Nekünk négy óra alatt sikerült az, ami a NASA-nak több évébe telt: megépíteni a Perseverance marsjárót és hű társát, az Ingenuity helikoptert. Igaz, az általunk összerakott Lego-modelleknek nem kell több százmillió kilométert utazni, átvészelni a rettegett, 7 percig tartó légköri ereszkedést, ősi életnyomok után kutatni a fagyos marsi tájon és történelmet írni az első motoros repüléssel egy másik bolygó légterében.

A Lego Csoport néhány hete mutatta be a két űreszközt modellező, 1:10 méretarányú Technic készletét, amit a szondákat tervező és működtető amerikai űrügynökség Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatóintézetével közösen hoztak létre – a JPL mérnökei tanácsokkal látták el a játékgyárat a szondákról, amelyek 2021 februárja óta dolgoznak a Mars Jezero-kráterében. Kíváncsiak voltunk, mennyire hasonlítanak a modellek a szondákra, különösen annak fényében, hogy a Perseverance az eddigi legkomplexebb robot, amit a NASA valaha egy másik bolygóra küldött, és a JPL-től megszokott módon tele van rejtett és kevésbé rejtett üzenetekkel.

Ezért miután megérkezett a Legótól tesztelésre kapott, 1132 darabból álló készlet, nem is halogattuk sokat az összerakását és tesztelését. A közepes méretű dobozban az elemeket összeszerelési fázisonként külön zacskókba különítik el, így kevesebb alkatrészből kell megtalálnunk az éppen szükséges darabot. Egyes Technic-készletekkel ellentétben ezeknek a modelleknek nincs motoros meghajtásuk, cserébe jó néhány elemük mozgatható. A vastag útmutató elsőre ijesztő tud lenni, de alul egy csíkon gördülő marsjáróikon végig biztosít minket arról, hogy haladunk az építéssel, amit mi délelőtt 11 körül kezdtünk el a Qubit szerkesztőségében.

Elsőként az Ingenuityt kell összerakni, aminek két hatalmas, a ritka marsi légkörben történő repüléshez szükséges rotorjához mérten minden más részegysége, még a tetején található napelem is eltörpül. A Perseverance-szel a Marsra utazó helikopter először 2021 áprilisában emelkedett a magasba, amit egyre merészebb repülések követtek. Az eredetileg egy hónapos tesztidőszakra tervezett technológiai demonstrátor azóta már túl van az 51. repülésén is, és még mindig működik.

A helikopter után nekiláttunk magának a marsjárónak, amihez az 1132 elem túlnyomó többségére szükségünk van. Először a Perseverance-t árammal és hővel ellátó nukleáris áramforrást (RTG) szimbolizáló egységet és az azt körülvevő szerkezeti elemeket állítottuk össze, majd következett az egyik legidőigényesebb rész, a marsjáró „teste”, vagyis az elektronikai rendszereit, számítógépeit és mintatároló rendszerét tartalmazó doboz. Ezen futnak keresztül a modellben azok a mechanikák, amelyekkel a következő építési fázisban elkészülő felfüggesztésen keresztül a kerekeket tudjuk forgatni.

A modell tetején található vezérlőgomb mozgatásával kiválaszthatjuk, hogy az első és hátsó kerekeket 360 fokos forgatási módba kapcsoljuk, amivel a marsjáró egy helyben, saját tengelye körül tud elfordulni, vagy normál módban, egy autóhoz hasonlóan szeretnénk kanyarodni vele. Miután felhelyeztük a kerekeket, jöhet a Perseverance árbócának összerakása, amin helyett kaptak a MASTCAM-Z zoomolható panorámakamerák és a SuperCam lézerspektrométer is, amivel a kőzetek összetételét tudja meghatározni. A kamerák után a Mars körüli keringőegységekkel kapcsolatot tartó UHF antenna, valamint a Földdel történő közvetlen kommunikációra alkalmas nagy nyereségű antenna következett.

A végére maradt a Perseverance legfontosabb részegysége, a robotkar, amellyel a jármű marsi kőzetekből vesz mintát, hogy azokat későbbi küldetések vissza tudják hozni földi laboratóriumokban történő elemzésre. A valódi marsjárón a robotkaron a fúró mellett két műszer, a PIXL és a SHERLOC segít feltárni a kőzetek legapróbb részleteit és a bennük rejtőző molekulákat. Amint a modellen erősen leegyszerűsített mintakezelő szerkezet mellé felhelyeztük a robotkart, az RTG-n található elemekkel mozgathatjuk balra-jobbra és fel-le, és egyben gratulálhatunk magunknak, mert az összeszerelés végére értünk.

Az elkészült modell nem mondható kicsinek: 32 centiméter hosszú, 23 centiméter széles és ugyanilyen magas. Mi nagyjából délután 3-kor jutottunk el erre a pontra, így két ember 4-5 óra alatt simán össze tudja rakni a készletet.

A jó hír, hogy nem kell Lego-rajongónak lenni ahhoz, hogy ez sikerüljön – a leírás jól követhető, és csak egy-két alkalommal kellett valamit visszabontanunk. Arra viszont érdemes vigyázni, hogy az útmutatóban néha nehéz megkülönböztetni egymástól az átlátszó, fehér és szürkésfehér elemeket. Az is látszik, hogy a Legónál odafigyeltek a Perseverance apróbb részleteire is. Megvannak a modellen az elülső és hátulsó, Hazcamnek nevezett kamerák, amelyek a valódi marsjárót akadályokra és veszélyekre figyelmeztetik gurulás közben, de még a szonda különböző részein a kameráknak elhelyezett kalibrációs célpontok is. Emellett matricákkal felhelyezhető a legómarsjáróra a szimbolizált napóra, valamint számtalan, a Perseverance-en elhelyezett NASA-logó és -grafika, köztük a covidjárványnak emléket állító tábla is.

Nem maradt más hátra, mint hogy teszteljük a marsjárót és helikopterét, ezért kivittük őket egy közeli parkba. A Perseverance kerekeinek a puha burkolat szimpatikusabb volt, mint a szerkesztőségi asztalok, viszont a felfüggesztéstől ne nagyon várjuk, hogy megküzd az akadályokkal. A mozgatható robotkarral „megfúrtunk” egy sziklát, majd megnéztük azt is, hogy mennyire strapabíró a modell: ha pár centiméterről leejtettük, azt simán kibírta, nem kezdtek el róla mindenfelé leesni az elemek.

Végül kipróbáltuk a Lego okostelefonokra készített, Technic AR nevű kiterjesztettvalóság-alkalmazását, ami a rövid tesztünk alatt rendben működött. A Perseverance körbeszkennelése után az iOS-es és androidos készülékekre elérhető applikációval megismerkedhetünk a marsjáró részegységeinek feladataival, virtuális marsi köveket fúrhatunk meg és a marsi környezetről tanulhatunk. Mivel a készlet elemeiből nem tudunk könnyen más modelleket építeni, az, hogy az összerakás után mennyit játszunk a marsjáróval, nagyban az alkalmazás képességein és tartalmain múlik.

A Magyarországon június elejétől kapható, 10 évesnél idősebbeknek ajánlott készlet 40 ezer forintba kerül, és a Lego azt reméli, hogy gyerekeket bátoríthat a mérnöki tudományok felfedezésére. A JPL-t vezető Laurie Leshin szerint az intézetben nagyokat álmodnak és feszegetik a határokat, hogy a legizgalmasabb tudományos kérdésekre találjanak válaszokat. Mint elmondta: „Azt remélem, hogy az ilyen játékok a gyermekekben felkeltik a felfedezés nagyszerűségének érzését, amit mi is érzünk a NASA JPL kutatóintézetében.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: