Több száz órán át hallgatták bonobók kiáltásait, és az emberi nyelv egyik alapelvét fedezték fel bennük
Eddig úgy tűnt, csak az emberi nyelvre jellemző az a képesség, hogy egyes hangokat kombinálva azoknak új értelmet tudunk adni. Egy friss kutatás most bonobók kiáltásainak vizsgálata alapján azt állítja, hogy ennek alapjai már főemlős rokonaiknál is meg vannak – írta meg csütörtökön egy friss kutatás alapján a New York Times.
A lap által provokatívnak nevezett eredményeket a Science folyóiratban közölték csütörtökön. Melissa Berthet, a Zürichi Egyetem evolúciós antropológusa és kollégái azt állítják, hogy a korábban feltételezettnél erősebb párhuzamokat tártak fel a bonobók hangkifejező rendszere és az emberi nyelv között.
A szakemberek a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kokolopori Bonobó Rezervátumban készítettek mintegy 400 órányi hangfelvételt, amelyben 567 egyéni bonobó kiáltást rögzítettek.
Federica Amici, a Lipcsei Egyetem főemlőskutatója a lapnak azt mondta, hogy a kutatás a még távolabbi múltba tolja az emberi nyelv kialakulásának gyökereit, több millió évvel fajunk kialakulása előttre. „Az emberek és más főemlősök közötti különbségek, köztük a kommunikáció terén, jóval kevésbé erősek és elhatárolhatók, mint ahogy eddig gondoltuk” – mondta.
De a tanulmány nem győzött meg mindenkit. Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy a csimpánzok közeli rokonain folytatott kutatás nem mond el sokat arról, hogy az emberi nyelvekben miként használjuk a szavakat. „Ezek az eredmények nem mondanak el semmit az emberi nyelv evolúciójáról” – mondta Johan Bolhuis, az Utrechti Egyetem neurobiológusa.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: