A zsákmánybőség dalra fakasztja a bálnákat
Meglepő jelenségről számoltak be a kaliforniai Monterey Bay Aquarium kutatóközpontjának tengerbiológusai a rangos PLOS One folyóiratban megjelent tanulmányukban. A Cosmos magazin ismertetője szerint a kutatócsoport 2015-től vizsgálta a púpos vagy hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae), a kék bálnák (Balaenoptera musculus) és a közönséges barázdásbálnák (Balaenoptera physalus) csendes-óceáni populációit. A követő kutatás a tengeri emlősök vokalizációs repertoárja mellett az állatok zsírszövetéből vett biopsziás minták alapján a táplálkozási szokásaikat is feltérképezte. Az eredményeket pedig összevetették a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) krill, szardella és szardínia halászati adatain alapuló, a zsákmányállatok szezonális mennyiségére vonatkozó becslésekkel.
Kiderült, hogy szoros összefüggés van a bálnák táplálkozási ökológiája és akusztikai tevékenységük intenzitása között. Magyarán a tengeri óriások sokkal többet és változatosabban énekeltek, vagyis kommunikáltak azokban az időszakokban, amikor bőséges volta a zsákmány, mint akkor, amikor kevesebbet és kevesebbszer táplálkozhattak. Abban ugyanakkor különbség mutatkozott, hogy a kék és a barázdásbálnák kedvét csak a krill hozta meg, míg hosszúszárnyúakat a szardellabőség is dalra fakasztotta.
A kutatók eredetileg a 2015-ös csendes-óceáni hőhullám tengeri ökoszisztémákra, ezen belül a táplákékláncokra gyakorolt hatásait vizsgálva kezdték feltérképezni a három faj szokásait. Kiderült az is, hogy ahogy a sokkot követően a tengeri élővilág egyensúlya kezdett a helyére billenni, úgy váltak „beszédesebbé” a bálnák a nyugati parti vízekben, ám míg a kék és a barázdásbálnák jóval nehezebben alkalmazkodtak és krill hiányában a sarki régiók felé vándorolva kerestek elegendő táplálékot, addig a hosszúszárnyúak opportunistábban viselkedtek és minden további nélkül átszoktak a melegebb körülményeket is jól tűrő halfajokra.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: