Drága olvasóink, szorgos év áll mögöttünk, sok ezer kisebb hírrel és nagyobb lélegzetű írással jelentkeztünk idén. Ezek közül most azokat ajánljuk, amelyekre maguk a szerzők a legbüszkébbek. Aki még nem olvasta őket, itt az alkalom, aki már olvasta őket: nem lehet elégszer!

Nagy Gergely: Mi lesz a magyar fordításokkal?

Bruttó 1 forint per leütésért nem lehet csodákat művelni

A magyar könyvkiadásra sikertörténetként szoktunk gondolni, pedig egyre kevésbé az. Anyagi értelemben sem, miközben a színvonal szempontjából is komoly gondok látszanak. Egy, a közösségi médiában megjelent poszt nyomán indultam el, hogy utánajárjak, igaz-e, hogy meredeken romlik a hazai könyvpiacon megjelenő fordítások minősége, részben azért, mert egyre több alig szerkesztett AI-fordítás jelenik meg. Az rögtön látszott, hogy mára a fordítók, szerkesztők, korrektorok honoráriumai és így megélhetési lehetőségei egyre kétségbeejtőbbek, igazi elszegényedés tapasztalható ezen a területen. Meg az is, hogy olyan bevételkényszer nyomja a kiadókat, hogy szinte lehetetlen tartani a színvonalat.

Kun Zsuzsi: Filmsorozat a demenciáról - megtartottuk az első Qubit-mozit

Qubit Mozi #1: Egyre több embert érint a demencia, mégis keveset beszélünk róla

Idén elkészítettük a demenciát bemutató videósorozatunkat, amit végül filmmé fűzve mutattunk be az olvasóinknak. Célunk az volt, hogy a friss kutatási eredmények és a kezelési lehetőségek mellett a családok és a szakemberek tapasztalatait is közvetítsük. A demencia ugyanis több százezer családot érint Magyarországon, és az ő életüket sokszor megkeseríti vagy akár teljesen szétzilálja a betegség. Hiányos az ellátórendszer, kevés a megfelelő szociális otthon, az ápolást vállaló hozzátartozók pedig nem kapnak elegendő segítséget – videósorozatunkból kiderül, mindezek ellenére hogyan lehet együtt élni az állapottal, és hogyan nézhet ki a kórkép jövője.

Kende Ágnes: Politika és gyereknevelés

A politika nagyobb hatással van a gyermeknevelési elveinkre, mint gondolnánk

Néhány évvel ezelőtt ütköztem bele abba a német náci gyereknevelésnek a mai napig tartó hatását bemutató cikkbe, amely a gyereknevelés és a politikai rendszerek összefüggéseit tárgyaló írásom ötletét adta. Ahogy elmerültem a témában, kiderült, hogy az utóbbi évtizedek történeti kutatásai egyre többet foglalkoznak a gyereknevelésről alkotott elméletek és a politikai ideológiák közötti összefüggésekkel. Ebbe a sorba tartozik a demokratikus gyereknevelési irányzat egyik leghíresebb képviselője, Benjamin Spock gyermekorvos is, akinek 1946-ban megjelent, Csecsemő- és gyermekgondozás című műve minden idők egyik legnagyobb könyvsikere lett. Spock pszichoanalízisre és demokratikus nevelésre alapozott elképzelései ellenpontot jelentettek a náci gyereknevelési ideológiákra is jellemző gyermeknevelési gyakorlatokkal szemben, amik az érzelmek kifejezésétől próbálták elriasztani az anyákat. De mi történt mindeközben Magyarországon? Vajon az 50-es évek kommunista diktatúrájában és az azt követő időszakban volt-e nálunk olyan szakember, aki generációkra meghatározta a gyereknevelést?

Radó Nóra: A finn csodakönyvtár

Óda a kultúrához, a tudományhoz és a technológiához: bejártuk az Oodit, a világ egyik legjobb könyvtárát

Mit tudhat a világ egyik legjobb könyvtára? Olyan kíváncsi voltam a Helsinki közepén álló Oodira, hogy finnországi nyaralásom egyik csodás erdős-tavas kirándulását cseréltem be a könyvekre. Nem mintha bántam volna, mert könyvtárban lenni megnyugtató: ódon könyvek illata, rejtett zugok, ahol bármeddig időzhet az ember, aranyos könyvtáros nénik, akik még tudják, hogy kell papír alapon katalogizálni - legalábbis erre számítottam. Arra egyáltalán nem, hogy ez a könyvtár semmilyen másik könyvtárra nem hasonlít, amiben eddig jártam. Például fák élnek a második emeleten, és még egy kismadár is összetévesztette a könyvtárat az erdővel, akárcsak én. Aprócska robotok szállítják a könyveket az emeletek között, gitárt és komplett zenekari felszerelést lehet kölcsönözni, 3D-nyomtatót használni, varrni vagy fát megmunkálni. Ennél jobb példa nem is lehetne arra, hogy milyen egy 21. századi könyvtár, és mit lehet kihozni egy közösségi térből, hogy az tényleg a közös kultúrát, az összegyűjtött tudást és a modern technológiát hirdesse. Oodit Budapestre is!

Tóth András: Milyen messze van a messze?

Hogyan lehet valami 20 milliárd fényévre tőlünk egy olyan univerzumban, ami mindössze 13,78 milliárd éves?

Az év elején csillagászok rábukkantak a kozmosz legfényesebb objektumára, egy kolosszális fekete lyukra, amely minden egyes nap a Nap tömegével egyenértékű mennyiségű gázt fal fel. Ez rögtön elég izgalmasnak hangzott ahhoz, hogy beszéljek az egyik felfedezővel, és beszámoljak róla, de a kvazár tartogatott még egy utolsó meglepetést: felfoghatatlanul messze van, és ezt rögtön a cikk elején érzékeltetni szerettem volna az olvasóinkkal, így azt írtam, hogy az több mint 20 milliárd fényévre található tőlünk. Tessék? Hogy lehet valami 20 milliárd fényévre, ha az univerzum mindössze 13,8 milliárd éves? – záporoztak a cikkre az olvasói reakciók. Tenni kellett valamit, így néhány hónappal később megkerestem Szabó Róbertet, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének vezetőjét azzal a kéréssel, hogy tegyük rendbe ezt a látszólagos ellentmondást. A csillagásszal folytatott beszélgetésem alapján, amelyben nagyon bonyolult koncepciókat is közérthetően magyarázott el, született meg az idén egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó cikkünk, amely Albert Einstein nyomdokaiba lépve kalauzol a Földtől a világegyetem legtávolabbi szegletéig tartó időutazásra.

Bodnár Zsolt: Az év, amikor nagyon meleg volt

„Tudod, mi az, hogy döglesztő meleg? Hát ez az” – az 1928-as magyarországi rekordhőség krónikája

Ma már nehéz elképzelni, de voltak olyan történelmi idők, amikor még érdemes volt a statisztikákat böngészni ahhoz, hogy kiderüljön, melyik évre esett a legmelegebb nyár, és nem az volt az automatikus válasz, hogy az ideire. Az elmúlt húsz év melegrekord-trendjei világosak, de azt senki sem tagadja, hogy régebben ne lettek volna őrjítően forró nyarak; a meteorológiai ismeretek szerint 1928 júliusában például olyan hőség sújtotta Magyarországot, amilyenre aztán csak a 90-es években volt újra példa. De hogyan reagáltak a magyarok erre a váratlan kánikulára egy olyan évben, amikor a Széchenyi-fürdőt be kellett zárni, amikor az olimpiára készülő úszóink alól leapadt a tó, és amikor kalap és kabát nélkül skandalum volt utcára lépni? Az Arcanum sajtóarchívumának és a Fortepan korabeli képeinek segítségével a Dunát megrohamozó polgárok, a masszív egyenruhában verejtékező rendőrök, a század eleji tudósok, de még a hőség miatt publicisztikában szörnyülködő Márai Sándor szemszögéből is megismerhetjük, milyen társadalmi hatásai vannak az olyan időjárási szélsőségeknek, amelyek közel száz évvel később már meghatározzák az életünket.

Dippold Ádám: Crivelli, az uborkák védőszentje

Cenzorbiztos péniszpótlék vagy a feltámadás szimbóluma volt az uborka a reneszánsz festményeken?

Mi a francnak fest valaki folyton uborkákat? Amikor megláttam a tizenötödik századi velencei festő, Carlo Crivelli egyik képét, feltűnt rajta egy látszólag oda nem illő elem, az uborka. Mint kiderült, nem egyedi esetről volt szó: Crivelli képeinek többségén szerepel a zöldség, és bár az nem világos, hogy miért, vannak rá magyarázatok (gondolta a fene, gondolta állítólag Arany János). A rejtélyre több magyarázat is kínálkozik, köztük az is, hogy a velencei festő aláírás helyett használta az uborkát, de az is, hogy valójában pöcsöt akart rajzolni. Egyik szórakoztatóbb, mint a másik, és bár univerzálisan elfogadott megoldás nincs, nyomozni azért jó volt utána, közben pedig egészen megszerettem Crivellit és az ő uborkáit. Művészettörténeti kalandozás a szexualizált Jézustól a kabakosok meglepően bőséges ábrázolásaiig.

Vajna Tamás: Egyszemélyes mozgalom

A Kossuth térre összehívott tömegdemonstráció új műfajt teremtett a tüntetéskultúrában

Bár a politológia nemzetközi szakirodalma ismeri azt a jelenséget, amikor valaki gyakorlatilag egyedül egymagában töri át a hallgatás falát, és bármiféle szervezett támogatás és intézményi háttér nélkül mozgósít tömegeket, az biztos, hogy Magyarországon korábban nem történt még hasonló sem ahhoz, amit februári coming out-ja után Magyar Péter produkált. Muszáj volt tehát tudományosan is megvizsgáltatni, mi fán is terem a szóösszetétel önellentmondása miatt sem mindennapi egyszemélyes mozgalom.