A fiatalok szerint mintha nyomtalanul múlt volna el a covid – mondta a Qubitnek Nagy Ádám társadalomkutató, az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója az MTA Nagykockázatú poszt-COVID kiemelt programja keretében finanszírozott, 16-29 évesek koronavírusjárványról és a körülöttük lévő világról alkotott véleményét többféle módszertani eszközzel felmérő kutatásról, amelynek első részét 2023 májusában, második részét júniusban, további két részét pedig a következő hetekben teszi közzé a Társadalomtudományi Kutatóközpont.

Nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy a koronavírus-járvány generációformáló erővel hatott a fiatalok körében: Nagy Ádám és Fekete Mariann 2020 végén azt írta, hogy Qlímákra és Qaranténokra hasadhat a legújabb generáció, és a járvány a fiatalok egész szociokulturális környezetét újraformálhatja – nem csupán a covid időszakában, hanem azt követően is. Csakhogy a friss kutatásokból úgy tűnik, hogy a járvány saját bevallásuk szerint nem alakította át a fiatalok életét, sőt a pandémia hatásaiból sok minden egyszerűen elmúlt, ami Nagy szerint kutatói szemmel kifejezetten furcsa.

A fiatalokról szóló posztcovidos kutatásokban szintén részt vevő Szabó Andrea szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének munkatársa szerint át kell gondolni a covidgenerációról szóló hipotézist: „Valószínűleg arról van szó, hogy az elmúlt 10-15 évben rengeteg válsághelyzet alakult ki. Bár a fiatalokat nagyon megviselte a covid két éve, aztán jött egy háború, ami szintén nem volt Európában 50 éve, előtte volt egy gazdasági válság, párhuzamosan zajlik a klímaválság, tehát annyira összezilálódott az egész világ a környezetükben, hogy esetükben nem egy eseménynek lehet generációképző hatása, mint ahogy azt Mannheim Károly és társai elképzelték, hanem valamiféle válságoknak van egy új nemzedéke, ami folyamatosan egyik válságból a másikba esik, és ezért lassan már észre sem veszi, hogy még rosszabb és még annál is rosszabb jött”.

Nagy adathalmazok, reprezentatív felmérés, fókuszcsoportok, interjúk

A kutatócsoport többféle módszert használt a fiatalok covid alatti élményeinek feldolgozására. Egyrészt 2023 májusában készítettek egy ezerfős online reprezentatív felmérést a 16-29 éves fiatalok körében, másrészt 2022-ben végeztek egy fókuszcsoportokat és online interjúkat magába foglaló vizsgálatot, harmadrészt bevetették az úgynevezett social listening eszközét, vagyis azt a piackutatásból ismert módszert, amikor a közösségi médiában, online fórumokon és más platformokon terjedő véleményeket gyűjtik össze és dolgozzák fel a beszélgetésekbe történő „társadalmi belehallgatásként”.

Ez utóbbi úgy történt, hogy 2020. január 1. és 2022. december 31. között a Facebookról és más internetes felületekről összegyűjtötték az összes olyan nyilvános posztot és hozzászólást, ami a járvány témájához kapcsolódott. Összesen 132 coviddal, 80 fiatalokkal és 388 fiatalok életterével, világával kapcsolatos kulcsszót használtak a posztok és hozzászólások kereséséhez, és végül több mint 3 millió találatot gereblyéztek össze. Ezeket a találatokat igyekeznek feldolgozni többféle módon. Jelenleg is zajlik például egy olyan kutatás, ami azt vizsgálja, hogyan jelennek meg az emojik a fiatalok kommunikációjában.

Nagy szerint ez azért jó, mert a kérdőíves felméréseknek megvannak a maguk korlátai – csökken a válaszadási hajlandóság, a fiatal arra válaszol, amit a kutató tudni akar, és nem feltétlenül arról beszél, ami az ő világában történik, míg a nagy adatbázisok használata olyan közegben térképezi fel a fiatalok véleményét, ahol valóban jelen vannak, és így meg lehet vizsgálni, hogy valójában mi érdekli, mi motiválja, mi foglalkoztatja őket. Szabó hozzátette, ezzel a módszerrel nem csak néhány év elteltével kérdezik meg, hogy a fiatalok hogy érezték magukat a covid időszaka alatt, hiszen a visszaemlékezések során rengeteg elbeszélés, narratíva, élmény rakódik rá a történésekre, hanem azt is látják, hogy az adott pillanatban hogyan gondolkoztak – igaz, ez a módszer nem reprezentatív.

Izgalom, félelem, majd elutasítás

Szabó elmondta, a social listening révén a covid időszakában három szakasz rajzolódott ki a fiatalok érzékelésében. Az első, 2020 elejétől a közepéig tartó szakaszt az izgalom időszakának nevezték el. „A fiatalok nagyon érdekesen viszonyulnak a járvány kitöréséhez, szokatlan felelősségvállalás jelenik meg a posztokban és a beszélgetésekben. Körülbelül úgy írható le, hogy jó, hát akkor most itthon vagyunk, egyrészt buli van, mert nem kell suliba menni, másrészt rajtunk áll vagy bukik az idősek élete és egészsége, úgyhogy akkor ezt kibírjuk valahogy, majd itthon ülünk, egyébként is szeretünk az interneten lenni” – mondta a kutató.

A második szakaszban megváltozott a posztok és a beszélgetések hangulata, a fiatalok Szabó szerint kezdték megelégelni a helyzetet. „Ez körülbelül úgy írható le, hogy most itthon töltöttünk fél évet, nem mentünk sehova, nagyon felelősek voltunk, de azért most már kezd ebből az egészből elegünk lenni, ráadásul mi itthon dekkoltunk, az emberek meg csak meghalnak. Nincs itt valami ellentmondás? Nagyon szépen kijön az elemzés alapján, ahogy zavar támad az erőben a fiatalok beszélgetéseiben-”

Így érkezünk el a harmadik szakaszhoz, amit a kutatók az elutasítás időszakának neveztek. Ez szerintük abban a pillanatban jelent meg, amikor megindultak a tömeges oltások. „Onnantól kezdve mindaz a felelősségvállalás és tudatosság, hogy jó-jó, de hát mégis mi vagyunk a felelősek az idősebbekért, egyik napról a másikra megszűnik. A beszélgetések egyik napról a másikra alakulnak át, és mondják azt, hogy köszönjük szépen, akkor most innentől kezdve mindenki vigyázzon saját magára. Az első szakaszban és még valamennyire a második szakaszban is megjelenő tudatosság és kollektív felelősségvállalás pillanatok alatt párolog el. Sőt, a posztok is elkezdenek elveszni: töröljük ki, már ne foglalkozzunk ezzel, hagyjuk ezt a covidot, jöjjön már valami más” – mondta Szabó, és szerinte az is sok mindent felülírt, hogy Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát.

A fiatalok nagyon is érzékelik a problémákat

A járvány alatti élményeket begyűjtő social listening eredményeit a reprezentatív online kérdőív más típusú információkkal egészíti ki. A hivatalos adatok szerint 2020. március 15. és 2022. december 31. között valamivel több mint 48 ezer magyar halálát okozta a COVID-19. A kutatók szerint azonban keveset lehet tudni arról, hogy a családok szintjén ez ténylegesen milyen érintettséget jelent, az adataik viszont arra utalnak, hogy a vártnál jóval nagyobb a koronavírussal összefüggő halálozás aránya a magyar családokban.

A 16–29 évesek 14 százaléka ugyanis azt állította, hogy családjában több ember is elhunyt COVID-dal összefüggő betegségben, további 17 százalékuknál pedig legalább egy családtag halálozott el. Ez azt jelenti, hogy majd minden harmadik magyar családban volt valamilyen haláleset, amit a fiatalok összekapcsoltak a koronavírus-járvánnyal.

Ezen kívül a kutatók felmérték, hogy a covidon kívül milyen más társadalmi és gazdasági jelenségek szivárognak be a fiatalok mindennapjaiba. Az adatok világosan jelzik, hogy a magyar 16–29 évesek rendkívül gyorsan reagálnak a társadalmi–gazdasági változásokra, érzékelik a problémákat és eljutnak hozzájuk a napi történések. A 2023. májusi állapot szerint az inflációt és a gazdasági válságot érzékelik a legaggasztóbbnak.

Ezek a fiatalok környezetében végbemenő változások az érdeklődésükre is hatással lehetnek. Szabó, aki kutatásaiban sokat foglalkozik politikai és közéleti érdeklődéssel, elmondta: hosszú távú eredményeik szerint a magyar társadalmat, beleértve a fiatalokat is, nagyon kevéssé érdekli a politika és csak egy kicsit jobban a közélet. „Európai és a környező országokkal történő összehasonlításban messze legalul vagyunk ezen a ranglétrán. A 2020-as nagymintás ifjúsági vizsgálatnál viszont azt láttuk, hogy megnövekedett a fiatalok közélet és politika iránti érdeklődése, és a jelenlegi kutatásunkban is az rajzolódik ki, hogy emelkedő tendenciát mutat a fiataloknak ez a fajta érdeklődése, tehát az elmúlt 2-3-4 évben elmozdulás tapasztalható ezen a téren”.

Az elmagányosodás a covid legsúlyosabb hosszú távú következménye

Amikor a kutatók azt vizsgálták, hogyan hatott a járvány a fiatalok életkörülményeire és társas kapcsolataira, egyértelműen kiderült, hogy a pandémiának pozitív hozadékai nem nagyon voltak: egyedül a fiatalok és szüleik viszonyára nem hatott negatívan a covid, sőt a sok együtt töltött idő egyes fiataloknál némileg még javította is a családon belüli viszonyokat.

A felmérés eredményei szerint két területen viszont a magyar 16–29 évesek mintegy fele egyértelműen a covid negatív hatásairól számolt be. Egyrészt – és ebben semmi meglepő nincs – a szabadidő eltöltésének lehetőségeit ítélték meg negatívan, másrészt minden második 16– 29 úgy érzékelte, hogy romlott a lelki, mentális egészsége. A kutatók adatai szerint ez különösen a nőknél, a fővárosi, valamint a hónapról hónapra anyagi gondokkal küzdő fiataloknál érhető tetten.

Szabó szerint az a téma, ami mindhárom kutatási módszernél a legerőteljesebben kirajzolódott, az elmagányosodás volt. „A social listening talán egyik legfontosabb eredményének azt tekinthetjük, hogy megmutatta, a fiatalokat nagyon megterhelte az a másfél-két év, amit a covid aktív időszakának tekinthetünk. Megváltozott a napi életritmusuk, kiszakadtak a szocializációs közegükből, adott esetben az iskolarendszerből is ki kellett jönniük. Bekerültek egy másik szocializációs mezőbe, tehát állandóan otthon voltak a szüleikkel, viszont nem tudtak találkozni a kortársaikkal, ami ennek a korosztálynak a legfontosabb szocializációs közege. Ezt a sajátosságot, ezt az elmagányosodást nagyon szépen mutatták az egyéni interjúk és a fókuszcsoportos beszélgetések is, és ami különösen érdekes, hogy az online felmérés is ezt hozta ki. Az eredményei szerint egyrészt, ha a fiatalok tehetnék, meg nem történtté tennék ezt az egész covidot, de ha megnéztük a mérlegét, akkor a negatív oldalon egyértelműen a mentális és lelki problémák jelennek meg, tehát úgy tűnik, hogy a covidnak ez a legsúlyosabb hosszú távú következménye.”

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy az elmagányosodás mellett van-e bármi olyan jellemző életvitelbeli változás, ami hosszú távon megmaradt a fiatalok életében. Itt érték őket a legnagyobb meglepetések. Az eredmények ugyanis azt jelzik, hogy a 2020 és 2022 közötti időszakra jellemző életvitelből 2023 tavaszára vajmi kevés maradt meg. Egyedül a több kézmosást nevezte meg a válaszadók több mint egyharmada, emellett felértékelődött a személyes érintkezés jelentősége. Arról azonban messze nem beszélhetünk, hogy a magyar 16–29 évesek a járvány elmúltával tudatosabban, vagy akár csak egészségesebben vezetnék az életüket, hiszen mindössze 15–15 százalékuk mondta, hogy többet sportol, illetve egészségesebben étkezik, vagy jobban odafigyel a mentális, lelki egészségére, mint korábban.

Ezt a kérdéskört azonban még igyekeznek vizsgálni, és a kutatást is szeretnék folytatni. Pályáztak például arra, hogy megvizsgálhassák az első választók viselkedését, tehát a 18-22 éveseket két alkalommal, 2024-ben és 2026-ban, hogy lássák, hogyan változik ez a bizonyos potenciális covid-generáció politikai magatartását tekintve. Ahogy Szabó mondta, „azért motoszkál a fejünkben, hogy a covidnak lehet hosszú távú hatása, csak ez nem olyan típusú hosszú távú hatás, amit a fiatalok önbevallás alapján elmondanának”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: