintve hasonló embernél, annak 4 százalékponttal nagyobb eséllyel van munkája. A kereseteknél ez szintén érzékelhető: az eggyel magasabb készségszint 10 százalékos hozamot jelent a munkabért tekintve. Ez a bérhozam a kutatók szerint nagyrészt annak tudható be, hogy a jobb készségekkel rendelkezők nagyobb eséllyel kerülnek jobban fizető cégekhez vagy magasabb beosztásba.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a munkájukban idegen nyelvet használók bérelőnye nagyon magas, legalábbis a versenyszférában dolgozók körében. Csillag szerint már az egyszerűbb idegen nyelvű szövegeket megértők bérhozama is 11 százalékkal nő a csak magyarul értőkhöz képest, akik pedig folyékonyan kommunikálnak idegen nyelven, és komplexebb szövegek kezelésére is képesek, 22 százalékos bérhozam-növekedésre számíthatnak. Ez részben azzal függhet össze, hogy az idegen nyelvet tudók aránya lassan növekszik, azaz még a fiatalabb korosztályokban is nagyon alacsony. Magyarországon Csillag adatai szerint az alkalmazottak fele nem használ semmilyen idegen nyelvet, és csak harmaduk ért meg legalább egyszerű szövegeket.

Letolt gatyával a robotizáció kapujában

A magyar regisztrált álláskeresők képességeinek elemzése során Csillag arra jutott, hogy a munkát keresők egyhatoda egyáltalán nem tud számolni, további egynegyede mindössze a legalapvetőbb műveleteket tudja elvégezni, és csupán egynegyede állt jó vagy elfogadható készségszinten.

A helyzet a digitális problémamegoldás terén sem rózsásabb. A kutatók azt találták, hogy a foglalkoztatottak egyharmada, illetve az álláskeresők kétharmada egyáltalán nem tud számítógépet használni, vagy nagyon rosszul használja a digitális eszközöket, például meg tud nyitni egy emailt, de válaszolni már nem tud rá, vagy boldogul digitális környezetben, de nagyon szégyenlős, ami jelentős lemaradást generál.

Csillag azt is elmondta, hogy a foglalkoztatottak között a leggyengébb készségekkel bíró 10 százalék tipikusan a közfoglalkoztatotti bér körüli összeget, vagyis körülbelül bruttó 100 ezer forintot visz haza havonta, míg a leggyengébb készségekkel bíró 25 százalék általában a minimálbér körüli összeget keresi meg, ami bár 2022-ben 20 százalékkal 200 ezer forintra nőtt, ennek hatását novemberre az infláció teljesen elvitte. A kutatók szerint azonban azoknak a regisztrált álláskeresőknek, akiknek a készségei a foglalkoztatottak leggyengébb 10 százalékának megfelelő szövegértést és számolási készséget sem éri el, vagyis gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetők, semmi esélyük sincs arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacon kapjanak állást, míg a leggyengébb 25 százalékot el nem érőknek a minimálbérnél jobban fizető munkákra nincs esélyük.

Scharle felvetette, hogy a skandináv országokban, ahol a szociális készségeket és a problémamegoldást jobban használják a munkájukban az alkalmazottak, kevesebb például az akkumulátorgyár, és a gazdaság szerkezetében nagyobb a szolgáltatások aránya, a munkaerő pedig jobban igazodott ezekhez a feladatokhoz, könnyebben vehetik a robotizáció akadályait. „Amikor a robotizáció Magyarországon majd megszünteti azokat a munkákat, ahol készségek nélkül is lehet majd dolgozni, nem tudunk váltani azokra a feladatokra, amiket érdemes lesz a robotizáció világában is embereknek végezni” – mondta. Kérdésként azt is felvetette, hogy ha nem fektetünk be a humán erőforrásokba, kialakulhat-e olyan helyzet Magyarországon, amilyet egyszer már átéltünk a 90-es évek elején: nem vagyunk felkészülve a technológiaváltásra, nem tudjuk foglalkoztatni az embereket, így rokkantnyugdíjba vagy a közfoglalkoztatásba küldjük őket. Csillag szerint erre valós az esély.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: