A kínai Hupej tartományban már 1990-ben kiásták, de súlyosan sérült állapota miatt csak most tudták alaposan megvizsgálni azt a koponyát, ami a kutatók szerint teljesen átírhatja az emberi evolúcióról alkotott képünket.

A Yunxian 2 néven nyilvántartott, egymillió éves üledékrétegekben talált koponyát eredetileg az egyetlen olyan ismert nagykoponyájú emberfajhoz, a Homo erectushoz sorolták, amely akkoriban létezett. A modern képalkotó eljárásokkal frissen elvégzett rekonstrukció azonban megmutatta, hogy valójában egy későbbi emberi leágazáshoz tartozott – ahhoz, amelyből a gyenyiszovai és a neandervölgyi emberek, valamint mi, a Homo sapiens is kifejlődtünk.

Ez a felfedezés így mintegy 400-500 ezer évvel korábbra teszi a Homo sapiens és más emberfajok közös ősének idejét, gyakorlatilag megduplázva fajunk eredetének eddig elfogadott időkeretét.

A koponyát a Han folyó partján, Jünhszien (Yunxian) város közelében találták 35 évvel ezelőtt, és erről a lelőhelyről összesen három fosszilis koponya került már elő, ám mindegyik súlyosan deformálódott. Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum (NHM) antropológusa már korábban is kételkedett abban, hogy a Homo erectushoz tartoznának a leletek, ám a rejtély megoldásához csak nemrég fogott hozzá egy nemzetközi kutatócsoport, amely CT-vizsgálatok és 3D-modellezés segítségével digitálisan rekonstruálta a legteljesebb, második koponyát.

A csapat nagy felbontású CT-felvételeket használt, majd számítógépen illesztette össze a csonttöredékeket, a hiányzó részeket tükrözéssel vagy a jobb állapotban lévő koponyák alapján pótolva. Az így kapott virtuális modell nagy, robusztus koponyát mutatott, erős szemöldökcsontokkal és alacsony homlokkal, ami valóban a Homo erectusra emlékeztet. Viszont a részletek, például a fogak és a végső koponyaforma, eltértek a klasszikus H. erectus-leletektől, és Stringer szerint a „fejlettebb formájú” koponya annak leszármazottja lehet, és inkább a gyenyiszovai emberhez vezető vonalon helyezkedhet el, mintsem azon, amelyből végül a Homo sapiens kifejlődött.

A Yunxian 2 elemzése alapján tehát a kutatók arra jutottak, hogy már egymillió évvel ezelőtt elkülönültek az emberi fejlődés fő ágai. Ni Hszi-csün, a kutatás vezetője szerint „a modern ember és testvérfajaink mintegy 400 ezer évvel korábban váltak el a H. erectustól, mint eddig gondoltuk”. Ez azt jelenti, hogy közös ősünk nagyjából 1,3 millió évvel ezelőtt élhetett, és nem az eddig gondolt 600 ezer évvel ezelőtti időben.

Ha ez így van, akkor a modern ember korai formái akár egymillió évvel ezelőtt is együtt élhettek más hominin fajokkal Ázsiában – és nem csak 300 ezer éve Afrikában, ahogy korábban hittük.

A kutatók szerint a Yunxian 2 a gyeniszovai vonalon helyezkedik el, mivel a rekonstruált koponya erős hasonlóságokat mutat a Homo longi (vagy Sárkányember) néven ismert 1933-as kínai koponyával és más, szibériai gyenyiszovai leletekkel. A frissen vizsgált koponya tehát összeköti az ősemberek több ázsiai ágát: a Yunxian 2, a harbini Sárkányember és a Gyenyiszova-barlagban talált maradványok mind egy hosszú életű eurázsiai leszármazási vonal részét képezhetik.

A szakértők szerint ez a vizsgálat segíthet tisztázni azt a régészeti-antropológiai problémát, amit a 300 ezer és egymillió éves közötti hominin leletek jelentenek – ezek egy része ugyanis nem illeszkedik pontosan az ismert fajokba. A kutatók a friss eredményekre hivatkozva azt feltételezik, hogy ezeknek a fosszíliáknak a többsége egyszerűen három ág (H. sapiens, neandervölgyi és gyenyiszovai) egyikének korai tagja, és nem egy még felfedezetlen, különálló fajé. Stringer szerint a paleoantropológia kissé elhanyagolta Kelet-Ázsiát, pedig a friss kutatás alapján a régió kulcsfontosságúnak tűnik az emberi evolúció szempontjából.

Vannak, akik mindenesetre óvatosságra intenek a kutatás túlságosan vágyvezérelt értelmezése miatt. Andy Herries, a melbourne-i La Trobe Egyetem régésze például figyelmeztet, hogy a digitális rekonstrukciót két sérült koponya részeiből állították össze, ami sok bizonytalanságot hordozhat magában. A Cambridge-i Egyetem genetikusa, Aylwyn Scally szerint pedig különösen óvatosan kell bánni a már megállapított idővonalak megbolygatásával, mivel néhány fosszília alapján nem lehet egyértelműen megbecsülni azok szétválásának idejét.

Márpedig a kutatók szerint a jünhszieni koponyából nem lehet ősi DNS-t kinyerni, és a lelőhelyen talált állati csontok fehérjeelemzésére tett kísérletek sem hoztak hasznos eredményeket, vagyis a felállított hipotézis kizárólag a csontok kinézetére és más fosszíliákkal való összehasonlítására támaszkodik. Ezért a kutatók csak abban reménykedhetnek, hogy a jövőben előkerülnek olyan leletek Hupej tartományból, amelyek megőriztek molekulákat, és így megerősíthetik vagy cáfolhatják az evolúciós történetünk átírását előrevetítő feltételezést.

Az eredmények mindenesetre minden eddiginél meggyőzőbb bizonyítékot mutatnak fel arra, hogy a modern emberek ősei akár 800 ezer évig is együtt élhettek a Földön a gyenyiszovai és neandervölgyi emberekkel, a jelenleg gondolt 200-250 ezer év helyett. Emellett az ázsiai fosszíliák annak a kérdését is felvetik, hogy hol jelent meg először a Homo sapiens. Ha a fajunkhoz vezető vonal 1-1,3 millió évvel ezelőtt vált le Ázsiában, akkor az első Homo sapiens valahol Eurázsiában jelenhetett meg, nem feltétlenül Afrikában.

Az biztos, hogy ezeket a kérdéseket nem egyetlen, digitálisan rekonstruált koponya fogja megválaszolni, de az eredmények emlékeztetnek minket arra, hogy az emberi evolúció bonyolult folyamat volt, és nem feltétlenül úgy nézett ki, hogy egy helyen kialakult a fajunk, és az egyedek onnan elkezdtek egy irányba vándorolni.