„A COVID-19 járvány gyakorlatilag a lakmuszpapírja volt annak, hogy miként következik be egy nagy társadalmi válság, és hogyan reagálnak rá az intézmények, a jogrend, az iskolarendszer, az egészségügy és az egyének. A különböző kutatócsoportok egyrészt azt vizsgálták, hogy ez a számos hatás mennyire marad meg, milyen mértékben és hogyan rendeződik vissza, másrészt pedig azt, hogy milyen tanulságokat, következtetéseket lehet ebből levonni, és hogyan lehetne ezeket a jövőre vonatkoztatva kiaknázni” – mondta a Qubitnek Albert Fruzsina, szociológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Szociológia Intézetének osztályvezető professzora a központ több éven át végzett kutatásairól, amelyek a koronavírus-járvány társadalomra gyakorolt hatásait vizsgálták. Az eredményeket ma mutatják be a Humán Tudományok Házában rendezett konferencián.

A kutatók az elmúlt három évben többek között azt vizsgálták, hogy miként hatott a covid a vidékre és Budapestre, hogyan befolyásolta a családi és az egyéb társas kapcsolatokat, hogyan reagált a krízisre a jogrend, mennyire tudott védőhálóként működni az egyének kapcsolati hálója, és hogy mi történt akkor és mi történik most a fiatalokkal.

A kutatások sokféle módszertannal és tudományterületen születtek 2021 és 2024 között – részben a Magyar Tudományos Akadémia két nagy pályázata keretében (itt és itt) – de mindegyik a posztcovid jelenségek megértésére irányult, és igyekezett azt is feltárni, hogy társadalmi szinten mit tudunk tanulni a járványból.

Akik együtt élnek, hajlamosak ugyanolyan döntést hozni, és ez igaz a koronavírus elleni oltásra is

A koronavírus elleni oltás önmagában számos területen tesztelte az egyének és az intézmények viszonyát: azt, hogy mekkora az egészségügyi rendszerbe és a tudósokba vetett bizalom, milyen mértékű a tájékozottság, mennyire meghatározók az oltás beadatásáról hozott döntésben a szociális kapcsolatok vagy más társadalmi tényezők, mint például a lakóhely, az iskolázottság vagy a jövedelmi helyzet.

„Az oltás felvételével-elutasításával kapcsolatban számos dimenziót vizsgáltak a kutatások nemzetközileg és a Társadalomkutató Központban is. Ezeket a tényezőket többféleképp is csoportosíthatjuk, például szociológiai (nem, életkor, jövedelem, kisebbségi csoporthoz való tartozás, lakóhely stb.), szociálpszichológiai (családi, baráti, munkahelyi és lakókörnyezet társas normái stb.), lélektani (intézményi bizalom, oltással és az oltóanyaggal kapcsolatos attitűdök, a saját egészségi állapottal kapcsolatos hiedelmek, politikai attitűdök stb.) tényezők, az oltásokkal kapcsolatos múltbeli magatartás, illetve az egyén kapcsolathálózatának jellemzői” – írja Albert Fruzsina, Brys Zoltán és Pénzes Melinda tanulmányának összefoglalójában.

Ebben a kutatásban a társas támogatás befolyásoló erejét vizsgálták, közelebbről azt a jelenséget, hogy hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, ahogy a hozzánk közel állók teszik. „Azt vizsgáltuk, hogy a párkapcsolatban élők mennyire viselkedtek hasonlóan az oltás felvételét illetően. A véletlen alapján várhatóhoz képest sokkal több pár viselkedett egyöntetűen, mind az oltás elfogadását, de kiváltképp elutasítását tekintve. Azok a párok, akik mindketten beoltatták magukat, nagyobb eséllyel magasabb iskolai végzettségűek, jó anyagi helyzetűek, hosszabb ideje együtt élnek, és korábban már kaptak influenzaoltást”.

Ha lett volna német vagy magyar vakcina, azt választották volna

Papp Zsófia és kutatótársa azt vizsgálta, hogy befolyásolják-e politikai szempontok azt, hogy milyen vakcinával oltatjuk be magunkat. A 324 résztvevővel folytatott kísérletes vizsgálat alapján, amelynek során a résztvevőknek véletlenszerűen generált, hipotetikus vakcinapárok között kellett választaniuk, arra az eredményre jutottak, hogy a politikai irányultság erősen motiválja a választást.

Mint összefoglalójukban írják „a válaszadók a német és a magyar vakcinákat részesítik előnyben az amerikai és a kínai oltásokkal szemben. A vakcinák engedélyezési státusza szerint az EU által engedélyezett vagy engedélyezésre váró vakcinákat preferálják az engedély nélküliekkel szemben. Azt is megvizsgáltuk, hogy ezek az összefüggések módosulnak-e aszerint, hogy a kísérletben résztvevők a kormánypártokra vagy ellenzéki pártokra szavaznának-e. Eredményeink bizonyos fokú vakcina-nacionalizmus jelenlétére utalnak. Míg a kormánypárti szavazók erősen preferálják a magyar fejlesztésű vakcinát a többi oltóanyaggal szemben, addig az ellenzéki választók a nyugati vakcinákat részesítik előnyben. Az ellenzéki szavazók esetében kimutatható továbbá, hogy amennyiben a vakcinát Magyarországon fejlesztették, a vakcina hatásossága, mellékhatásai, és a vírus továbbterjedését megakadályozó képessége elveszítik a magyarázó erejüket. Hasonló megosztottság figyelhető meg az engedélyezési státusz hatásában: az ellenzéki válaszadóknak fontosabbnak tűnik a vakcinák EU-s engedélye, mint a kormánypárti választóknak” – írták a kutatók.

Tudományba vetett bizalom és hiányos információk

Ligeti Anna Sára és munkatársai a koronavírus elleni oltások visszautasításainak hátterében információs korlátokat és téves információkra alapozott döntéseket találtak. Mint írják, „főként bizalmi akadályokra, ezen belül is elsősorban a tudományba vetett alacsony szintű bizalomra vezethető vissza a védőoltás visszautasítása. Legtöbben a vakcina biztonságosságában kételkednek, vagyis tartanak az oltás súlyos, kiszámíthatatlan, esetleg hosszútávú tüneteitől. Az oltások megjelenését követő másfél év folyamán egyre többen kezdték megkérdőjelezni a vakcinák hatásosságát is, valamint egyre többen hivatkoztak arra az oltás visszautasításakor, hogy a járvány nem jelent igazi fenyegetést.”

Kopasz Marianna és Papp Zsófia kutatása arra a megállapításra jutott, hogy az oltással kapcsolatos attitűdök befolyásolják, ki mennyire hajlandó felvenni a vakcinát. „Ezek az attitűdök eredményeink szerint összefüggenek azzal, hogy az egyén mennyire fél a járványtól, mennyire tájékozott és mennyire bízik a tudományban. Akik jobban félnek, illetve tájékozottabbak, valamint azok, akik jobban bíznak a tudósokban, inkább alakítanak ki pozitív attitűdöt a védőoltásokkal kapcsolatban. Érdekes továbbá, hogy e három befolyásoló tényező egymással is összefügg, mégpedig oly módon, hogy aki jobban tart a megfertőződéstől és többet tud a járványról, az jobban hajlik rá, hogy megbízzon a tudósokban” – írták. Emellett azt találták, minél iskolázottabb és minél magasabb jövedelmű valaki, annál jobban bízik a tudósokban.

Hogyan birkóztak meg a helyzettel az iskolák?

Kiss Márta tanulmányában a leghátrányosabb helyzetű falvakkal foglalkozott. Ezeken a településeken kifejezetten nagy igény mutatkozott az oltással, szabályokkal, higiéniai javaslatokkal kapcsolatos, hiteles információra: „az alacsony átoltottságú falvakban végzett interjús tapasztalataink szerint az oltatlanság oka a legtöbb esetben a nagymértékű bizalmatlanság volt. A megkérdezett oltatlan lakosok esetében általános volt az oltással (oltóanyagok kifejlesztésével), a háziorvosokkal, a médiában nyilatkozó szakértőkkel és politikusokkal kapcsolatos bizalmatlanság, legfőbb tájékozódási forrásuk a Facebook volt”.

Emellett a hátrányos helyzetű családok és a helyi iskolák felől is arra mutatkozott igény, hogy ezek a digitális oktatáshoz sokszor egyáltalán nem hozzáférő gyerekek a segítő programokon és szociális munkásokon keresztül valamilyen formában megtalálják az utat az iskolákhoz. „Kérdőíves kutatásunk eredménye szerint a 31 leghátrányosabb helyzetű térségben működő komplex gyerekesélyprogram közül 29-ben végeztek tanulássegítést. Nemcsak a családok felkeresése és a tananyagok célba juttatása iránt mutatkozott igény, de a tanulás feltételeinek biztosítása, a tananyag elsajátítása is nagy gondot okozott. A program keretében létrejött 97 közösségi ház 80 százalékában zajlott valamilyen jellegű tanulássegítés, ezek biztosítottak eszközöket az interneteléréshez, fénymásoláshoz és teret a kiscsoportos foglalkozásokhoz.”

Németh Szilvia és Papp Z. Attila egy észak-magyarországi, nem reziliensként számon tartott, valamint egy dél-dunántúli, innovatívnak tartott általános iskola járvány előtti és utáni intézményi gyakorlatát hasonlította össze, mérlegre téve ellenálló- és alkalmazkodóképességüket. A kutatók azt találták, hogy a járvány az innovatív, korszerű pedagógiai módszereket alkalmazó iskolát is ugyanazokkal a problémákkal szembesítette, mint a térség többi, kevésbé innovatív intézményét. „A tantestület nagyfokú szakmai rutinjának és adaptivitási potenciáljának köszönhetően azonban, a digitális lemaradást a második lezárás időszakára sikerült annyira felszámolni, hogy stabil pedagógiai bázis jött létre az oktatási feladatok ellátására, s biztosítani tudták a százszázalékos tanulói részvételt is” – írták. Ráadásul úgy találták, hogy a digitális oktatás tapasztalatai nem váltak az intézményes gyakorlat szerves részeivé, kivéve a szülőkkel való kapcsolattartást.

„A digitális eszközök változatos és korszerű oktatási célú felhasználásának lehetőségeit az iskola egyelőre nem igazán használja ki, sokkal inkább ismét a korábban jól bevált, analóg gyakorlathoz tér vissza, s esélyt sem ad arra, hogy az iskola digitális és offline gyakorlata összeérjen, s a tanulók mérhető teljesítményére is hatással bíró egységes progresszív pedagógiává nője ki magát” – írták.

A másik, nem reziliens iskola esetén a kutatók feltételezték, hogy a válság a nem reziliens intézményeket jobban sújtja, hiszen az intézményi kultúrában nincs benne a rugalmas alkalmazkodás képessége. „A covid azonban belső tanulási folyamatokat indított el az iskolában, főleg a pedagógusok digitális eszközhasználata terén. Ugyan nem sikerült egységes módon, egységes eszköztárral a tanulókkal kommunikálni, de mégis újfajta kommunikációs gyakorlatok alakultak ki.”

A kapcsolati háló hatása a fizikai és mentális egészségre

Győri Ágnes kutatása azt vizsgálta, hogyan függ össze a társas kapcsolati háló, a támogatási minták és a covid észlelt következményei a mentális és fizikai egészséggel, hogy feltárja azokat a tényezőket, amelyek javíthatják az egészségi állapotot egy közegészségügyi járványhelyzet idején.

Mint azt Győri összefoglalójában írja, „szignifikáns összefüggéseket tártunk fel a társas kapcsolathálózati jellemzők (gyenge és erős kapcsolati hálózatok), a különböző kapcsolati forrásokból kapott támogatási minták, a COVID-19 észlelt negatív hatásai, valamint a mentális és fizikai egészség között. Eredményeink szerint a kiterjedtebb erős és gyenge kapcsolati háló, valamint a több kapcsolati forrásból származó nagyobb társas támogatás döntő szerepet játszott a mentális és fizikai egészség előmozdításában a járvány utolsó szakaszában is. A fizikai egészség tekintetében az érzelmileg támogató, bizalmas kapcsolati beágyazottság, míg a mentális egészség szempontjából a szociális beágyazottság, azaz a lazább kapcsolatok nyújtanak nagyobb védelmet. Ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyenge és az erős kötések nagyobb figyelmet érdemelnek a mentális és a krónikus betegségek enyhítésében betöltött szerepük miatt. A lakosság megfelelő tájékoztatása és felkészítése, a biztonságérzet elősegítése elengedhetetlen világjárvány idején annak érdekében, hogy enyhüljenek a váratlan körülmények miatti mentális terhek."