Fellőtték az űrbe a világ első 3D-nyomtatott rakétáját, a Terran–1-et, de pályára nem sikerült állítani
A floridai Cape Canaveral űrközpontból csütörtök hajnalban fellőtték a Terran–1-et, a világ első, nagyrészt 3D nyomtatással készült rakétáját. Az indítást eredetileg március elejére tervezték, de a technológiai demonstrátor kilövését el kellett halasztani, így végül magyar idő szerint március 23-án, hajnali fél 5 magasságában került rá sor.
A videón 1 óra 22 perc körül látható az indítás:
A menetrend szerint a Terran–1 nyolc perccel később jutott volna el Föld körüli pályájára, amivel ez lett volna az első rakéta, amelynek ezt a tettet metán hajtóanyaggal sikerül elérni. Miután azonban az első rakétafokozat levált, a második fokozatot működtető hajtómű nem indult be megfelelően, így a rakéta nem tudott pályára állni. A Relativity ennek ellenére sikerként értékeli az indítást, hiszen a Terran–1 elérte a Max-Q néven ismert mérföldkövet, vagyis azt az állapotot, amikor a legnagyobb dinamikus nyomás éri a nyomtatott elemeit – az pedig mindenképp biztató, hogy ezt a szakaszt minden probléma nélkül túlélte a szerkezet.
Ez volt a 2015-ben alapított Relativity Space amerikai űrtechnológiai startup első rakétaindítása. A Terran–1 több mint egy tonnányi rakományt képes 500 kilométeres magasságú Föld körüli pályára állítani, de az első tesztrepülésén még nem utazott rajta semmilyen űreszköz. A hordozórakétával a Relativity más startupokhoz, például a Rocket Labhez hasonlóan a kis és közepes méretű műholdak indításának piacát célozta meg – egy fellövés 12 millió dollárba kerül a rakétájukon.
Először március 8-án próbálkoztak meg az indítással, de azt végül 70 másodperccel a visszaszámlálás vége előtt lefújták, mivel a rakéta második fokozatának szenzorjai azt jelezték, hogy túl magas a folyékony oxigén hőmérséklete. Másodjára március 11-én kísérelték meg az indítást, ekkor a Terran-1 számítógépei fél másodperccel a fellövés előtt szakították meg a folyamatot a rakétafokozatok szétválasztását irányító rendszer pillanatnyi hibája miatt, amikor már égtek a rakéta hajtóművei.
A Relativity szerint a 9280 kilogrammos tömegéhez mérten 85 százalékban 3D-nyomtatott és a szokásos kerozinnál hatékonyabb és tisztább metánnal üzemelő rakéta olcsóbbá és gyakoribbá teheti a rakétaindításokat. Tavaly globálisan 2487 űreszközt állítottak pályára, aminek az USA adta a 78 százalékát, nagyrészt Elon Musk Starlink-műholdjainak hála. A Terran–1 következő fellövésén a NASA VADR-osztályú, apró műholdjai fognak utazni, később pedig a Telesat kommunikációs vállalat űrinternetet biztosító műholdjainak indítása következhet, amire a cég már leszerződött a Relativityvel.
Ennek nemcsak gazdasági, de stratégiai jelentősége is lehet. Az Egyesült Államok még 2021-ben demonstrálta, hogy szükség esetén gyorsan fel tud juttatni egy űreszközt Föld körüli pályára, amivel egy világűrbe kiterjedő katonai konfliktus esetén rövid idő alatt helyre tudná állítani például a kulcsfontosságú rakétafigyelő műholdas rendszereit. Az űrbeli környezetet figyelő Odyssey műholdat az akkori teszt során kevesebb mint négy hónap alatt integrálták a Northrop Grumman repülőgépről indított Pegasus XL rakétájára, ami normál esetben 2 évbe telt volna. Ha a Relativity Space 3D-nyomtatott rakétái beválnak, akkor a magánszektor mellett valószínűleg a Pentagon is elkezd majd érdeklődni irántuk.
A cél egy 95 százalékban 3D-nyomtatott rakéta megépítése
A két fokozatból álló, nem újrahasználható Terran–1 rakéta 33,5 méter magas és 2,28 méter átmérőjű, és a cég szerint a 3D nyomtatási technológiájuk miatt a megszokottnál 100-szor kevesebb alkatrészből áll.
A Terran–1 kinyomtatása és megépítése 2 hónapot vett igénybe, és a Relativity azt állítja, hogy a hagyományos rakétákhoz képest egyszerűbb ellátási láncot igényel, valamint könnyebben adaptálható különböző célokra vagy küldetésekre. A rakétát a Stargate-nek nevezett, mesterséges intelligencia által irányított hatalmas, speciális fémötvözetekkel dolgozó 3D nyomtatókkal készítették el a startup kaliforniai főhadiszállásán.
„A rakétát a más rendszereknél megszokott biztonsági elemekkel láttuk el, és azokhoz hasonlóan a szükségesnél nagyobb szerkezeti terhelhetősége van. Az elmúlt években kifejlesztettük a saját ötvözeteinket, hogy jobb teljesítményűek és könnyebben nyomtathatók legyenek, ami az egyedi technológiánk része, és lehetővé teszi, hogy 3D nyomtatással készítsük el a rakéta legtöbb részét” – mondta el Josh Brost, a Relativity Space egyik alelnöke.
Az első fokozatot kilenc, egyenként 100 000 newton tolóerejű Aeon, a másodikat pedig egy 113 ezer newton tolóerejű Aeon Vac rakétamotor hajtja. Ezeket szintén 3D nyomtatással gyártották, és cseppfolyós metánt (LNG) égetnek el folyékony oxigén (LOX) segítségével. A mostani indítás azért is különleges, mert majdnem a Terran–1 lett az első olyan rakéta, amely folyékony metán hajtóanyaggal állt pályára, miután ez tavaly a kínai Landspace vállalatnak nem sikerült. Ezt az üzemanyagot alkalmazza Elon Musk SpaceX cégének Starship rendszere is, ami a következő hetekben teljesítheti első űrrepülését.
A Terran–1 a Cape Canaveral-i LC-16-os indítóállásról szállt fel, amelyet korábban az amerikai hadsereg használt ballisztikus rakétatesztekre. A startup 2019-ben nyerte el az indítópad használati jogát, de mostani terveik szerint szeretnének még egy indítóhelyet kialakítani a kaliforniai Vandenberg légibázison.
A ma kb. ezer alkalmazottat foglalkoztató Relativity hosszabb távú célja egy olyan rakéta gyártása, amely 95 százalékban 3D nyomtatással készül, valamint már dolgoznak az újrahasználható, a Terran–1-et jelentősen túlszárnyaló Terran R rakétájukon is, amely 20 tonnányi hasznos terhet tud majd alacsony Föld körüli pályára állítani, nagyjából annyit, mint a SpaceX Falcon 9 rakétája.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
