„És július legelején elértük a mindenkori legalacsonyabb vízállás rekordot Szolnoknál a Tiszán… és van még hátra legalább 3 hónap kánikula… Azt hittem, hogy gyermekeinknek lesz nagyon rossz, azért kezdtem természetvédelemmel foglalkozni, de most már látszik, hogy a mi hátralévő időnk is szenvedés lesz…” – osztotta meg július 1-én borúlátó gondolatait a Facebookon a Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület T. aláírással posztoló adminisztrátora.

A helyzet azonban nem csupán Szolnokon és a Tiszán, hanem az egész országban tragikus.

Brutális mínuszok

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) honlapján elérhető friss adatok szerint 2025. július 2-án 10 órakor a Dunán Budapestnél 82 centimétert, a Tiszán Szegednél pedig 94 centimétert mértek, miközben Szolnoknál -291 centit (!) jelez a vízmérce. Az utóbbi a városnál valaha mért legkisebb vízállás, ami utoljára az éves GDP mintegy 3 százalékát felperzselő 2022-es bibliai léptékű aszály idején fordult elő.

Az extrém száraz, gyakorlatilag csapadékmentes június végképp láthatóvá tette, hogy miféle hatással van a Kárpát-medence vízháztartására a klímaváltozás és a negatív hatásokat tovább fokozó pazarló vízgazdálkodás. AZ OVF oldalán június 19-én publikált elemzés szerint a tavaszi aszály legalacsonyabb vízállásértékei a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén idén március elején alakultak ki, és ennek fő oka az extrém alacsony mennyiségű szilárd és folyékony halmazállapotú csapadék volt.

A nagy folyók felső vízgyűjtőin a téli időszakban jellemzően száraz, csapadékban szegény időjárás uralkodott. A Duna lefolyás szempontjából meghatározó nagymarosi vízgyűjtőterületére az átlagos téli csapadék mindössze 60 százaléka, a Tisza szegedi vízgyűjtőjére pedig csak 52 százaléka hullott le. Az elmúlt téli csapadékösszeg mindkét vízgyűjtőn az utóbbi évek legkisebb értéke volt – állapítja meg a vízügyes jelentés, amely szerint 2025 márciusára a Duna és a Tisza felső vízgyűjtőire hullott rekord alacsony csapadékmennyiség hatására a két nagy folyónk vízszintje jelentősen lecsökkent, és a vízmércéken a vizsgált 30 év legkisebb márciusi minimális vízállásait mérték.

A márciusi kisvíz idején a vízállás a Dunán Budapestnél március 12-én 87 centiméterig, azaz 6 százalékos mederteltségig csökkent, míg a Tiszán, például a szolnoki vízmércén március 13-én 3 százalékos mederteltség mellett -257 centiméteres vízállást mértek.

2025 ≥ 2022

Ahogy korábban részletesen megírtuk, Szabó Péter éghajlatkutató, Kis Anna meteorológus és Pongrácz Rita meteorológus-hidrológus június 20-án megjelent gyorselemzése szerint az 1901 óta a tizenkettedik legszárazabb tél után ugyan az átlagosnál csapadékosabban indult a tavasz, de aztán az elmúlt három hónapban a záporok által időnként érintett kisebb területeket leszámítva az ország nagy részén a megszokott mennyiség mintegy harmada hiányzik.

A kutatók szerint „2022 nyarát a Dunától keletre már eleve komoly aszályos állapotokkal kezdtük, amelyek azután csak tovább súlyosbodtak. 2024-ben ezzel szemben inkább csak a déli határ mentén volt kisebb aszály június közepén, és az ország többi részén jó kilátásokkal vágtunk neki a nyárnak. Idén újra a 2022-eshez hasonló a kiinduló helyzet, azzal a különbséggel, hogy már a Kisalföldön is aszályos állapotokkal kezdjük a nyarat”. A különösen érzékeny Alföldön és a Kisalföldön csak a szokásos csapadék fele hullott le, a baj a napokban kezd igazán súlyossá válni.

A HungaroMet július eleji elemzése szerint bár a hónap első hetének vége felé közeledve növekszik a záporok, zivatarok kialakulásának valószínűsége, továbbra is az aszály fokozódására lehet számítani. Mint megírtuk, egyértelmű, hogy rendkívüli a szárazság, mivel „az elmúlt 30 napban a középső országrészben nagy területen 5 mm alatt maradt a csapadék mennyisége. A 30 napos csapadékhiány jellemzően 30 és 80 mm közötti, míg a 90 napos 50-120 mm”.