A klímaváltozás elleni harc a kertben kezdődik
A városokban hatványozottan jelentkező negatív klímahatások idén a késő októberi, november eleji napokban is megmutatkoztak. A nyári hőhullám után az időjárás szeptemberi nyárral, és októberi-novemberi 20 Celsius-fokokkal folytatódott. A városi hőszigethatás mérséklésében a minőségi zöldfelületeknek kiemelt jelentőségük van, ezek összeköttetése és elérhetősége együttesen adja egy település zöldinfrastruktúráját, amelynek kedvező kialakítása hozzájárul a városok ellenálló képességéhez és élhetőségéhez.
Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy egyénként tudok-e egyáltalán bármit tenni egy olyan jelentős probléma megoldásában, mint a klímaváltozás. Az ausztrál klímaaktivista, Claire O’Rourke Együtt képesek vagyunk rá című írásából idézve a kérdés valójában az, hogy „mit tehetek most”. A legnagyobb kiterjedésű zöldfelületeknek az erdőket, természetközeli területeket és parkokat gondolhatnánk, mint a városi klíma legjelentősebb kondicionáló elemei. Ugyanakkor egy nagyváros életében a legnagyobb mennyiségű zöldfelület a magánkertekben elrejtve, széttagozódva van jelen.
A komplex településtervezéssel foglalkozó, tudományos, kutatási és tervezési feladatokat ellátó Budapesti Főváros Városépítési Tervező Kft. (BFVT.) számításai alapján egy átlagos családi ház kertjének mérete nem haladja meg a 900 négyzetmétert. A cég által készített 2016-os elemzések szerint a fővárosi zöldfelületek mintegy 18,5 százaléka, összesen 5800 hektárnyi zöldfelület található családi házak kertjeiben, kertvárosias lakóterületeken. Összehasonlításképp: ez körülbelül 60 Margit-sziget méretével (96,5 hektár) megegyező terület.
Nagy felbontású felvételek vizsgálatával „kiszámolható egy fás és nem fás zöldfelületi arány. Hibalehetősége viszonylag magas, de tájékoztatáshoz, és nagyobb területi átlagok számításához felhasználható. Az elemzéssel kapott eredmény megmutatja, hogy egy adott területen mekkora kiterjedéssel rendelkezik a vegetáció, így könnyen lehet százalékos területi kimutatásokat végezni” – ismertette a számítás metodikáját Tatai Zsombor tájépítészmérnök, a BFVT környezettervezési irodájának vezetője.
A számokból jól látszik, hogy a magánkertek tulajdonosai nemcsak, hogy tehetnek a lokális klíma javításáért, hanem saját kertjeik gondozása fontos egyéni felelősségvállalás is. A kertkultúra felvirágoztatása és az általános kerthasználatban történő szemléletváltás alapvető társadalmi érdek.
Sok kicsi sokra megy
Lássuk, van-e kiút a térkő, a rövidre nyírt gyep és a tujasor szentháromságából. A természeti gyökereitől elszakadt ember célja számos esetben a kert megzabolázása. A „minden fűszál álljon vigyázzállásban, és egy darab kósza őszi falevelet se fújdogáljon a szél a kertemben” gondolat persze megvalósítható, ugyanakkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy megéri-e ez a vesződség. Szerencsére számos olyan kertalakítási és fenntartási mód létezik, amely megkímél minket a fáradságos munkától, és egy önmagát működtetni képes kerti mikro-ökoszisztéma létrejöttét ígéri. Mit tehetünk családiház-kert léptékben a kert regenerációjáért, és milyen javakat kaphatunk érte cserébe?
Ha a megrendelő igényeihez és lehetőségeihez igazítva egy vagy több regeneratív ösztönzőt integrálva alakítjuk ki a házat és a kertet, akkor közvetlen életterünk nemcsak szép, de jól használható és ökológiailag funkcionális is lesz. A diverz és többszintes növényállománnyal, a tápanyagdús talajjal, helyszíni csapadékgazdálkodással, ehető növényekkel és a minőségi épület-kert kapcsolat megteremtésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy kertünk cserébe számtalan ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtson. Ilyen szolgáltatás lehet a növényzet kondicionáló hatása, por- és szennyezőanyag-megkötő képessége, az alacsonyabb energiaköltségek, az épületenergetikai berendezések hatékonyabb működése, a mentális és fiziológiai biofil hatás, valamint a hőhullámokkal, villámárvizekkel szembeni ellenálló képesség.
A kertekben gyakran alkalmazott rövidre nyírt gyepfelület a legvízigényesebb kultúra. Naponta 1-7 liter/m2 vízre van szüksége, ami tartós kánikula idején egy 50 négyzetméteres felületen egy hét alatt akár 2,5 m3 öntözővizet is jelenthet. A nagy arányú, gyakran kaszált gyep az egyre szárazabbá váló klíma esetén nem fenntartható, főleg ha az aszály miatt még vízkorlátozás bevezetésére is szükség van. Ha csatlakozunk a vágatlan május mozgalomhoz, és ritkábban kaszálunk, akkor a magasan hagyott növényeink ellenállóbbak lesznek hőhullámok idején. Így a zöldfelületünk valóban zöld lesz, és nem a kisárgult, kiégett gyepet kell néznünk már július elején.
Egy regeneratív kert szigetnek tűnhet még a kertvárosban is, de éppen a sziget jellege miatt fontos ökológiai menedék vagy „lépőkő” szerepét töltheti be. Ahogy Dieter Hochuli, a Sydney-i Egyetem professzora fogalmaz: „Hibát követünk el, ha csak a nagy, összefüggő zöld területekre fókuszálunk.” A kisebb kertek, parkok lehetővé teszik, hogy a vadállatoknak egyszerre csak kisebb távolságokat kelljen leküzdeniük a nagyobb parkok, erdőségek között. A madarak és repülő rovarok számára az egymástól nem túl távol eső kertek csoportja is jelenthet életteret. Ezáltal „a magánkertek jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a város biológiai sokféleségéhez, mint részeik összege”, áll egy 408, vadvilágbarát városi kertekkel kapcsolatos kutatást összefoglaló friss tanulmányban.
Az én házam, az én váram. Vagy mégsem?
Fontos tisztázni, hogy bár magántulajdonról beszélünk, egy sor, a település és a környezet védelme érdekében hozott szabály vonatkozik ránk kertünk alakításakor. Ilyen a maximális beépíthetőség és a zöldfelületi minimum előírása, vagy fakivágás esetén a fapótlási kötelezettség. Számos település szabályozza a tereprendezés körülményeit (tájkép, talaj- és vízvédelmi szempontok miatt), előírja a háromszintes növényállományt (gyepfelület mellett cserjefelületet és fásítást), vagy ajánl kívánatos növényfajokat. Ezen szabályok és kötelezettségek célja, hogy védjék a települési zöldinfrastruktúrát, megőrizzék és javítsák a környezet állapotát és a klimatikus viszonyokat. A nagyobb települések agglomerációja pont azért is vonzó a városból kiköltözők számára, mert kiterjedt zöldfelülettel, árnyas fasorokkal szegélyezett utcákkal és kertes házakkal rendelkeznek.
Az országos településrendezési és építési követelményekben (OTÉK) előírtakon túl egy település dönthet úgy, hogy szigorúbb előírást hoz annak érdekében, hogy nagyobb arányú zöldfelületet biztosítson határain belül. Így akár az is előfordulhat, hogy a megemelt zöldfelületi minimum mellett az egyéb felületekre nemigen jut hely, amennyiben a ház kihasználja a legnagyobb megengedett beépítettséget.
Bizonyos esetekben a helyi építési szabályzat magánkertek esetén is kötelezővé teszi a kertépítészeti tervek készítését, amiket tervezői jogosultsággal rendelkező tájépítészmérnök tervezhet. A kerttulajdonos akkor is jól jár a tájépítész tervező bevonásával, ha nincs erre kötelezettsége, hiszen „egy jól megtervezett kert legalább olyan értékes életteret biztosít, mint a ház, amelyet körülvesz” – vallja Szemerey Samu, a Kortárs Építészeti Központ szakmai vezetője.
Egy új családi ház tervezése során az általános gyakorlat szerint a tájépítész tervezőt az építészeti tervek – szinte már végleges – elkészültekor vonják be a tervezési folyamatba. Sok esetben ez az a fázis, amikor a megrendelő megfogalmazza igényeit a kert használatával kapcsolatban, például hogy hova szeretné a burkolt teraszt, nyári konyhát, sütögetőhelyet, vagy gépkocsibeállót. Ugyanakkor legtöbb esetben a vágyott épület kihasználja a maximális beépíthetőséget. Ez számos esetben megnehezíti a tervezők dolgát, hiszen a minimális zöldfelületet is biztosítani kell. A maximális beépítettség miatt az említett kültéri használathoz szükséges felületekre nem marad elegendő hely. Érdemes a ház tervezésével párhuzamosan a kertre is gondolni, és minél előbb bevonni a tájépítész tervezőt a folyamatba, közös konzultációt kezdeményezni a tájépítész és az építész tervezővel is a fenntarthatóságról.
Sokat számít az épület-kert kapcsolat kedvező alakulásában, ha már a vázlattervi fázisban együtt dolgozhat a társtervező páros. Legtöbbször az építész feladata túlmutat a ház megtervezésén, és generáltervezés esetén vállalja a szakági tervezőkkel való kapcsolattartást, munkájuk koordinálását is. Ilyenkor a tervezési fázis elején egyeztethet a tájépítésszel, és a zöldfelületi minimum érték figyelembevételével kezdődhet meg a vázlattervi opciók kidolgozása. Ekkor már gondolni kell a külső, burkolatot igénylő funkciókra, és szükséges tartalékot képezni a zöldfelületben. Ezenkívül segítséget nyújthatnak egymásnak a tervezők olyan kérdésekben is, mint a tájolás és az épület ideális terepre illesztése.
Átmeneti terek
Megfelelő építészeti megoldásokkal a külső mikroklíma becsatornázható a házba, vagy épp pufferként működve a zöldfelületek segíthetik a belső terek temperálását. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium által közzétett adatok alapján a növényzettel árnyékolt épület energiaköltségei akár 25 százalékkal is csökkenthetők, és a legnagyobb hatékonyság a nyugati homlokzat árnyékolásával érhető el. Nem csak passzív módon segíti a növényzet az életterünk mikroklímáját: árnyékba helyezve a légkondicionáló egység hatékonysága is javul.
Első körben az a kérdés, hogy mekkora házra és milyen életterekre van egyáltalán szükségünk. A téma túlmutat e cikk keretein, de a kérdés át is fogalmazható: szükséges, hogy otthoni tevékenységeink túlnyomó többségét beltéri, kondicionált térben végezzük? Éghajlatunkon vannak kötöttségek, de lássunk egy példát egy óceáni éghajlaton épült nyaralóra.
Az ausztrál Baracco and Wright építész páros saját családi nyaralója egészen radikális választ ad a kérdésre. Az épület újrafogalmazza mind a „minimalizmus”, mind a „ház” fogalmát, és a kint-bent éles határvonalait elmosva minimálisra redukálja azt, amitől egy ház még ház lesz. Az egyszerű, üvegházra hajazó épület a növényzettel együtt alkot egy teljes egészet. A fák, bokrok és futónövények veszik át az épületelemek egyes szerepeit: árnyékolnak, szabályozzák a hőmérsékletet és a páratartalmat, és az idő előrehaladtával egyre több privát szférát biztosítanak.
A kontinentális éghajlat teleire és az egész éves használatra szánt lakóépületekre gondolva ésszerű válasz, hogy minden fontosabb élettér legyen temperált. Az egyre hosszabbra nyúló és egyre melegebb nyarak mellett fontossá válik, hogy ezek az életterek sokoldalúan használhatók legyenek és a kültérrel megfelelő kapcsolatban álljanak. Így a minőségi, a szolár-passzív tervezés elveinek megfelelő átmeneti terek fontossága felértékelődik.
Sokféle hagyományos előkép létezik az épület és a természet minőségi kapcsolatára: a magyar parasztházak – olykor növénnyel befuttatott – tornáca és nyári konyhája vagy a számos kultúrában elterjedt átriumos házak oázisként funkcionáló belső udvara is tradicionális példa. A megfelelően elhelyezett nagy, nyitható felületek közelebb hozzák a természetet, és biztosítják az épület jó átszellőztetését.
Talaj és vízmegtartás
Kertünk egészsége elképzelhetetlen a jó minőségű, tápanyagdús és jó vízellátottságú talaj nélkül. Egy új kert kialakítása legtöbbször tereprendezéssel kezdődik. Egy erősen lejtős terep esetén szükség lehet kisebb teraszok kialakítására, és amennyiben ez földtömeg-egyensúlyban történik, az eredeti terepadottságokat minél inkább megtartva, akkor máris tettünk a környezetért. Ezzel óvjuk a talajban lévő természetes vízáramlást, nem kerül az elszállítandó föld építési hulladékként lerakóba, és nem növeljük a kert karbonlábnyomát az új talaj helyszínre történő szállításával. Természetesen vannak helyzetek, amikor a talajcsere (például szennyeződés miatt) elengedhetetlen.
A földmunka során kialakíthatunk olyan felületeket is, amelyek a csapadékvíz visszatartását, helyben tartását segítik elő. Ilyen lehet például egy övárok a rézsű felső részén, ami meggátolja a víz azonnali lefolyását, és ezzel véd a talajerózió ellen, vagy egy esőkert, ahol a vizet gyűjthetjük össze.
A jó talaj kialakulásáért a folyamatos felszínborítással tehetünk. Minél sűrűbb növényzet fedi a talajt, annál magasabb szervesanyag-tartalmat és nedvességet biztosíthatunk. A növénnyel nem fedett részeken (például fák, bokrok tövében vagy a veteményesben) mulcsoljunk: hagyjuk helyben vagy gyűjtsük ide a lehulló faleveleket. Ha mindenképp burkolatra van szükségünk, helyezzük előtérbe a vízáteresztő burkolatok alkalmazását. Ma már több jó minőségű, stabilizált kavics vagy murva burkolat is rendelkezésünkre áll.
Növényzet és diverzitás
A növények adják kertünk térszerkezetét, térélményét, kondicionálnak a párologtatás és az árnyékolás révén, táplálékul szolgálhatnak, valamint élőhelyet és élelmet biztosíthatnak számos állatnak. Minél változatosabb kertünk növényalkalmazása, annál nagyobb lesz más élőlények diverzitása is.
A növényzet esetében beszélhetünk funkcionális és biológiai sokféleségről. A funkcionális sokféleség esetén minél változatosabb méretűek és megjelenésűek az alkalmazott fajok, vagy minél eltérőbb gyökérmélységgel rendelkeznek, annál sokszínűbb élőhelyeket kapunk. Ez biztosítja a növények közötti változatos kapcsolatok létrejöttét és az eltérő élőhelytípusok megjelenését. Előbbire jó példa a „wood wide web” (erdőháló): az erdőben élő fák gyökerei a talajban lévő gombafonalak szövedékével együtt mikorrhizát alkotnak, amely az egyes egyedek megfelelő tápanyagellátását biztosítja. A különböző élőhelytípusokat példázza, hogy vannak talajon, vagy annak közelében fészkelő (pl. vörösbegy), sűrű bokrok ágrendszerében (pl. fekete rigó), illetve a fák magas ágain (pl. erdei pinty) fészket építő madárfajok is.
A funkcionális sokféleség kiváló példája az erdőkert, melynek kialakítása során egy önmagát működtetni képes erdei ökoszisztéma leutánzása a cél a többszintes növényállomány révén. „2004 óta lakom a gárdonyi kertben. Sokszor alakult át, ahogy vele együtt én is. Egymást formáltuk. A legbölcsebb és legőszintébb tanítómester. Egy csöppnyi erdő és annak ökoszisztémája egy apró kertben. Látszólag sűrű és kaotikus, valójában egy alakulóban lévő, rendezett rendezetlenség. Már saját magát alakítja, és éli a napjait. Nekem már csak le kell ülnöm és néznem, ahogy jól érzi magát” – mondta erdőkertjéről Zsolnai Balázs kertészmérnök és növényorvos, aki az Erdőt a kertbe csapat alapítója, és emellett a 10 millió Fa környezetvédelmi szervezet munkáját is segíti szaktudásával.
A biológiai sokféleség, azaz biodiverzitás a minél változatosabb fajösszetételt jelenti. Érdemes a honos és az adott helyi tájegységre jellemző növényeket a kert fő növényeinek választani. Ebben lehet például segítségünkre a Települési Arculati Kézikönyv, amely a legtöbb esetben az építészeti elemeken túl a növénytelepítés jellegére is iránymutatást ad.
A budapesti agglomerációban, egy természetvédelmi terület határában fekvő, Almási Balázs tájépítészmérnök és Szurovecz Roland kertépítő által tervezett kert egyszerre reflektál a táji környezetre, tartja szem előtt a víztakarékosságot, valamint a gazdag évelőkiültetés révén biztosítja a diverzitást. A száraz, déli lejtőkön egyáltalán nem találunk klasszikus nyírt gyepfelületet. Helyette a környező lejtősztyepprét növényeit tartalmazó őshonos magkeverékből álló vadvirágos rét és a gondosan megtervezett, egész évben változatos évelőágyások vonzzák a kertbe a különböző beporzókat és lepkefajokat.
Álljon bármelyik stílus vagy hangulat a legközelebb szívünkhöz, ha az egyéni preferenciák mellett a helyi adottságokat is figyelembe véve választjuk ki a kertünket erősíteni képes és reálisan megvalósítható természetalapú megoldásokat, sokat tehetünk a kertünk jó ökoszisztémájáért.
Közösen alakított
Persze nem mindenki engedheti meg magának a szakember által tervezett kertet és házat, de az, hogy ökológiailag funkcionális és praktikus otthonunk legyen, nem feltétlenül pénz kérdése. Nem szabad elfelejteni, hogy a kert nem egy készen kapott termék, hanem egy időben és a fenntartás folyamatában kibontakozó élő hely, amelyet a természettel közösen alakítunk.
Ez a megközelítés jó kiindulópontja lehet annak, hogy meglévő kerteket olyan apró, szisztematikus beavatkozásokkal és új módszerekkel alakítsunk természetközelibbé, mint például az avar helyben hagyása, a komposztálás, vagy a mulcsozás. És bár most éppen a tél közeleg, ez megfelelő időszak lehet arra, hogy végiggondoljuk, mit is szeretnénk tenni a házunk körül, a kertünkben jövő tavasszal.
Engloner Gyöngyvér építész, az ausztrál Hames Sharley stúdió munkatársa, ahol tagja a Fenntarthatósági Fórumnak és a Városépítészeti Munkacsoportnak. Mandel Mónika tájépítészmérnök, a Biophiliart alapítója, aki a 4D Tájépítész Iroda munkatársaként részt vett számos környezetrendezési projekt, köztük a Széllkapu Park tervezésében. A cikk a szerzők, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Qubit kollaborációjaként jött létre.
A cikksorozat korábbi részei:
