Több ezer olcsó, beáldozható drónnal kerekedne felül az Amerikai Egyesült Államok Kína egyre erősebb hadseregén egy katonai konfliktus esetén – jelentette be hétfőn Kathleen Hicks, az USA hadügyminiszter-helyettese egy Washingtonban tartott konferencián. A Replikátornak nevezett kezdeményezés Hicks szerint „előremozdítja majd a túl lassan haladó amerikai katonai innovációt, hogy kis méretű, okos, olcsó és nagy darabszámú platformokat hasznosítson”.

A program nagyravágyó célkitűzése, hogy a következő 18-24 hónapban több ezer elveszíthető autonóm drónt gyártsanak, amiket különböző (például légi, tengeri és szárazföldi) környezetekben lehetne bevethetni. „A Replikátor célja, hogy segítsen nekünk legyőzni Kína legnagyobb előnyét, a tömegességet. Több hajó, több rakéta, több ember” – mondta Hicks, majd ezt szembeállította az Egyesült Államok megközelítésével, miszerint úgy kerekednek felül ellenfeleiken, hogy túljárnak az eszükön és jobb stratégiát dolgoznak ki.

Hicks szerint bár ehhez továbbra is hasznosak a nagy, drága és fejlett platformok, de nem a jelenlegi rendszerekben kell gondolkodni, hanem a jövő technológiájában. Ez olyan megfizethetőbb autonóm rendszereket jelent, amelyek elvesztése nem okoz komoly problémát, valamint sokkal gyorsabban frissíthetők és fejleszthetők a mostaniaknál, ahol ez akár hosszú évekig is tarthat. „A kínai hadsereg tömegességére saját tömegességünkkel fogunk reagálni, de a miénkre nehezebb lesz felkészülni, nehezebb lesz azt kiütni, és legyőzni” – tette hozzá. Ez szerinte segít majd felülkerekedni az elmúlt években Kína által kiépített területmegtagadó (A2/AD) rendszereken, amelyek jelentősen megnehezítik az amerikai légierő és haditengerészt dolgát az ázsiai ország közelében.

A hadügyminiszter-helyettes azt ígéri, hogy ezeket a képességeket a mesterséges intelligenciával felszerelt autonóm rendszerekre vonatkozó felelős és etikus megközelítéssel állítják majd hadrendbe. Ezzel a War Zone nevű amerikai katonai blog szerint arra utalhat, hogy továbbra is emberek hozzák majd meg a döntést, mielőtt a drónok halálos erőt alkalmaznának. A két szakíró, Thomas Newdick és Tyler Rogoway úgy véli, a kezdeményezés része a pilóta nélküli rendszerek felé történő, régóta várt elmozdulásnak, és ez nem csak rövid távú változásokat hozhat. „Ha ez tényleg így megvalósul, az örökre megváltoztatja, hogyan harcol az amerikai hadsereg, és hogyan fejleszt, valamint vásárol fegyverrendszereket” – írják.

Már 2027-re készülnek

Az új generációs amerikai lopakodók, mint a tavaly bemutatott B–21-es stratégiai bombázó, valamint a légierő új generációs légifölény (NGAD) programjának kulcselemét képező, az évtized végén hadrendbe álló vadászgép mind képesek lesznek pilóta nélküli repülőgépek vezérlésére. A hatodik generációs vadászgép a várakozások szerint a jelenlegi F–22 Raptorhoz és F–35 Lightninghoz képest nagyobb hatótávú lesz, ami kulcsfontosságú a hatalmas távolságokkal rendelkező Csendes-óceáni hadszintéren. Emellett függőleges vezérsík nélküli kialakítása miatt még nehezebben észlelik majd a radarok, és fejlettebb szenzorokat, valamint elektronikus hadviselési képességeket kap.

Az amerikai légierő legalább 100 darab B–21-est, és 200 NGAD-vadászgépet szeretne rendelni. Utóbbi gépeket a jelenlegi koncepció szerint 400 fejlett, légiharcra képes drón egészítené ki, amik a Replikátor kezdeményezésen kívül készülnek. Ezek az F–35-ös vadászgépekkel és a hozzájuk társított drónokkal együtt a Pentagon reményei szerint garantálják majd az Egyesült Államoknak a légifölényt, az egyre több 5. generációs J–20 lopakodót rendszeresítő kínai légierő (PLAAF) és a fejlett kínai légvédelem ellen.

„Gondoskodnunk kell arról, hogy Kína vezetői minden nap úgy ébredjenek fel, hogy átgondolják az agresszió kockázatát, és úgy döntsenek, nem a mai lesz az a nap – nem csak ma, hanem minden nap, mostantól 2027-ig, 2035-ig, 2049-ig, és még tovább” – mondta Hicks, aki szerint az elrettentés sikeréhez elengedhetetlen az innováció. Az amerikai titkosszolgálatok azt állítják, Hszi Csin-ping kínai elnök arra utasította hadseregét, hogy 2027-ig készüljön fel Tajvan megszállására, ami szerepet jászhat a Replikátor program ambiciózus másfél-két éves ütemtervében.

A sziget, amit a Kínai Népköztársaság (PRC) saját területének tekint, ma egy de facto független demokrácia, ahova 1949-ben, a polgárháború elvesztése után visszavonult a Kínai Köztársaság (ROC) vezetése és hadseregének maradéka. Joe Biden amerikai elnök több alkalommal is megígérte, hogy katonai erővel is megvédené az utóbbi években a csúcstechnológiás chipgyártás központjává fejlődő Tajvant egy kínai megszállástól. Tajvan mellett a Dél-kínai-tengeren is feszült a helyzet, ahol az elmúlt hónapokban rendszeresek az összetűzések vitatott fennhatóságú területek körül Kína és az Egyesült Államok szerződéses szövetségese, a Fülöp-szigetek között.

A 60 Minutes tévés hírmagazin tavaly az amerikai haditengerészet (US Navy) előtt álló kihívásokról készített riportot, amelyben Samuel Paparo admirális, az Egyesült Államok Csendes-óceáni flottájának parancsnoka azt mondta, ha az amerikai kongresszus és az elnök úgy dönt, hogy Tajvant katonai erővel is megvédi egy kínai megszállástól, akkor „az USA haditengerészetének nagy részét gyorsan a Csendes-óceán nyugati részére vezérlik, hogy segítséget nyújtson Tajvannak”.

A Replikátor filozófiája más amerikai katonai fejlesztésekben is visszaköszön

A nukleáris meghajtású repülőgéphordozókra, nukleáris tengeralattjárókra és fejlett rombolókra épülő amerikai haditengerészet évek óta kísérletezik robothajókkal és robottengeralattjárókkal, hogy kibővítse flottáját. Az erőfeszítés jelenleg elsősorban a Perzsa-öbölre és egyszerűbb platformokra koncentrálódik, de a következő évtizedekre szóló tervek közel 100 fejlett robothajóval és robottengeralattjáróval számolnak.

Ezt az is motiválja, hogy az elmúlt években a hajók számában a kínai haditengerészet (PLAN) átvette a vezetést az amerikaitól, még ha utóbbi nagyobb és fejlettebb platformjai és szövetségesei miatt továbbra is sokkal erősebbnek számít. „Tízszeres növekedést láttunk a kínai haditengerészet méretében. Ahogy a mondás szól, a mennyiségnek meg van a maga minősége” – mondta Paparo, és hozzátette: „Nem vagyok elégedett a helyzet alakulásával.”

A US Navynek a kínai haditengerészet mellett a kínai rakétaerőkkel (PLARF) is számolnia kell, aminek DF–21 és a DF–26 ballisztikus rakétái képesek mozgó hajókat is eltalálni több ezer kilométeres távolságból. „Aggódom, őrült lennék, ha nem aggódnék a kínai hadsereg rakétaerői miatt” – mondta a riportban Paparo, aki hozzátette, „minden nap azon dolgozom, hogy kifejlesszük a taktikákat, technikákat és procedúrákat a kivédésük ellen, és hogy folytassuk a rakétavédelmi rendszerek fejlesztését.” Az admirális ezzel az amerikai Arleigh Burke osztályú rombolókon és Ticonderoga osztályú cirkálókon rendszeresített AEGIS lég- és rakétavédelmi rendszerre és annak SM–3 és SM–6 elfogórakétáira utalt.

Ezeket a hajókra szerelt és szárazföldi radarok mellett a Pentagon reményei szerint hamarosan egy több száz műholdból álló konstelláció látja majd el információkkal, aminek képességeit ebben a cikkben foglaltuk össze. A PWSA a Replikátor kezdeményezés filozófiájához hasonlóan nagy számú, viszonylag olcsó, és támadásokkal szemben ellenálló rendszernek készül, szemben a tradicionális, költséges rakétafigyelő műholdakkal. Ugyan ez az elgondolás jelenik meg a Tajvantól 2800 kilométerre található amerikai territórium, Guam új moduláris lég- és rakétavédelmi rendszerében, amely a stratégiai elhelyezkedésű, több katonai bázisnak otthont adó szigetet a legvédettebb hellyé teheti a Földön.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: