Az Egyesült Államok keleti parti nagyvárosai a múlt héten posztapokaliptikus látványt nyújtottak a Kanadában tomboló erdőtüzek következményeképp. Június 7-én kora délután New York a Szárnyas Fejvadász 2049-et és a marsi porviharokat megszégyenítően narancssárga, alig átlátszó ködbe burkolózott, ami miatt Manhattan egy ideig alig volt kivehető a Hudson folyó túloldaláról.

A legnagyobb erdőtüzek jelenleg Kanada nyugati részén, Brit Columbia, Alberta és Saskatchewan tartományokban, valamint az Északnyugati területek nevű territóriumban és az ország keleti felén található Québecben tombolnak. New York a június elején indult québeci tüzeket szenvedte meg, amelyekből – ahogy az a NASA animációján is jól látható – a felszabadult korom az időjárási körülményeknek hála néhány nap alatt elérte az amerikai városokat. A füst miatt New Yorkban a valaha mért legsúlyosabb légszennyezettséget regisztrálták múlt szerdán, ami 484-es értékkel tetőzött az AQI levegőminőség index 0-tól 500-ig terjedő skáláján.

A BBC-nek Frédéric André, a québeci erdőtüzek megfékezéséért és megelőzéséért felelős SOPFEU szervezet egyik vezetője elmondta, hogy a tűzesetek június 1-én kezdődtek éjszakai viharokat kísérő villámlásokkal, a tartományon belül mintegy 200 különböző helyszínen. Ahhoz, hogy a lángokat megfékezzék, visszahívták a tartományba a Kanada más részein erdőtüzek ellen küzdő tűzoltóikat, és a szövetségi segítség mellett az elmúlt napokban több száz tűzoltó utazott az Egyesült Államokból, Franciaországból és Spanyolországból Québecbe. A munkából már a kanadai hadsereg is kiveszi a részét a tűzoltók támogatásával és az érintett területek lakóinak evakuálásával. André szerint a tűzoltók közötti nemzetközi együttműködés egyre fontosabb lesz, ahogy az erdőtűzszezon egyre kiszámíthatatlanabbá válik az éghajlatváltozás következtében.

Ha a tűzesetek előfordulása a jelenlegi iramban folytatódik, az idei lehet a 38 százalékban erdőkkel borított Kanada történetének legsúlyosabb erdőtűzszezonja, amiben eddig Magyarország több mint egyharmadának megfelelő területű erdő égett le. A rendkívüli helyzetért a Nature által megkérdezett szakértők szerint a szokatlanul meleg és száraz tavaszi időjárás tehető felelőssé. Ez az ország egészére jellemző volt, de különösen a keleti felére, ahol az átlagosnál 50 százalékkal kevesebb csapadék hullott le március és május között. Az, hogy a québeci tüzeket villámlások indították, nem tekinthető szokatlannak – állítja Marc-André Parisien, a kanadai erdészeti szolgálat (Canadian Forest Service) kutatója –, mivel az ország tűzeseteinek feléért és a leégett területek 85 százalékáért általában is villámok által indított tüzek felelősek.

Az erdészeti szolgálat egy másik kutatója, Piyush Jain a Nature-nek elmondta, valószínűtlen, hogy a rendhagyó tavasznak az El Niñóhoz lenne köze. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) épp a napokban jelentette be, hogy az a várakozásoknak megfelelően megérkezett, és hatásai már ősszel-télen érezhetők lesznek. Az El Niño egy időszakosan változó, természetes éghajlati jelenség, az ENSO egyik fázisa, ami amellett, hogy melegebb tengerfelszíni hőmérsékletekhez vezet a Csendes-óceán keleti felén, bolygónk globális éghajlatát is alapvetően befolyásolja. Jain szerint „a klímaváltozás egyértelműen egy olyan tényező, ami miatt ezek a szélsőséges körülmények gyakrabban előfordulnak”.

A SOPFEU-t idéző kanadai CBC News szerint a helyzet az elmúlt napokban elkezdett stabilizálódni Québecben, de szombaton még így is 133 tüzet tartottak nyilván, aminek megfékezésén 861 tűzoltó és 20 repülőgép dolgozik. A kanadai Természeti Erőforrások Minisztériumának térképe szerint az ország nyugati felén még mindig hatalmas területeken „extrém valószínű” vagy „nagyon valószínű” az erdőtüzek kialakulásának kockázata.

Az erdőtüzek társadalmi, gazdasági és egészségügyi hatásaik mellett jelentős mennyiségű szén-dioxidot juttatnak a légkörbe, és még a felső légkörben zajló kémiai folyamatokat is befolyásolják. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) légkörkutatója, Susan Solomon által vezetett és idén tavasszal publikált kutatás például arra jutott, hogy az erdőtüzekből felszabaduló aeroszoloknak ózonroncsoló hatásuk lehet. A 2019–2020-as ausztráliai bozóttüzek következményeinek megfigyelésén alapuló konklúzió szerint a globális felmelegedéssel gyakoribbá és intenzívebbé váló erdőtüzek az ózonréteg helyreállását is lassíthatják.

Akkor most a klímaváltozás okozta a kanadai erdőtüzeket?

A Climate Brink nevű Substack-blogon múlt héten megjelent cikkében Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató éppen ezt a kérdést elemzi, és arra jut, hogy a globális felmelegedés és az erdőtüzeket gyakoribbá és pusztítóbbá tevő, a szakirodalomban „fire weather”-ként definiált száraz és meleg körülmények között egyértelmű összefüggés van. Ez, mint írta, még nem jelenti azt, hogy ebben a konkrét esetben a klímaváltozás összekapcsolható az erdőtüzekkel, mivel ezt a következő hetekben és hónapokban klímaattribúciós vizsgálatoknak kell majd megállapítania.

A kutató által is idézett, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021-es AR6 WGI jelentése magas megbízhatósággal azt találta, hogy Észak-Amerikában a klímaváltozással egyre többször fordulnak elő az erdőtüzek kialakulásának kedvező meleg és száraz körülmények. Ez már most a leégett területek kiterjedtebbé válásához és hosszabb erdőtűzszezonokhoz vezet. A következő évtizedekben az IPCC szerint többször fordulnak majd elő erdőtüzek, amihez a magasabb hőmérséklet és a csapadék mennyiségének, valamint eloszlásának megváltozása mellett egyes területeken a villámlások számának növekedése is hozzájárulhat.

Hausfather egy olyan, 2017-ben megjelent tanulmányt is idéz, amelyben Mike Wotton kanadai erdőtűzkutató és munkatársai arra jutottak, hogy a következő évtizedekben Kanadában növekedni fog a „fire weather” időjárással jellemezhető napok száma. Ezeket az eredményeket megerősíti egy 2021-es vizsgálat is, amely szerint a többszörösére nőhet az évente erdőtüzek miatt leégett területek kiterjedése az évszázad végéig, különösen Kanada keleti részén, Québecben, valamint Új-Fundland és Labrador tartományokban.

Az éghajlatkutató szerint nem a klímaváltozás az egyetlen dolog, ami pusztítóbbá teheti az erdőtüzeket – paradox módon a tüzek túlzott elfojtása is problémát okozhat, mert az éghető anyag felhalmozódása végül intenzívebb és nehezebben kontrollálható erdőtüzeket eredményez. Hausfather szerint ahhoz, hogy a jövőben a tüzek ne váljanak súlyosabbá, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére van szükség, de a nettó zéróra mérsékelt kibocsátás sem oldja meg önmagában a problémát, mert a globális átlaghőmérséklet a légkörben felhalmozott gázok mértéke miatt még várhatóan évszázadokig nem mérséklődik az ipari forradalom előtti értékre.

Emiatt úgy látja, inkább a hatékonyabb erdőgazdálkodásra kell törekedni, ami képes csökkenteni az erdőtüzek hatásait, például kontrollált égetéssel és a holtfák eltávolításával. Ez ugyanakkor a kanadai és amerikai erdők együttesen közel 5,7 millió négyzetkilométeres területe mellett azért sem olyan egyszerű, mert az álló vagy kidőlt holtfáknak jelentős szerepük van az erdei tápanyagkörforgásban, és számtalan növénynek, gombának és állatnak – köztük rovaroknak és madaraknak – biztosítanak élőhelyet, ezzel pedig a biodiverzitás megőrzéséhez járulnak hozzá.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: