A Tokiói Egyetem antropológus és régész kutatóinak vezetésével sikeresen rekonstruáltak egy kb 220 kilométeres őskori hajóutat Tajvanról a japán Rjúkjú-szigetekre, pontosan úgy, ahogy azt 30 ezer évvel ezelőtt tehették.

A kutatók kizárólag az őskőkorszakban (paleolitikum) létező kőszerszámokkal építették fel a nagyjából 7 és fél méteres kenut, amit egy cédrus kb. 1 méter vastag törzséből vájtak ki – a munkálatokhoz csak kő- és faeszközöket, valamint kötelet használtak.

Korábban nádból és bambuszból készült tutajokkal próbálkoztak, de az első tesztek kudarcot vallottak a térség erős áramlatai miatt, ezért fordult a csapat a cédrusból kivájt kenuk felé, amelyeket legalább 10 ezer éve bizonyítottan használtak a régióban.

2019 júliusában öt tapasztalt evezős indult útnak a csónakkal, GPS és más modern eszközök és felszerelés nélkül, kizárólag a Nap, a csillagok és az óceáni áramlatok segítségével navigálva. A fáradtság, a zord tengeri viszonyok és a hajót időről időre elöntő víz okozta bosszúság ellenére 45 óra alatt elérték a Rjúkjú-szigeteket, ezzel bizonyították, hogy a hasonló utazások akár az őskorban is lehetségesek voltak, ráadásul magas szintű szakértelmet, csapatmunkát és tervezést igényeltek, amivel már ekkor rendelkezhettek őseink.

A Tajvan felől megközelíthető japán szigeteken körülbelül ekkoriban tűntek fel azok a leletek (kőszerszámok, halászhorgok, fosszíliák), amelyek emberi jelenlétre utalnak, és korábbi műholdas vizsgálatok már bizonyították, hogy ezt az utat csak szándékosan lehet megtenni – az áramlatok nem sodorhatták az embereket Rjúkjú felé.

A régészeknek, antropológusoknak és történészeknek óriási segítséget nyújthatnak az ilyen projektek, amelyekkel szerte a világon kísérleteznek – a bibliai Noé bárkáját is többször próbálták már rekonstruálni.

A japán kísérletről dokumentumfilmet is készítettek:

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: