A neandervölgyiek gasztronómiájában már megjelent az „ahány ház, annyi szokás” sokfélesége

július 21.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

A mai Észak-Izrael területén található Amud és Kebara barlangokban egykor élt neandervölgyi populációk teljesen eltérő módon dolgozhatták fel az elejtett zsákmányt, annak ellenére, hogy ugyanolyan eszközöket használtak ugyanazon fajokból készült ételeikhez – állítja a Frontiers in Environmental Archaeology folyóiratban most megjelent tanulmány.

A Jeruzsálemi Héber Egyetem antropológusai az egymástól mindössze 70 kilométerre fekvő két lelőhelyről előkerült, bizonyítottan a Homo neanderthalensis által készített kőeszközöket, kiépített „tűzhelyeket”, ételként fogyasztott csontmaradványokat vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a két népesség egymástól jelentősen eltérő módszerekkel dolgozta fel a húst – olvasható az Ancient Origins szakportál ismertetőjében.

Az Amudban, illetve Kebarában talált neandervölgyi pengék
Fotó: Frontiers in Environmental Archaeology

A hentes technológiák rekonstruálása markáns különbségeket tárt fel: a Kebarában élő neandervölgyiek ezek szerint nem helyszínen dolgozták fel a zsákmányt, hanem csak otthon kezdtek a bontáshoz, szemben az Amudban lakókkal, akik viszont a vágásnyomok és a kőeszközök élsérülései alapján az érlelt, sózással, szárítással puhított húsokat preferálhatták, amelyek nehezebben bonthatók le a csontról, mint a friss tőkehús.

Az 50-60 ezer évvel ezelőtt élt két populáció az elkészítés módját tekintve is különbözött. A kebaraiak inkább a főzést, az amudiak a sütést kedvelhették inkább, legalábbis ami a nyílt tűzön megégett csontmaradványok 9, illetve 40 százalékos arányát illeti.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: