„Mára bizonyossá vált, hogy a magyar kormány tudatosan blokkolja a természet helyreállításáról szóló rendelet elfogadását. Történt mindez azután, hogy több mint egymillió uniós állampolgár támogatta az európai ökoszisztémák helyreállításáról szóló jogalkotást” – írja Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a természetvédelmi szervezet honlapján március 26-án megjelent helyzetelemzésében.

Mint azt március 25-én megírtuk, az Európai Bizottság 2022. júniusában terjesztette elő a természet helyreállításáról szóló rendelet javaslatát az Európai Unió (EU) szárazföldi és tengeri ökoszisztémáinak tartós regenerálásáról. Idén február 27-én az Európai Parlament (EP) 24 tartózkodás mellett 329 igen és 275 nem szavazattal elfogadta az angolul Nature Restoration Law címen futó jogszabály szövegét. Bár a hivatalos menetrend szerint a tagállamok kormányaiból álló Európai Tanácsnak utolsó lépésben, puszta formalitásként már csak jóvá kellett volna hagynia a rendeletet, a Qubit az EP sajtószolgálatától megtudta, hogy a március 25-én hétfőre kiírt procedúra előtt

„több ország is meggondolta magát. A Tanács belga elnöksége ezért elhalasztotta a végső jóváhagyást, nem tudni meddig”.

A WWF Magyarország március 20-án kiadott közleménye szerint „a magyar kormány gyökeresen megváltoztatta az álláspontját, és átállt a támogatóktól az ellenzők táborába, ami az előzmények tükrében váratlan és nehezen érthető”.

Hátraarc

Bár információink szerint a soros belga elnökség mandátuma június végi lejárata előtt „kísérletet tesz a kompromisszum kialakítására”, korántsem biztos, hogy a következő hónapokban hatályba léphet az összes EU-tagállamra kötelező érvényű rendelkezéscsomag, amely szerint a 2030-ra a rendelet hatálya alá tartozó élőhelyek (erdők, gyepek, vizes élőhelyek, folyók, tavak és korallágyak) legalább 30 százalékán helyre kell állítani a természeteshez közelítő „jó” ökológiai állapotot, és ezt 2040-re az ökoszisztémák 60 százalékán, 2050-re pedig legalább 90 százalékán muszáj teljesíteni. Az egybehangzó kutatási eredmények azt mutatják ugyanis, hogy az európai kontinens természetes élőhelyeinek több mint 80 százaléka finoman szólva sincs megfelelő ökológiai állapotban.

Dedák szerint érthetetlen a regnáló Orbán-kormány pálfordulása, mert ugyan az állami természetvédelmet mostanra sikerült szinte teljesen kivéreztetni, az elmúlt években számos olyan intézkedés történt Magyarországon, ami összhangban van a tervezettel. Legutoljára például tavaly októberben indult élőhely-helyreállítási program az öt ország határain átnyúló Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum területén – 20 millió euróból 29 helyszínen az EU társfinanszírozásával. A 2021-ben a kacifántos Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia címen becikkelyezett magyar klímavédelmi irányelvek, az aktuális Közös Agrápolitika (KAP) támogatási struktúrájában kiemelten dotált termőföldvédelmi és vízmegtartási intézkedések pedig a szó minden értelmében megágyaztak a természetes élőhelyek helyreállítását szolgáló EU-s rendeletnek.

Ráadásul, mivel a regenerálás zömében a már meglévő Natura 2000 területekre, illetve a jelenleg is védelem alatt álló élőhelyekre koncentrál, és Magyarország összterületének 21 százaléka ilyen, „mindössze” állapotuk javításával teljesíthető a célkitűzések túlnyomó többsége. Dedák szerint „hazánkban minden láp törvény erejénél fogva védett, így az északi gazdákkal szemben a magyaroknak nem kell attól tartaniuk, hogy elárasztják a tőzeges termőföldeket (...) A rendeletet ellenző más országokban nincs így, összehasonlításképpen Finnország szárazföldi területének 12,6 százalékát, Svédország 12,4 százalékát, Belgium pedig 12,7 százalékát nyilvánította Natura 2000 területté, és általánosságban elmondható, hogy a rendeletet nem támogató országok esetében a Natura 2000 hálózat aránya nem éri el a 20 százalékos területi arányt, vagyis rájuk többletfeladatokat róna a jogszabály, míg hazánk előnybe kerülne”.

A „helyreállítási intézkedések hatálya alá tartozó területeken kívül” az EU-s intézkedéscsomag a városi zöldfelületek növelését, a gazdasági és társadalmi hasznot nem hajtó és a folyók átjárhatóságát akadályozó gátak elbontását és árterek egyáltalán nem teljesíthetetlen helyreállítását tűzi ki még célul. A tervezet ezen felül „a beporzórovar-populációk drasztikus csökkenésének megállítását, szántóföldeken a talajok humusztartalmának növelését és az agrársivatagokat színesítő tájképi elemek – például fa- és cserjesorok agrártámogatásokkal egyébként is finanszírozott – létrehozását, illetve gyepekben – szintén a beporzók védelme érdekében – lepkevédelmi intézkedéseket” irányozna elő a rendelet.

Ködös ellenérvek

Az erdősítések mellett az erdei életközösség szempontjából elengedhetetlen holtfa mennyiségének és a változatos korszerkezetű, őshonos, vegyes fajösszetételű erdők arányának növelése szintén a megfogalmazott célok között szerepel. Ezen a területen van mit pótolni. Dedák szerint ugyanis „erdeink több mint 90 százalékán az úgynevezett vágásos üzemmódú (például tarvágást is alkalmazó) erdőgazdálkodás folyik, melynek következménye, hogy természetes eredetű erdeink is egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa, a cserje, az erdő immunrendszerének szerepét betöltő és számos erdőlakó fajnak otthont és táplálékot adó holt faanyag, ami az erdei élővilág elszegényedését jelenti. Nem véletlen, hogy a Natura 2000 területeken lévő közösségi jelentőségű erdős élőhelyeink egyetlen kivétellel kedvezőtlen vagy rossz természetességi állapotban vannak. Ugyanez igaz egyébként a közösségi jelentőségű vizes élőhelyeinkre is”.

Az EU-s környezetvédelmi források – operatív programok, LIFE-projektek – számos intézkedést teljes egészében finanszíroznának, „a karbonmegkötés miatt pedig a magántőke is aktívan bevonható a természet-helyreállítási beruházásokba” – fogalmaz a WWF környezetpolitikai szakértője.

Március utolsó hetében az Európai Tanács tájékoztató ülésén az Orbán-kormányt képviselő helyettes államtitkár „a szuverenitással és szubszidiaritással próbált érvelni, illetve azzal, hogy Magyarországon olyannyira kiváló a természet állapota, hogy túlteljesítettük a rendeletet, melynél hazánkban szigorúbban is védjük a természetet”. Vagyis, mint Dedák írja

„nincs valós szakmai érv a tervezett intézkedések ellen, és nincs, ami magyarázná, hogy egy korábban többször elfogadott kompromisszumból miért hátrál ki a magyar kormány”.

Gazdasági előnyök

A Qubiten többször is írtunk róla, hogy az élőhelyek védelme, természetközeli helyreállítása, netántán visszavadítása nem csupán széplelkű altruizmus, de jelentős haszonnal kecsegtető üzleti befektetés is egyben. Az ökoszisztéma-szolgáltatások tudniillik azok a könnyedén forintosítható javak, amelyekkel a természet „meghálálja” a törődést.

„A világ GDP-jének több mint a fele a természettől és annak szolgáltatásaitól függ. Az építőipar, a mezőgazdaság, az élelmiszer- és italgyártás nem is létezhetne természetes ökoszisztémák nélkül. A világ élelmiszernövényeinek több mint 75 százaléka állati beporzást igényel. Magyarországon a vízellátáson keresztül is milliárdokat spórol meg nekünk a természet: az ország fele használ természetes élőhelyek – folyók és erdei gyökérzóna – közreműködésével megtisztított parti szűrésű vagy karsztvizet. És nem beszéltünk a szénmegkötésről, talajképződésről és a levegő minőségére, illetve a mikroklímára gyakorolt pozitív hatásokról” – fogalmaz Dedák.

A környezetpolitikai szakértő úgy véli, hogy „a természetes élőhelyek felbecsülhetetlen szolgáltatásai jelentősen fokozhatók lennének helyreállításukkal, tehát a teljes ökológus és környezetvédelmi szakma mellett a józan ész is a természet-helyreállítási rendelet elfogadása mellett van”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: