„A legfontosabb, hogy legyen, aki felfogja a tudomány szavát”
Háború, energiaválság, új vírusok, klímakatasztrófa: rendkívüli évet hagytunk magunk mögött. Alig csengett le a karanténokkal, lezárásokkal, maszkviseléssel és oltásellenes mozgalmakkal tűzdelt koronavírus-járvány, amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, teljesen új geopolitikai helyzetbe hozva Magyarországot és egész Európát. Heteken keresztül menekültek áradata lepte el a szomszédos országokat, és mára csaknem 8 millióan kerestek tartósan menedéket Ukrajnán kívül Európában.
A háború tudata egyik pillanatról a másikra beköltözött a mindennapjainkba, és hozta magával az energiapiac felbolydulását, az inflációt és a covidból alig felocsúdó gazdaság újabb válságát, amire ráerősítettek az áprilisban újraválasztott Orbán-kormány intézkedései. Májusban kaptunk a nyakunkba egy majomhimlő-járványt, a nyárra pedig akkora aszályt, hogy a sivataggá változott Alföld adta a másikat. A szárazság és a hőség után őszre és télre beütött az energiaválság 18 fokra fűtött közintézményekkel, bezárt múzeumokkal és könyvtárakkal, miközben a szupermarketekben drágább lett a trappista, mint a francia camembert.
A rengeteg történés közül nem egyszerű kiválogatni azokat, amelyek ténylegesen negatívan vagy pozitívan érintettek egy-egy területet, így négy szakértőt kérdeztünk meg, hogy milyennek értékelik az elmúlt évet. Ürge-Vorsatz Diána klímakutatót, Kemenesi Gábor biológust, víruskutatót, Tilesch György mesterséges intelligencia (MI) szakértőt és Váradi Balázs közgazdászt kértük meg arra, osszák meg velünk, hogy mik voltak a legjobb és legrosszabb történések 2022-ben saját szakterületükön, és milyen reményekkel vághatunk neki az új évnek.
Nemzetközi szintű lépések az éghajlatváltozás, a járványok és a gazdasági károkozás ellen
A COP27 klímacsúcson a fejlett országok létrehoztak egy kártalanítási alapot a legsérülékenyebb országok klímakárainak kárpótlására.
Az Európai Unió jogállami és antikorrupciós feltételek teljesítéséhez kötötte a Magyarországra pumpált közös európai milliárdok egy részét.
A WHO decemberi tanácskozásán felmerült egy országok felett álló, betegségek kitörését és járványhelyzetet monitorozó testület felállítása.
Ha visszatekintünk az elmúlt évre, a háború, a gazdasági nehézségek és a klímakatasztrófa árnyékában nehéz egyértelműen pozitív fejleményeket találni, Ürge-Vorsatznak is erősen gondolkodnia kellett, mit emeljen ki. „Talán azt mondanám, hogy az egyiptomi COP27 klímacsúcson a fejlett országok megszavaztak egy olyan kártalanítási alapot, amelyik a legsérülékenyebb országok klímakárait kárpótolja. Ez azért jelentős, mert ezzel a fejlett országok nemcsak hogy elismerték az éghajlatváltozást és súlyosságát, vagyis, hogy az ezáltal okozott károk jóval túlhaladják a szokásos extrém időjárási jelenségek okozta károkat, hanem elismerték azt is, hogy ezért mi vagyunk a felelősek. Tehát messze azok pumpálták a légkörbe a legtöbb szén-dioxidot, akik korán iparosodtak, és mi okozunk olyan károkat, amiknek olyanok fizetik meg az árát, akik a legkevésbé tehetnek az egészről”.
Ürge-Vorsatz szerint ha a kormányok eljutnak odáig, hogy nem kis pénzeket hajlandók fizetni a klímaváltozás valódi okait tagadóknak, biztosak lehetünk abban is, hogy egyetlen olyan szakértőt sem találtak sehol, aki hitelesen azt tudná mondani, hogy nem az emberi tevékenység okozza az éghajlatváltozást. A klímakutató szerint ilyenek sajnos szinte már csak Magyarországon maradtak.
Váradi Balázs szintén egy európai uniós lépést említett 2022 egyik fontos pozitív fejleményeként. A közgazdász szerint az országnak juttatott EU-milliárdokról már előre tudni lehetett, hogy megmérgezik a hazai politikát, és így többet ártanak, mint amennyit akkor használhattak volna, ha egy boldog, a közjót profin szolgáló, kikezdhetetlenül tisztességes állam által irányított ország kapta volna őket.
„Épp ezért szerintem egy nehéz év legjobb hazai gazdaságpolitikai híre paradox módon az, hogy 2022-ben végre-valahára az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács felfüggesztette és jogállami, antikorrupciós feltételek teljesítéséhez kötötte az országba pumpált közös európai milliárdok egy részét (végül 22-ből 6,3-at). Ha ezek a feltételek messze nem is tökéletesek (gyakran jogiasak, formálisak, részben kijátszhatók), talán akkor is határt tudnak szabni egy nem kis részt a haveroknak és klienseknek való közpénzosztogatáson nyugvó rezsim leginkább közjót károsító járadékvadászatának. Ennek örülni nem hazaárulás, hanem közös siker, hiszen az európaiak, akinek az érdekében egy támogatási csap csavargatásával »Brüsszel« beavatkozik, szintén mi magunk vagyunk” – mondta a közgazdász.
Ami a járványokat illeti, Kemenesi Gábor szerint egy nemzetközi koordinációs testület létrehozása, legalábbis annak ötlete volt az év egyik legfontosabb fejleménye. „Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik decemberi találkozóján minden korábbinál erősebben felvetődött, hogy ahogy az atomenergiánál vagy gazdasági kérdéseknél, a járványok terén is kellene egy olyan verifikáló testület, amelyik világszinten koordinálja a teendőket a járványoknál. Kellene egy olyan szervezet, amelyik felügyeli és koordinálja a betegségek szűrését és a megfelelő reakciót. Felteszi a kérdést, hogy vajon Közép-Afrika vagy más régiók időben észre tudnak-e venni egy potenciális járványt, és mindent megadunk-e nekik ahhoz, hogy ezt el is tudják fojtani. Hiszen láthatjuk, hogy az egész világ meg tudja szenvedni, ha ez nem jól működik”.
Az mRNS-technológiák és a mesterséges intelligencia biztató arca
Az mRNS-technológiák megjelentek a rákgyógyításban.
Az AlphaFold fehérjestruktúra-modellező algoritmus forradalmasítja az élettudományokat.
2023 elején elfogadhatják az EU mesterséges intelligenciáról szóló szabályozását, amire Magyarországnak is fel kellene készülnie.
A járványkutató szintén biztató fejleményként tekintett a Karikó Katalin nevéhez fűződő és a koronavírus elleni vakcinák úttörő módszereként ismert mRNS-technológia szélesebb körű használatára: 2022-ben derült ki, hogy a módszernek a rákgyógyításban és más betegségek elleni küzdelemben is lesz szerepe. „Nagyon úgy néz ki, hogy végre kiváló technológiát kaptunk a kezünkbe” – mondta Kemenesi.
A másik hatalmas tudományos eredményként a mesterséges intelligencia fejlődését emelte ki a biológus. „Lehetett olvasni, hogy a fehérjekutatásban és az orvostudományban is nagyon komoly szerepet kapott. Az AlphaFold megjelenése rövid-középtávon hatalmas segítség az orvostudománynak, és kutatói szinten is elképesztő. Én ugyan nem foglalkozom fehérjestruktúra-modellezéssel, de saját szakmámban is látom, ahogy ez a terület átalakult. Óriási lehetőségeket jelent ez a tudomány számára.”
Tilesch György kiemelte, hogy az AlphaFold eddig 200 millió fehérje struktúráját határozta meg, és az eredményeit már 500 ezer tudós hasznosította, ez pedig nagyon sok mindent átírhat az élettudományokban. Ezt a tétet azóta a Meta AI 600 millióra emelte. Az MI-szakértő emellett a fúziós atomenergia terén elért, tavaly decemberi történelmi kaliforniai áttöréshez vezető út felgyorsulásában is a tanuló algoritmusok (például a megerősítéses tanulás vagy reinforcement learning) hatását érzékelte.
Tilesch szerint arra is nagyon jók az esélyek, hogy 2023 elején elfogadják a 2019 óta készülő, számos kompromisszumon átment uniós mesterségesintelligencia-szabályozást (AI Act). Az AI Act óriási eredmény, mivel ez a világ első horizontális keretszabályozása, aminek ráadásul rengeteg geopolitikai lecsapódása is lesz. „Erre Magyarországon is meg kell kezdeni a felkészülést: magyarországi nagyvállalatoknál látom már az ébredést és az első lépéseket, a közszférában is egyre többen irányítják rá a figyelmet, de ebben gyorsulni kellene – mondta a szakértő. – Biztosan sokat kell még toldozni-foldozni majd a kihirdetése után a szabályozást, de legalább lesz zsinórmérték, ami nagyrészt több felelősségre, gondosságra és éberségre neveli az AI fejlesztőit és használóit, másrészt durva pénzügyi retorziókkal megy neki azoknak, akik helytelenül vagy felelőtlenül járják az utat.”
Globális egyenlőtlenség, különutasság és elszabadult infláció
A forint inflációja pusztító társadalmi és gazdasági következményekkel jár.
Magyarország nem tanult a járványból, és különutassága a jövőben problémákat szülhet.
A globális egyenlőtlenség továbbra is akadályozza a vakcinákhoz való hozzáférést, ez nem teszi lehetővé, hogy a járványokat csírájukban fojthassuk el.
Ami a tavalyi év negatívumait illeti, a magyar gazdaságra nézve Váradi egyértelműen az inflációt nevezte meg a lehető legrosszabb fejleményként: 2022 novemberére a magyar infláció 23,1 százalékra, az unióban a legmagasabb szintre, az uniós átlag jóval több mint kétszeresére (az esetleges tételektől megtisztított maginfláció pedig az uniós átlag több mint négyszeresére) nőtt, és még a kincstári optimista jegybank sem hiszi már, hogy az év egészére kevesebb lesz 14,5 százaléknál (tavaly 5,1 százalék volt). A legszegényebbek kosarában különösen nagy részt kitevő élelmiszerárak pedig még ennél is jobban, novemberi éves adatok szerint 48,7 százalékkal emelkedtek.
„Ekkora forintinfláció, amilyet felnőttként csak a 40 év fölöttiek tapasztaltak meg, már pusztító gazdasági és társadalmi következményekkel jár: szétzilálja az egyéni és vállalati üzleti tervezést, megrendíti a fogyasztók biztonságérzetét, megnehezíti a takarékoskodást, a felelős hitelfelvételt, átrendezi a vagyonokat. Különösen kegyetlenül hat az infláció mindazokra, akiknek a munkaadója nem ellensúlyozza az ütemes fizetésemeléssel a galoppozó árakat; például azoknak a háztartásoknak, amelyek havi bevételének zömét az állam által szabott bér, pláne a szűkös pénzbeli szociális támogatások jelentik – és pont ők azok, akik arányában legtöbbet költenek élelmiszerre is” – mondta a közgazdász. Váradi szerint az inflációt igenis le lehet lassítani, és ennek a kormányzat felemás, részben egymást kioltó módokon már neki is látott, de ennek meglesz az ára: százezrek állásvesztésével és a háztartások zömének szegényedésével jár majd.
Kemenesi a járvány tapasztalataiból látja úgy, hogy Magyarországnak döntéshozói szinten nem sikerült tanulnia a pandémiából. „Inkább csak úgy vagyunk, hogy azt kommunikáljuk, megúsztuk, de próbáljuk elfelejteni. Ez nem megoldás, itt erőforrásokat és a járvány megelőzésére specializálódott szakmát kellene építeni, hogy a következőt már ne így kelljen átvészelni. Ezt én egyelőre nem látom” – mondta. Hozzátette, hogy a sokszor hangoztatott magyar különutas gondolkodás a klímaváltozás és a járványok esetén nem járható út. „Itt vagy beállunk a sorba és felfogjuk, hogy a határok nem fogják meg a járványokat és a klímaváltozást, vagy nagyon megszenvedjük.”
A járványkutató azt is kifejtette, hogy 2022-ben nem oldódott meg az álhírekkel szembeni hatékony küzdelem és az egyenlőség kérdése sem. Ez utóbbi hatalmas probléma: a globális délként emlegetett, elsősorban fejlődő országok még mindig rendkívüli módon le vannak maradva – nemcsak infrastrukturálisan, kapacitásban, reakciókészségben, hanem például abban is, hogy amikor járvány van, akkor a vakcinaegyenlőség nem érvényesül. „A Nyugat szépen elintézte magának a majomhimlőjárvány elleni védekezést is, lettek vakcinák, örülünk neki, de ez még mindig nem jutott el az endemikus régiókba, és még mindig nem oldottuk meg, hogy ezekben a térségekben csírájában fojtsuk el a tüzet, és azt látom, hogy ennek megoldására nincs is megfelelő erejű törekvés.”
Egyáltalán nem tettünk eleget a klímáért
Nincs előrelépés a járványok és a klímaváltozás globális összekapcsolásában.
Még mindig nem tetőztek a globális kibocsátások, és nem elég ambiciózusak a klímavállalások sem.
Nincsenek nagy nemzetközi törekvések a mesterséges intelligencia és a klíma összekapcsolására.
Kemenesi azt is nagyon hiányolta 2022-ben, hogy hivatalosan is összekössék a klímavédelem és a járványok kérdését. „Amikor az ökoszisztéma pusztítása kerül szóba, tehát amikor arról beszélünk, hogy joga van-e egy közép-afrikai államnak kivágni a trópusi esőerdőket, hogy a GDP-jét növelje, miközben tudományosan alátámasztott tény, hogy azzal járványokat szabadíthat el, akkor adódik a kérdés, hogyan lehetne ezt megoldani. Hiszen nem vehetjük el a fejlődés jogát ezektől az országoktól, de ezt valahogy kompenzálni kell. Nem léphetnek ugyanarra az útra, amire a nyugati országok léptek évszázadokkal korábban, hiszen már nem tudnak arra az útra lépni, amitől a Nyugat nagyra hízott és gazdaggá lett, mivel egyszerűen már nincs annyi erőforrás. Ezt még mindig nem oldottuk meg.”
Ahogyan azt sem, hogy globálisan elegendő mértékben növeljük a szén-dioxid-csökkentésre tett vállalásokat. Ürge-Vorsatz szerint „a legtöbb szakember azt kürtölte szanaszét, hogy már valószínűleg tetőzik a fosszilisüzemanyag-felhasználás és az ezzel kapcsolatos kibocsátások is. Viszont sajnos az előzetes 2022-es adatokból az látszik, hogy nem lefele, hanem bizony idén is fölfele kúszik a kibocsátások mértéke, ami nagyon nem jó hír. Ahogy az sem, hogy a klímacsúcson nem sikerült megegyezni a kibocsátáscsökkentési vállalások elegendő emeléséről, és az egyes országok részéről sem nagyon születtek ambiciózusabb vállalások. Mindössze 24 ország adott le ilyet, de az is csak enyhén turbózott dolog volt.” A klímaszakértő szerint mindez összességében azért ijesztő, mert a jelenlegi vállalások a tetőzésre épphogy elegendők, de csökkentésre még gyakorlatilag nem, holott nekünk 2030-ra már 45 százalékkal kellene csökkentenünk a globális kibocsátást.
Tilesch a mesterséges intelligenciát hiányolja a klímavédelemből, holott rengeteg területen be lehetne vetni a kibocsátáscsökkentés gyorsítása érdekében. „Még mindig nehezen dolgozom fel, miért nem nőtt ki sokkal nagyobb koncentrációjú nemzetközi tevékenység, jól finanszírozott kezdeményezés és akcióképes megaközösség a mesterséges intelligencia és a klímavédelem kérdésében” - mondta. Az MI-szakértő szerint történelmi bűn lenne az egyik legfontosabb klímavédelmi fegyvert lógva hagyni a szögön, ahogy az is, ha hagynánk az MI jelenlegi energiazabáló tendenciáinak a környezetkárosítását, amit a kriptoőrület során láthattunk.
És mit hoz 2023?
Magyarországon gazdaságilag nehezebb időkre számíthatunk.
A háború és a méregdrága fosszilis energiahordozók lehetőséget is teremtenek arra, hogy végre okosabban gazdálkodjunk az energiával, például tegyük nulla energiássá az épületeket.
Megfelelő fűtési és hűtési rendszerekkel nem lenne szükség földgázimportra.
Váradi szerint a jelen helyzetben nehéz előrejelezni. „Meddig mehet fel az éves infláció a jövő év első hónapjaiban, mielőtt csillapulni kezdene? 25 százalékra? 27-re? 28-ra? Mennyire ragad be, épül be a várakozásokba, illetve milyen sebességgel tud enyhülni? Eléri-e az év végére a miniszterelnök által az október 28-i, péntek reggeli rádióukázba adott 10 százalék alatti mértéket? Az idén 4,5 százalékos gazdasági növekedés üteme meddig csökken (és a vele szorosan összegfüggő, most épp igen alacsony munkanélküliség hová nő) – 1 százalékig? Nulláig? Vagy recesszióba hanyatlunk?.”
Az EU-s pénzek adagolása, a háború fordulatai, külpiacainkon a konjunktúra, az, hogy elszabadulnak-e a sztrájkok, munkabeszüntetések, mind alakítani fogja a következő évet, de a megtakarításukat időben euróra váltó gazdagok és talán a 25-30 közötti jól kereső anyák kivételével a legtöbbünknek 2023 gazdaságilag biztosan nehezebb év lesz itthon, mint 2022 volt – mondta Váradi.
A gazdasági helyzet rosszabbra fordulása ugyanakkor paradox módon klímaszempontból reményeket kelthet. Ürge-Vorsatz szerint bár a háború tragikus és borzasztó, és rosszul hangzik az energiaválság is, azt látni kell, hogy ezek ugyanolyan utolsó figyelmeztetések, mint amilyen a pandémia volt. „Ha ilyen drága az energia, akkor hirtelen nagyon megéri energiahatékonyságba és megújuló energiaforrásokba fektetni, ráadásul ha energiaimport-válság és háború van, minél önellátóbbak akarunk lenni, ami szintén a fenntartható energiarendszerek irányába tolja a szekeret” – mondta a klímakutató.
2020-ban a globális össznemzeti termék 6,5 százalékát költötték a kormányok a fosszilis energiaforrások támogatására, de „mára sokkal reálisabbak lettek az energiahatékonyság gazdasági ösztönzői, és végre megtehetők azok a lépések, amelyek eddig jól hangzottak, sokat beszéltünk róluk, de olyan nagyon nem érte meg, máshova is be lehetett ugyanazt a pénzt fektetni. Most viszont megérné megoldani, hogy az épületeink szisztematikusan nulla energiásak lehessenek. Viszont Marika néni Kiskunlacházáról nem tudja hirtelen a Kádár-kockáját passzívházzá tenni vagy nulla energiássá felújíttatni. Ehhez jelentős közpénzekre és esetleg karbonpiaci finanszírozások ideirányítására lenne szükség, amelyeket nem feltétlenül faültetésbe vagy szén-dioxid-elnyelésbe kellene csatornázni, hanem az épületek nulla energiássá tételébe, a városok 15 perces városokká való okos átszervezésébe és az új építkezések betiltásába, mert ezeknek a társadalmi és gazdasági mellékhatása sokkal jelentősebb” – mondta Ürge-Vorsatz.
„Európában én nagyon megnehezíteném az új építkezést. Nagyon kivételes és indokolt esetben tenném csak lehetővé. Bőven van elég épület Európában, Magyarországon is, csak persze a meglévők jelentős részét nagyon sokba kerül helyrepofozni, de ha az építkezésbe folyó tőkét ide irányítanánk, mindenki jobban járna: nem szlömösödnének a városközpontok, nem lennének szellemépületek, a környezeti károk is jelentősen csökkennének (például a keletkezett hulladék fele építkezéssel kapcsolatos, a kibocsátásokban pedig nagyon jelentős szerepe van például a cementnek). Jelen pillanatban ezt viszont nem támogatja a szakpolitika: a magas áfa a felújításon, az áfakedvezmény pedig az új építéseken van, pedig ennek pont fordítva kellene lennie, hiszen minden egyes új építés iszonyú mennyiségű új betont és új nyersanyagot igényel, az pedig rengeteg szén-dioxid-szennyezéssel jár.”
A klímakutató szerint Európában a végső energiafelhasználás fele fűtésre és hűtésre megy el, ennek pedig jelentős része földgázzal történik, „tehát a földgáz-import jelentős része fölösleges, mert ma egy jó épületnek nem kell vagy nagyon minimális fűtés kell ahhoz, hogy teljesen jó hőkomfortot biztosítson. Tehát olyasmire költjük a méregdrága és a klímát melegítő földgázt, olyasmiért támogatunk egy háborút, olyasmiért tesszük magunkat iszonyú energiafüggőségbe és pengetünk iszonyatos költségeket, ami teljesen fölösleges, mert elkerülhető lenne”.
A tudomány és a mesterséges intelligencia fejlődik, csak legyen, aki felfogja és felkészül rá
A mesterséges intelligenciát tekintve a médiabotrányok, a kritikus társadalmi mozgalmak, a szabályozások, a szabványok és a kiegyezésekkel végződő nagy perek korszaka jön.
Az MI napi realitássá válik, de félő, hogy erre egyáltalán nem vagyunk felkészülve.
A tudomány fejlődik, csak legyenek a társadalomban többségben azok, akik felfogják az eredményeket és azok jelentőségét.
A mesterséges intelligenciát nem csupán a klímavédelem terén, hanem az energiahatékonyság területén is hatékonyabban be lehetne vetni annál, ahogyan most tesszük, és Tilesch György szerint ez hamarosan meg is történik: „a nagy modellek szofisztikáltságában, szélesedésében, hasznosságában, penetrációjában és monetizálásában is exponenciális gyorsulás várható a következő hónapokban. Ezek árnyékában nőnek majd fel új, ígéretesebb AI-technológiai irányok, az eddigieknél sokkal lassabban. Ha a globális vállalati és kormányzati alkalmazást nézzük, ott a mesterséges intelligencia 2023-ban már gyakorlatilag mainstreamnek tekinthető, eléri a kritikus tömeget, viszont a lehetséges banánhéjak is drasztikusan sokasodnak. Szerencsére ezek kivédésére a »felelős mesterséges intelligencia« használatát ösztönző, etikus AI-büdzsék is duplázódnak.”
Tilesch szerint mindez legalább két következménnyel jár majd. Egyrészt a társadalom közvetlenül, frontálisan és személyesen találkozik a mesterséges intelligenciával, ami bizonyítja majd a hasznosságát és biztosítja az élményszerűséget, viszont digitális életünk pilléreinek rohamos, akár hónapok alatti átalakulását is hozhatja. Eközben azzal, hogy az MI végérvényesen bekerül mindennapi életünkbe, elszaporodnak majd a mesterséges intelligencia megfelelő szabályozásának és kormányzásának (governance) a hiányából adódó események: a médiabotrányok, a kritikus társadalmi mozgalmak, a szabályozások, szabványok és a kiegyezésekkel végződő nagy perek korszaka jön, miközben továbbra is sokat filozofálunk majd arról, hogy eljött-e már az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI) hajnala.
„Stabil reményem valahogy abban fejeződne ki, hogy a fenti kerettényezőkből valamiféle tudatos civilizációs irány és egyensúlyi helyzet alakuljon ki, bármennyire törékeny is. Azt a jelen helyzetben nem úszhatjuk meg, hogy technológiai szempontból az AI-űrrakétát sok tekintetben a sztratoszféra felé tartva, menet közben építsük, de azt, hogy merre menjen és hogyan korrigáljuk, ha félremegy, sokkal erősebb társadalmi kontroll alatt kellene meghatározni” – mondta. Tilesch az emberi psziché alkalmazkodásának hiányától tart a legjobban. „Nem vagyunk felkészülve arra, hogy a mesterséges intelligencia ilyen szinten nyomuljon be az életünkbe. Nagyon rövid idő alatt kell felvérteznünk magunkat azon készségekkel, hogy a munkában és a magánéletünkben is értő és felelős használói és felügyelői legyünk a robusztus es transzverzális AI-rendszereknek, és megtaláljuk a harmóniát magunk es a gépek között. Iszonyú könnyű átcsúszni robotpilóta-üzemmódba egyéni és társadalmi szinten is, és ez a fenti 2022-es ugrásoknak köszönhetően már korántsem csak fiktív vészmadárkodás, hanem 2023-tól kezdve egyre inkább napi realitás. Fel kell nőnünk a feladathoz – és ebben óriási a lemaradásunk”.
Kemenesi szintén a társadalomban látja a tudomány hatékonyságának a gátját. „Az omikronos, vagyis a bivalens vakcinák rendelkezésre állása, ezek puszta megjelenése is mutatja, hogy a tudomány lépést tart a vírussal, mindig tudunk reagálni az újabb és újabb kihívásokra. Viszont az álhírektől kezdve a politikai hozzáállásig a társadalomban számos tényező gátolja, hogy használjuk a vakcinát, hogy higgyük a tudomány eredményeiben. Ezekben kellene javítanunk 2023-ban. Az eszközeink megvannak, csak legyen, aki használja őket. Ez nemcsak a járványokra, a vakcinákra, hanem minden másra is igaz. A legfontosabb, hogy legyen, aki felfogja a tudomány szavát.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
