A neandervölgyiek gasztronómiájában már megjelent az „ahány ház, annyi szokás” sokfélesége
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A mai Észak-Izrael területén található Amud és Kebara barlangokban egykor élt neandervölgyi populációk teljesen eltérő módon dolgozhatták fel az elejtett zsákmányt, annak ellenére, hogy ugyanolyan eszközöket használtak ugyanazon fajokból készült ételeikhez – állítja a Frontiers in Environmental Archaeology folyóiratban most megjelent tanulmány.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem antropológusai az egymástól mindössze 70 kilométerre fekvő két lelőhelyről előkerült, bizonyítottan a Homo neanderthalensis által készített kőeszközöket, kiépített „tűzhelyeket”, ételként fogyasztott csontmaradványokat vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a két népesség egymástól jelentősen eltérő módszerekkel dolgozta fel a húst – olvasható az Ancient Origins szakportál ismertetőjében.
A hentes technológiák rekonstruálása markáns különbségeket tárt fel: a Kebarában élő neandervölgyiek ezek szerint nem helyszínen dolgozták fel a zsákmányt, hanem csak otthon kezdtek a bontáshoz, szemben az Amudban lakókkal, akik viszont a vágásnyomok és a kőeszközök élsérülései alapján az érlelt, sózással, szárítással puhított húsokat preferálhatták, amelyek nehezebben bonthatók le a csontról, mint a friss tőkehús.
Az 50-60 ezer évvel ezelőtt élt két populáció az elkészítés módját tekintve is különbözött. A kebaraiak inkább a főzést, az amudiak a sütést kedvelhették inkább, legalábbis ami a nyílt tűzön megégett csontmaradványok 9, illetve 40 százalékos arányát illeti.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Páratlan betekintést nyertek kutatók a neandervölgyiek tűzrakási szokásaiba
Egy kelet-spanyolországi lelőhelyen régészek egy áttörő kormeghatározási technikával feltárták, hogy milyen hosszan használtak 52 ezer évvel ezelőtt neandervölgyiek egyes tűzrakóhelyeket. A módszer segíthet a faj viselkedésének jobb megértésében.
Neandervölgyi csemege: a parázson sült tarisznyarák
Egy friss kutatás szerint a kilencvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyiek nem vetették meg a kagylókat, a halat és a rákokat sem, ez utóbbiak közül még válogattak is: a nagyobb példányokat a barlangjukba vitték, és parázson készítették el.
A húst megették, a vért és a csontot nem szerették a neandervölgyiek
Egy friss kutatás a fogzománc vizsgálata alapján arra jutott, hogy a neandervölgyiek leginkább a ragadozókhoz hasonló étrenden éltek, de a vér fogyasztását valószínűleg kerülték. A csontot nem ették meg, de a csontvelőt szerették.