Nem, az immunrendszerünk nem lustult el a járványügyi korlátozások miatt
Az elmúlt három évben hozzászoktunk, hogy amikor azt halljuk, hogy járvány, egyből a pandémiát okozó SARS-CoV-2-re gondolunk, miközben más fertőző megbetegedések is rendszeresen okozhatnak súlyosabb problémákat. Az előző hetekben jelentek meg hírek a Strep A (Streptococcus A) baktérium és az RSV vírus okozta megbetegedések növekvő számáról, főként a nemzetközi sajtóban.
A Strep A egy gyakori baktérium, amely általában enyhe vagy tünetmentes fertőzést okoz gyermekeknél, de bizonyos esetekben súlyos megbetegedést is kiválthat. Gyorsan terjed, és mivel a korai tünetek nagy átfedést mutatnak más fertőző betegségek tüneteivel, klinikailag is nehéz diagnosztizálni a háziorvosoknak. Az Egyesült Királyságban a Strep A már legalább 19 gyermek halálát okozta, és olyan sokan kapták el egyszerre a fertőzést, hogy hiány keletkezett egyes antibiotikumokból a gyógyszertárakban.
Az RSV ezzel szemben egy vírus, amely – az influenzához hasonlóan – általában szezonálisan van jelen, és leginkább a gyermekeket, valamint az időseket veszélyeztetheti súlyosabban. Míg leggyakrabban a megfázásra és az influenzára jellemző tünetegyüttest produkálja, csecsemők egy részénél akár légzési zavarokat is okozhat. Az Egyesült Államokban, illetve az Európai Unió országaiban RSV-pandémia rajzolódik ki, és Magyarországon is erős járványra számítanak a szakemberek.
A covidjárvány megfékezése érdekében bevezetett korlátozások (mint az iskolák bezárása, a maszkhasználat vagy a távolságtartás) betartásával ezeknek a megbetegedéseknek a fertőzési rátája is jelentősen csökkent, azonban az elmúlt hetekben az előző évekhez képest kiugróan sok megbetegedést regisztráltak – és ezek a hírek joggal keltettek aggodalmat szülőknél, orvosoknál és járványügyi szakembereknél egyaránt.
Ellustult az immunrendszer?
Az aggodalmak mellett különböző spekulációk és téves információk is megjelentek. Például, hogy a lezárások és a korlátozások káros „immunellustuláshoz” vagy „immunadóssághoz” vezettek, így a gyermekek sebezhetőbbé váltak, mivel a fejlődő szervezetük immunrendszere nem volt eléggé edzésben.
Ez az értelmezés vonzó lehet azoknak, akik lekicsinylik a fertőzések súlyosságát a gyerekeknél, vagy azoknak, akik olyan érvelésre vetemednek, hogy egyenesen jobb (!), ha a gyerekek megfertőződnek, mint ha be lennének oltva. Ráadásul jó menekülőutat kínál olyan sarlatánoknak, akik a célszerű és logikus járványügyi intézkedéseket is megkérdőjelezik. Ez a nonszensz fogalom továbbá olyan téveszméket próbál megerősíteni, mint hogy a gyermekek immunrendszerének fejlődését elég a természetre bízni – miközben a gyermekkori oltásoknak pont az a lényege, hogy a természet legrosszabb oldalát kordában tarthassuk.
Az a fogalom, hogy „immunellustulás”, az egyén immunitására levetítve értelmezhetetlen, és nem véletlen, hogy az immunológusok kifejezetten félrevezetőnek tartják.
Ott is tombol az RSV, ahol alig voltak korlátozások a covidjárvány alatt
Peter Openshaw, az Imperial College London professzora, aki kutatóként RSV- és influenzavírusokkal foglalkozik, a Financial Timesnak adott nyilatkozatában jól szemléltette ennek a logikának a hátulütőit: „Az immunrendszer nem egy olyan dolog, ami folyamatos befektetést kíván, és ha megvédjük magunkat a fertőzésekkel szemben, akkor deficit keletkezik, amit előbb-utóbb majd törlesztenünk kell. Hogyha ezt a gondolatmenetet követnénk, az közegészségügyi szempontból elég kellemetlen lenne: mintha még mindig nyitott csatornákkal élnénk együtt, és kolerával szennyezett vizet innánk.”
Ahogy az az állítás sem igaz, hogy az emberek nem voltak kitéve semmilyen kórokozónak a pandémia alatt. Az utóbbi közel három évben – függetlenül attól, hogy milyen szintű korlátozások voltak érvényben – szinte minden ember immunrendszere találkozott antigénekkel a környezetből és élelmiszerekből, herpeszvírusokkal, nem burkolt RNS-vírusokkal (pl. rinovírus, adenovírus), háziállat-eredetű antigénekkel, pollenekkel és növényi antigénekkel. A lezárások nem azt jelentették, hogy az emberek két-három éven át steril környezetben éltek.
Az az elképzelés, hogy a korlátozások (amik egyébként sem tartottak több évig folyamatosan) és a legtöbb embernél legfeljebb néhány órás maszkhasználat valahogyan az optimálisnál alacsonyabb immunstimulációhoz, és ezáltal az immunrendszer gyengüléséhez vezetett, teljesen abszurd. Azok a gyerekek, akik most éppen betegek, már a koruknál fogva sem használhattak maszkot, még akkor sem, amikor ennek viselése esetleg kötelező volt. Az pedig minimum ellentmondásos, hogy akik eddig azzal érveltek, hogy a maszkok nem érnek semmit, most úgy nyilatkoznak, hogy a szájat és az orrot eltakaró eszközöknek köszönhetően kevesebb fertőzést kaptak el, ami hozzájárult ahhoz, hogy az immunrendszerük ellustult.
Csak, hogy egy példával éljek: Svédország a covidszkeptikusok mintaországa, ahol a legtöbb EU-tagállamhoz képest kivételesen enyhe korlátozásokat alkalmaztak – soha nem zártak be az általános iskolák, de a maszkhasználat sem volt kötelező. Ennek ellenére Svédországban 2021-ben RSV-járvány tombolt. Joggal gondolhatnánk, hogy a 2021-es járvány kordában tartotta az immunrendszerüket, és az „immunellustulás” veszélye nem fenyegeti őket. Ezzel szemben 2022 végére olyan helyzetek uralkodtak egyes sürgősségi gyermekosztályokon, hogy az átlagos napi kapacitáshoz képest 66 százalékkal megnövekedett az ellátásra szoruló gyermekek száma.
Akkor mi történt?
Ha nem az immunrendszer ellustulása áll a háttérben, akkor mi okozza a jelenleg tömeges megbetegedést okozó Strep A- és főleg RSV-fertőzéseket?
Ennek legfőbb oka az lehet, hogy az utóbbi néhány évben minimális volt a gyermekek kitettsége ezekre a kórokozókra, és a korlátozások alatt kialakult egy úgymond naiv populáció, amely sohasem találkozott még a baktériummal és a vírussal. Mivel a korlátozások azóta szinte teljesen megszűntek, az a gyermekpopuláció, amely a covid előtti időszakban év közben, folyamatosan és lassan esett volna át a fertőzésen, most gyakorlatilag egyszerre fertőződik meg, ráadásul először – az RSV által okozott megbetegedés pedig az első fertőzés idején a legrosszabb, és ekkor igényel a legnagyobb eséllyel kórházi ellátást.
Mindemellett a várandós nők és az újdonsült anyák sem nagyon találkoztak az RSV-vel a járvány ideje alatt. Ez azért fontos, mert ők a méhlepényen vagy az anyatejen keresztül képesek védelmező antitestekkel ellátni a gyermeküket. Ezek az antitestek azonban nem nyújtanak elég védelmet ahhoz, hogy magát a fertőzést megakadályozzák, de a kórházba kerülés esélyét jelentősen lecsökkentik.
A harmadik lehetséges, de jelenleg kevés közvetlen bizonyítékkal bíró állítás az, hogy maga a SARS-CoV-2-fertőzés tette fogékonyabbá az immunrendszert más fertőzésekre. Bár ezt kifejezetten nehéz tudományosan mérni, és pontosan meghatározni, meg kell jegyezni, hogy a SARS-CoV-2 még enyhe lefolyású betegség esetén is immunrendszeri diszfunkciót okoz, ami még 8 hónappal a betegség után is kimutatható.
Fontos, hogy megértsük: senkinek sem lett gyengébb az immunrendszere a covidjárvány alatt bevezetett korlátozások következtében. A virológiával és immunológiával kapcsolatos álhírek és megtévesztő információk viszont csak erősebbek lettek.
A szerző a Cambridge-i Egyetem Cancer Research UK-ösztöndíjas immunonkológiai PhD-hallgatója.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: