A Curiosity marsjáró épp megfejti a Mars kiszáradásának titkait
Az elmúlt évben egy egészen különleges területen kutakodott az amerikai űrügynökség Curiosity marsjárója, és az itt végzett vizsgálatai felfedhetik, hogyan lett fokozatosan egyre szárazabb a bolygó több mint 3 milliárd évvel ezelőtt – derül ki a NASA szerdai közleményéből.
A 2012 augusztusában a Gale-kráterben landoló szonda által vizsgált átmeneti zóna két nagyon különböző terület határán helyezkedik el a kráter közepén magasodó Mount Sharp lejtőin: egy tavak és folyók által formált ősi Marson létrejött, agyagásványok által borított régió, valamint egy később kialakult, csordogáló patakokkal és homokdűnékkel teli, szulfátásványokban gazdag terület közt. Az élet szempontjából barátságosabb ősi marsi éghajlat 3–3,5 milliárd évvel ezelőtti megváltozása nem volt teljesen egyirányú folyamat, újabb kutatások pedig arra utalnak, hogy a bolygó egyes területeken akár még két milliárd éve is lakható lehetett.
„Már nem látjuk azokat a tavi üledékeket, amelyek mellett évekig elhaladtunk a Mount Sharp alsóbb területein. Ehelyett szárazabb éghajlatra utaló bizonyítékokat találunk, például kiszáradt dűnéket, amelyek körül időnként patakok haladtak el. Ez jelentős változás a tavakhoz képest, amelyek valószínűleg több millió évig léteztek előtte” - mondta el Ashwin Vasavada, a Curiosity küldetésének vezető kutatója.
Ahogy a marsjáró egyre magasabbra mászott a zónában, kevesebb agyagásványt és több szulfátásványt talált. Mielőtt elhagyná a zónát, a Curiosity még fúrója segítségével vesz egy utolsó mintát egy kőzetből, hogy a kutatók további részleteket tudjanak meg a erről az átmenetről, a marsjáró – korábbi cikkünkben is tárgyalt – fejlett fedélzeti laboratóriumainak köszönhetően.
Az átmeneti zónában nem csak változó környezetet, hanem különleges geológiai formációkat is látott a marsjáró, köztük olyan dombokat, melyek több tízmillió év alatt hatalmas, kőzetekké keményedő homokdűnékből alakulhattak ki. Az egykori dűnék maradványai közt a kutatók víz által szállított üledéket is találtak, melyek apró tócsákban vagy patakokban rakódhattak le. Ezek az üledékek ma jobban ellenállnak az eróziónak, és a Curiosity képein pehelykönnyű ostyahalmokként jelennek meg. A NASA szerint ugyanakkor megnehezíti a terület geológiai történetének összerakását, hogy időnként megjelent, majd eltűnt onnan az egykor szintén kőzeteket formáló talajvíz.
Az alig másfél hónap múlva már tizedik marsi születésnapját ünneplő, nukleáris áramforrással felszerelt Curiosity már elkezdte az öregedés jeleit mutatni, de semmi nem akadályozza jelenleg tudományos munkáját. Egy, a marsjáró belsejében lévő hőmérsékleti szenzor hibája miatt június elején a szonda két napig biztonsági módba kapcsolt, de tartalék szenzorok miatt ebből egyelőre nem lesz komolyabb probléma. Emellett a Curiosity kerekein tovább szaporodnak a sérülés- és kopásnyomok, a mérnökök minden erőfeszítése ellenére, ami miatt az elmúlt időszakban alkalmazott 1000 méterenként való kerékfényképezését ismét 500 méterenkéntire sűrítik.
Eközben a bolygó másik oldalán a tavaly megérkezett Perseverance marsjáró elkezdte egy ősi folyódelta vizsgálatát, ahol a kutatók reményei szerint akár egykori marsi életre utaló szerves molekulákat is találhat. A NASA harmadik marsi leszállóegysége, az InSight már nem ilyen szerencsés, a napelemeire rakódó por és a közelgő marsi tél miatt egyre kevesebb energiája van, de a NASA reményei szerint augusztusig tud majd marsrengések után hallgatózni, melyekből nemrég érzékelte az eddigi legnagyobbat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
