Egyértelmű bizonyítékot talált a Curiosity marsjáró arra, hogy vizsgálati területén egykor egy tó hullámzott – állítja az amerikai űrügynökség szerdai közleménye. Ez önmagában nem is lenne meglepő, hiszen a több mint 10 éve a Gale-kráterben munkálkodó szonda számtalanszor igazolta már, hogy sokáig víz folyt a területen, ami megfelelő környezetet adhatott az életnek is, ha az valaha kialakult a bolygón.

A felfedezés igazi jelentőségét az adja, hogy a kutatók egy olyan geológiai rétegben bukkantak az ősi hullámok nyomait rögzítő kőzetekre, ami már nem a 3,5-4 milliárd évvel ezelőtti, az élet számára barátságosabb, nedvesebb, hanem később, egy már szárazabb időszakban keletkezett. A kráter közepén magasodó hegy, a Mt. Sharp lejtőin fekvő, szulfátásványokban gazdag területtől így a kutatók eredetileg azt várták, hogy arról mesél majd nekik, hogyan lett fokozatosan egyre kevesebb folyékony víz a vörös bolygó felszínén.

Az, hogy ez nem teljesen így alakult, ismét arra utal, hogy a Mars ősi éghajlatának megváltozása nem egyszerűsíthető le egy nedvesből száraz éghajlatba történő egyirányú átmenetre. A terület jelentőségét jól mutatja, hogy a küldetés tudományos programját 2015 óta vezető Ashwin Vasavada, a NASA JPL kutatóintézetének szakembere már tavaly augusztusban beszélt arról, hogy a Curiosity megdöbbentő felfedezések küszöbén áll.

Annak feltérképezése, hogy miként változott több milliárd éve a marsi klíma, kulcsfontosságú ahhoz, hogy megtudjuk, meddig biztosíthatott a bolygó megfelelő körülményeket a mikrobiális életnek. Mindez azt is segíthet megérteni, hogy miért alakult másként a Föld és a Mars sorsa, és mitől függ, hogy meddig maradhat lakható egy a csillagától nagyjából megfelelő távolságban elhelyezkedő kőzetbolygó.

Mit talált a Curiosity?

A marsjáró nagy-felbontású, színes kamerájával készült képeken nemrég olyan kőzeteket azonosítottak a kutatók, amelyek felszínét fodros mintázatok borítják. Ezek szerintük akkor keletkezhettek, amikor szél által keltett hullámok több milliárd éve felkavarták egy sekély tó aljzatán található üledéket.

„Ez az eddigi legjobb bizonyíték arra, hogy egykor egy tó hullámzott a Marson, amit az egész küldetés során találtunk. [A landolás óta összességében] több száz méter magas üledékréteget másztunk meg, de soha nem találtunk ilyen bizonyítékot, mint amilyet abban a rétegben, amiről azt hittük, hogy szárazabb időszakban keletkezett.” – mondta Vasavada.

A különleges mintákra a Curiosity egy jelölőcsíknak (marker band) elnevezett, a környező területektől elütő kőzetrétegben akadt rá, amit a kutatók a keringőegységek felvételei alapján még a szonda landolása előtt kinéztek maguknak. A marsjáró fúrója az első két próbálkozás során nem tudott megbirkózni a sötétebb színű, kemény kőzetekből álló réteggel, de a szakemberek nem adják fel, a következő hetekben ismét nekivágnak egy puhábbnak tűnő darab megfúrásának. A NASA szerint nem először futnak bele ilyen problémába; volt hogy háromszor kellett megkísérelniük a fúrást, mire sikerült.

A Curiosity 2014-ben kezdte el felderíteni a Mt. Sharp üledékrétegeit. Ezeknek az általánosságban a növekvő magassággal egyre fiatalabbá váló kőzeteknek a vizsgálatával a kutatók rekonstruálni tudják, hogyan változtak a 3,8 milliárd éves, 154 kilométer átmérőjű kráterben a körülmények a bolygó történetének legizgalmasabb időszakában.

Ugyan ebben a rétegben más érdekes mintákat is találtak. Vannak olyan kőzetek, amik rendkívül egyenletes rétegződést mutatnak. Bár még nem tudni biztosan, hogy ezek miként jöttek létre, Vasavada szerint egy lehetséges hipotézis, hogy rendszeres időjárási vagy légköri események, például porviharok alakíthatták ki őket.

A következő hónapokban a Curiosity folytatja az ősi vizes környezetek felderítését. A tervezett útvonala egy a Mt. Sharp lejtőin található ősi völgy, a Gediz Vallis felé vezet, aminek egy apró csatornájában egykor víz folyhatott. A területen vizes földcsuszamlások is végbemehettek, legalábbis a völgy alján összegyűlt, autó méretű sziklák erről árulkodnak. Ez a törmelékréteg az egyik legfiatalabb réteg a hegyen, amit a Curiosity távolról már korábban meg tudott figyelni, de a kutatók alaposabban is szeretnék megvizsgálni.

„A hullámzás nyomai, a törmelékmező és az egyenletes rétegződés mind azt mutatják, hogy a marsi éghajlat átalakulása nem írható le egyszerűen. A bolygó ősi éghajlata lenyűgözően komplex volt, a földiéhez hasonlóan” – mondta Vasavada.

Eközben több ezer kilométerrel távolabb a NASA másik marsjárója, a Perseverance elhelyezte az eddig általa összegyűjtött kőzetminták egy részét a marsi talajon, az Ingenuity marshelikopter pedig már túl van 42. repülésén. A következő hónapokban a Perseverance megmássza a Jezero-kráterben található deltatorkolat-maradványt, ahol olyan kőzetek után kutat majd, amik több milliárd éves szerves molekulákat őrizhettek meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: