A változó világ az egyes vallásokat is változásra készteti, de miért ne jöhetne létre egy olyan új, globális vallás, ami elfogadható válaszokat nyújt azokra a kérdésekre, amelyek eddig fel sem merültek?
A 21. században a pénz közvetlen boldogságnövelő hatásába vetett bizalom megcsappant; a jövedelem és a boldogság közötti, korábban szoros kapcsolat fokozatosan megszűnt. Hogyan tovább, ha már nem fér több Porsche a lakóbuszba?
Ahogy egyre szélesebb körben alkalmazzuk a mesterséges intelligenciát, egyre inkább szorongunk az általa jelentett kockázatok miatt, miközben nyilvánvaló, hogy rendet kell teremtenünk a káoszban, és nem nélkülözhetjük a segítségét.
A modern ember egymásra épülő evolúciós rétegekből tevődik össze, és ahogy a történelemben sokszor, ma is megesik, hogy egyes politikusok vagy cégek a számukra kívánatos rétegek előhívásával manipulálják a tömegeket, írja Marosán György.
A 21. században, bár a megválaszolatlan kérdések egyáltalán nem fogynak, sőt a tudomány előrehaladtával éppen sokasodnak, egyre megalapozottabbnak tűnik a kételkedés a keletkezés problémájára adott intelligens tervező típusú megoldásban. Így a lét alapkérdésére adható válaszok keresése is radikális fordulatot vehet.
Megválaszolhatatlan kérdésnek tűnik, pedig egy amerikai politológus és egy matematikai pszichológus már több mint 40 éve megválaszolta, mindössze két egyszerű szabályban. Mi az a tit-for-tat stratégia, és alkalmazható-e a mai kaotikus világban?
Kérdés, hogy az emberiség kész-e elfogadni, hogy egy MI által vezérelt globális modell közvetítésével hozza meg döntéseit – olyan modellével, ami nyitott a párbeszédre, partnerei elé tárja az összes lehetséges megoldást, és megmutatja, hogy az egyes szereplőknek javasolt döntés miként hat másokra.
Az emberiség történetében a kisebb közösségek szabályai, az isteni büntetések ígérete, majd az államok intézményei is hatásosan kezelték a bűnözést, de a globalizált és egyre polarizálódó világunkban ezeknek egyre kisebb az elrettentő erejük. Mi lenne, ha még azelőtt azonosíthatnánk a bűnelkövetőket, hogy megtörténne a baj?
Az egyre összetettebbé váló politikai rendszerek nem tudnak fellépni a hirtelen feltűnő válságok ellen, ahogy a felelősöket is egyre nehezebb azonosítani egy-egy katasztrófa esetén. Pedig a krízis jelei általában szem előtt vannak, a tudomány figyelmeztetése helyett azonban a politikai és gazdasági érdekek dominálnak. De hogy lehet ebből kitörni?
Az emberi történelem tranzakciók létesítése, kiterjesztése és a rendszer büntetőintézményekkel történő stabilizálása során íródik. A hősök és próféták, tudósok és művészek, felfedezők és hadvezérek, királyságok és nemzetek küzdelmeiről szóló színes mesék lényegében a tranzakciók és a feladatváltás költségeinek csökkentésére irányuló tettek sorozatáról szólnak.
Nemcsak az elvakult forradalmárok, de a megkérdőjelezhetetlen erkölcsű művészek is sokszor a gonosz megtestesülésének és az emberiség ellenségének tekintik a tulajdont és pénzt. Mikor és miért sétáltak bele őseink ebbe a csapdába?
A történelem során minden nagy átalakulás alapvetően felzaklatta a társadalmakat: a törzsi közösségek rettenetként élték meg az állam hatalmi szerkezetének kiépülését, és a piacgazdaság, illetve a liberális demokrácia létrejötte is gyökeres szakítást hozott a korábbi szokásokkal. Mi történik most?
Az elmúlt évtizedekben olyan módszertani eszközök születtek, amelyek, mint a gyógyászatban használt laborleletek, pontosan megmutatják egy demokrácia állapotát, és jelzik a betegség előrehaladottságát. Magyarország 2019-2020-as leletei a társadalom valóságos elmaradottságával szembesítenek.
A modern világ keményen dolgozó, tájékozott, a jövőre gondoló, a társadalom szabályait elfogadó polgárainak egy része úgy dönt, hogy nem vállal gyermeket. Az érintettek betartják ugyan a legtöbb, törvényekkel és szankciókkal körülbástyázott társadalmi elvárást, ám kitérnek a gyermeknevelés kényelmetlenségekkel járó kötelezettsége elől. Ezzel azonban hosszú távon veszélybe sodorják a közös jövőt.
Az amorális családközpontúság olyan viselkedésre utal, amikor az erkölcs csak a családon belül kötelez, azon kívül megengedhető az amorális viselkedés. A kutatások szerint a magyar társadalomra éppen ez a jellemző, és részben ez a magyarázata annak is, hogy társadalmunk olyan elfogadó a rendszerváltás után megjelenő új oligarchák viselkedése iránt.