Magyarországon 2018-ban nagyjából 90 ezer ember szövegértése, számolási képessége és számítógépes környezetben mutatott problémamegoldó képességei annyira alacsony szinten volt, hogy nem érték el a foglalkoztatottak leggyengébb 10 százalékának készségszintjét. Ez a gyakorlatilag írni, olvasni és számolni alig tudó réteg teszi ki a regisztrált álláskereső férfiak 31 százalékát és a nők 41 százalékát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy közülük 35 ezren 35 év alattiak, vagyis még mintegy 30 évet tudnának dolgozni, nem világos viszont, hogy a mai magyar foglalkoztatási szolgálat hogyan tervezi biztosítani alapkészségeik fejlesztését.

Ezek voltak a legmellbevágóbb adatok, amelyeket Csillag Márton, a Budapest Intézet kutatója megosztott csütörtök délelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) PIAAC magyar adatfelvételén alapuló tanulmányból, ami a különböző készségek munkapiaci kimenetekre vonatkozó hatását vizsgálta. A műhelybeszélgetésen Lannert Judit a felnőtt népesség készségeiről szóló hazai jelentést mutatta be, amelynek részleteiről korábban itt írtunk. A szakértők Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatójának moderálásával részletesen körbejárták, mit tud valójában a képzett magyar munkaerő, mit nem tudnak a tartósan munkanélküliek, és milyen készségeket kellene fejleszteniük a felnőttképzőknek, hogy szélesebb rétegeknek legyen esélyük megugrani a közelgő automatizáció és robotizáció kihívásait.

A PIAAC (Programme for the International Assessment of Adult Competencies – Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program), aminek 2017-2018-es adatfelvételére épül a hazai jelentés, olyan átfogó nemzetközi kutatás, amely a részt vevő országok felnőtt lakosságának a mindennapi életben és a munkavégzés során használt alapkompetenciáit méri. Ez az egyetlen olyan felmérés, ami egységes módszertannal méri a felnőttek készségeit. A PIAAC az OECD kezdeményezésére jött létre, és 2008-ban végezték az első mérést. Magyarország 2016-ban, a felmérés harmadik hullámához csatlakozott, és jelenleg az újabb hullám adatfelvételi szakasza zajlik. A magyar kutatás azért különleges, mert rákérdezett a válaszadók nemzetiségére és nyelvtudására, és egy kiegészítő mintát is tartalmazott a regisztrált álláskeresőkről, ami lehetőséget adott a hazai foglalkoztatáspolitika szempontjából meghatározó kérdések vizsgálatára is.

A térség országainak nyomában kullogunk

A kutatók úgy találták, hogy a magyar felnőtt népességen belül kifejezetten magas a rosszul teljesítők aránya, vagyis az 1-től 5-ig terjedő szövegértési és számolási skálán sokan legfeljebb a 2. szintet érik el. Tehát a bonyolultabb, hosszabb szövegek megértése, a versengő információk és az összetett érvelések feldolgozása vagy a hétköznapi helyzetekben megjelenő matematikai információknál bonyolultabb jelenségek megértése, táblázatok és statisztikák értelmezése már sok magyar képességeit meghaladja. Ezen a téren a legfeljebb általánost végzettek 95 százaléka teljesít gyengén, de még a szakmunkás végzettségűek 80 százaléka és az érettségizettek közel harmada is gyenge szövegértésben.

Lannert Judit közgazdász és oktatáskutató, a T-TUDOK munkatársa elmondta, hogy még a felsőfokú végzettségűek körében is 25 százalék a gyengén teljesítők aránya, amit ő szinte nem is tudott értelmezni ebben a kontextusban. Hozzátette, hogy a szövegértést tekintve régiós összehasonlításban, vagyis olyan közép-európai országokhoz képest, mint Csehország, Szlovákia és Lengyelország, átlagosan minden iskolázottsági csoportban valamivel rosszabb Magyarország teljesítménye. Egyetlen kivételként a középfokú végzettségűek szövegértési képességeit tekintve előzzük meg Lengyelországot.

Az oktatáskutató elmondta, hogy egyedül a matematikai készségek terén szerepel jobban Magyarország, ezen belül is a felsőfokú végzettségűek, a többi csoport számolási készségei azonban inkább a középmezőny alján mozognak. A közép-európai régióból kitekintve Magyarország teljesítménye azonban nem drámai, az OECD-átlag körül mozog, és ahogy korábban megírtuk, szövegértési készség tekintetében összességében leginkább Franciaországhoz hasonlítható, a számolási készségekben pedig Németország, Észtország, Új-Zéland és Oroszország eredményeihez állunk a legközelebb. A számítógépes környezetben való problémamegoldás terén a magyar felnőttek képességei leginkább az észt és dél-koreai felnőttekéhez hasonlatosak.

Lannert előadásában elmondta, hogy a diplomások esetében a kompetenciaszintek magasak, viszont aggasztónak találta, hogy a felsőfokú végzettségűeknél az idősebb és fiatalabb korosztályok között meglepően kicsik a különbségek. Ez az oktatáskutató szerint azt mutatja, hogy a felsőoktatás nem működik hatékonyan a kompetenciák fejlesztésekor. Míg más országokban a készségek szintje jellemzően csökken az életkorral, nálunk ez a folyamat kevésbé egyértelmű.

Magyarországon kiugróan erős a családi hatás

Lannert előadásában elmondta, hogy a családi háttér erősen hat a felnőttkori készségszintekre is: nálunk nagyobbak a különbségek az iskolázottabbak és a kevésbé iskolázottak között, mint az OECD-országok átlagában. Sőt, ez régiós összehasonlításban is tetten érhető: minél jobb családi háttérrel rendelkezik valaki, annál jobbak a szövegértési készségei. Míg az oktatáskutató szerint ez Csehországban vagy Szlovákiában alig érzékelhető, addig a magyarok „egy életen keresztül viselik stigmaként” családi hátterüket. A kutatók ezt nem csak a szelektív és szegregált közoktatási rendszerrel, hanem a jobb munkahelyek elérésében, a képzési lehetőségekben mutatkozó szelekció és diszkrimináció jelenségével is magyarázták.

Az oktatáskutató azt is kiemelte, hogy a magyarországi munkahelyek többsége nem igényli a különböző alapkészségek intenzív használatát, és nem kínál lehetőségeket a tanulásra, miközben az alkalmazottak, különösen, ha képzettebbek, nyitottak lennének az új információ befogadására. A skandináv és angolszász országok lakói sokkal inkább használják szociális vagy problémamegoldó készségeiket a munkaerőpiacon, vagyis Lannert szerint a tiszta verseny vagy a jó kormányzás terepet ad a munkaerő fejlesztéséhez.

Bérben kifejezve is megtérül, ha valaki tanul, főleg idegen nyelvet

Csillag Márton szerint a jobb alapkészségeknek igen jelentős hozamuk van a foglalkoztatásra nézve. Aki eggyel magasabb számolási készségszinttel bír egy hozzá korra, nemre és más demográfiai tényezőket tekintve hasonló embernél, annak 4 százalékponttal nagyobb eséllyel van munkája. A kereseteknél ez szintén érzékelhető: az eggyel magasabb készségszint 10 százalékos hozamot jelent a munkabért tekintve. Ez a bérhozam a kutatók szerint nagyrészt annak tudható be, hogy a jobb készségekkel rendelkezők nagyobb eséllyel kerülnek jobban fizető cégekhez vagy magasabb beosztásba.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a munkájukban idegen nyelvet használók bérelőnye nagyon magas, legalábbis a versenyszférában dolgozók körében. Csillag szerint már az egyszerűbb idegen nyelvű szövegeket megértők bérhozama is 11 százalékkal nő a csak magyarul értőkhöz képest, akik pedig folyékonyan kommunikálnak idegen nyelven, és komplexebb szövegek kezelésére is képesek, 22 százalékos bérhozam-növekedésre számíthatnak. Ez részben azzal függhet össze, hogy az idegen nyelvet tudók aránya lassan növekszik, azaz még a fiatalabb korosztályokban is nagyon alacsony. Magyarországon Csillag adatai szerint az alkalmazottak fele nem használ semmilyen idegen nyelvet, és csak harmaduk ért meg legalább egyszerű szövegeket.

Letolt gatyával a robotizáció kapujában

A magyar regisztrált álláskeresők képességeinek elemzése során Csillag arra jutott, hogy a munkát keresők egyhatoda egyáltalán nem tud számolni, további egynegyede mindössze a legalapvetőbb műveleteket tudja elvégezni, és csupán egynegyede állt jó vagy elfogadható készségszinten.

A helyzet a digitális problémamegoldás terén sem rózsásabb. A kutatók azt találták, hogy a foglalkoztatottak egyharmada, illetve az álláskeresők kétharmada egyáltalán nem tud számítógépet használni, vagy nagyon rosszul használja a digitális eszközöket, például meg tud nyitni egy emailt, de válaszolni már nem tud rá, vagy boldogul digitális környezetben, de nagyon szégyenlős, ami jelentős lemaradást generál.

Csillag azt is elmondta, hogy a foglalkoztatottak között a leggyengébb készségekkel bíró 10 százalék tipikusan a közfoglalkoztatotti bér körüli összeget, vagyis körülbelül bruttó 100 ezer forintot visz haza havonta, míg a leggyengébb készségekkel bíró 25 százalék általában a minimálbér körüli összeget keresi meg, ami bár 2022-ben 20 százalékkal 200 ezer forintra nőtt, ennek hatását novemberre az infláció teljesen elvitte. A kutatók szerint azonban azoknak a regisztrált álláskeresőknek, akiknek a készségei a foglalkoztatottak leggyengébb 10 százalékának megfelelő szövegértést és számolási készséget sem éri el, vagyis gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetők, semmi esélyük sincs arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacon kapjanak állást, míg a leggyengébb 25 százalékot el nem érőknek a minimálbérnél jobban fizető munkákra nincs esélyük.

Scharle felvetette, hogy a skandináv országokban, ahol a szociális készségeket és a problémamegoldást jobban használják a munkájukban az alkalmazottak, kevesebb például az akkumulátorgyár, és a gazdaság szerkezetében nagyobb a szolgáltatások aránya, a munkaerő pedig jobban igazodott ezekhez a feladatokhoz, könnyebben vehetik a robotizáció akadályait. „Amikor a robotizáció Magyarországon majd megszünteti azokat a munkákat, ahol készségek nélkül is lehet majd dolgozni, nem tudunk váltani azokra a feladatokra, amiket érdemes lesz a robotizáció világában is embereknek végezni” – mondta. Kérdésként azt is felvetette, hogy ha nem fektetünk be a humán erőforrásokba, kialakulhat-e olyan helyzet Magyarországon, amilyet egyszer már átéltünk a 90-es évek elején: nem vagyunk felkészülve a technológiaváltásra, nem tudjuk foglalkoztatni az embereket, így rokkantnyugdíjba vagy a közfoglalkoztatásba küldjük őket. Csillag szerint erre valós az esély.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A fejlett államok közül Magyarországon tátong a legnagyobb szakadék iskolázottak és iskolázatlanok között

Kende Ágnes tudomány 2022. július 1.

Az átlagos magyar felnőtt annyira ért egy szöveget, mint egy francia, olyan jól számol, mint egy német, és úgy számítógépezik, mint egy észt. Nálunk ugyanakkor jobban befolyásolja a problémamegoldási készségeket a felnőttek társadalmi helyzete, mint más országokban.

Olyan gyerek, akinek közmunkások a szülei, hát olyan itt nincs

Kende Ágnes tudomány 2022. június 15.

A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok esetében szépen összeérnek a konzervatív és a liberális elit érdekei: az ő gyerekeik mennek a jó egyházi, elit vagy alternatív középiskolákba, míg az alacsony jövedelmű, információhiányos családokból származók maradnak az általánosban. Tankönyvbe illik, ahogy Magyarországon előáll a világ egyik legszelektívebb oktatási rendszere.