A méhekről már korábban is számos kutatás bizonyította, hogy rendkívül intelligensek. Kiváló tájékozódási képességeiket részben a szaglásuknak köszönhetik, de támaszkodnak a polarizált fények mintázatára, egy-egy tájékozódási pontra, illetve a Föld mágneses mezejét is érzékelhetik.

Hogy a kaptárhoz visszataláljanak, megjegyzik az útvonalukat, ehhez pedig általános szabályokat alkotnak. Egy friss tanulmány szerint mindezt ahhoz hasonlóan teszik, ahogy az első repülőgép-pilóták tették még azelőtt, hogy megjelentek volna a tájékozódást könnyítő GPS-ek és fedélzeti radarok.

A Frontiers in Behavioral Neuroscience folyóiratban közzétett kutatás szerint a méhek lineáris tájelemekre támaszkodnak a tájékozódásban. A szerzők leírják, hogy a méhek a megfigyeléseik alapján egy mentális térképet készítenek, amiben nagyban támaszkodnak az olyan elemekre, mint az ereszcsatornák, az utak és a mezők szélei. Ezek hasonló szerepet töltenek be, mint korábban a pilótáknál az aszfaltutak és a vasútvonalak, amiket a levegőből is viszonylag jól le tudtak követni.

A kísérletben 5 kaptárból gyűjtöttek be méheket, amiket egy, a lakóhelyüktől távoli területen engedtek el, hogy megfigyeljék a viselkedésüket. Voltak méhek, amelyeknek ismerős lehetett a terep (ami hasonlóan volt berendezve, mint az, ahol az eredeti kaptár volt), mások számára viszont teljesen újak voltak a terepviszonyok.

A megfigyelésekből vált világossá a kutatók számára, hogy a méhek az olyan tereptárgyakat, mint például az ereszcsatornák, tájékozódási pontként használják, a terep felderítése során jelentősen több időt töltöttek ezek megfigyelésével, mint a táj további részeinek feltárásával. A kísérlet igazolja, hogy a háziméh (Apis mellifera) hasonlóan más repülő állatfajokhoz, referenciaként tekint a lineáris tárgyakra a tájékozódás során.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: