Vízgazdálkodási szempontból túl vagyunk a klimatikus átbillenési ponton, a Kárpát-medence vízmérlege egyensúlyát vesztette – hangzott el kedden délután az FC Dabas csarnoképületének zsúfolásig megtelt emeleti nagytermében rendezett eseményen. A szakmai kerekasztal és a lakossági meghallgatás műfaját ötvöző dabasi aszályfórumot a kecskés és tevés demonstrációk, valamint az utolsó Orbán-kormány agrárminiszerének gondnokság alá vételét szorgalmazó közjogi performansz miatt elhíresült Zöld Gerillák hívták össze.

Az alig egy hete csupán a közösségi médiában meghirdetett esemény nem várt érdeklődést keltett. A téma aktualitása mellett ebben az is szerepet játszott, hogy a mozgalmárok május 13-án, a Tisza-kormány Ópusztaszeren tartott első ülésének napján tették közzé Facebook-oldalukon a fórumra invitáló felhívást. Szinte ugyanakkor, amikor Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter ugyanezen a platformon arról tudósította követőit, hogy a kormányülésre menet Magyar Péter miniszterelnök, Gajdos László élő környezetért felelős miniszter és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőinek társaságában megszemlélte a Homokhátság elsivatagosodását Kiskunmajsa-Marispusztán lokálisan megállító kis léptékű vízmegtartás helyi önkéntes vízőrzőknek köszönhető eredményét.

Az sem elhanyagolható, hogy a szervezők a térség frissen megválasztott, Tisza-párti országgyűlési képviselőjét, Hende Mátét kérték fel a pódiumbeszélgetés moderátorának. A pódiumbeszélgetés résztvevőinek szakmai kvalitásai mellett ez is magyarázza, hogy a jelentős létszámú publikumot a helyiekhez csatlakozó dunántúli civil aktivisták, kőrösmenti gazdálkodók, környékbeli polgármesterek, önkormányzati képviselők, erdészeti, vízügyi, természetvédelmi és agrárszakemberek alkották.

Égető helyzet

A fórum első másfél óráját kitevő pódiumbeszélgetésen Máté András természetvédelmi biológus, agrártanácsadó; Baranyai Zsolt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság általános igazgatóhelyettese; Keresztes László Lóránt, a Vízválasztó Mozgalom alapító elnökhelyettese, a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának korábbi elnöke; Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese; Balogh Péter gazdálkodó geográfus a Vízválasztó Mozgalom alapító elnöke; és Kulcsár László, a Zöld gerilla Mozgalom alapítója részletezte a 2022-es rekordaszály óta egyre súlyosbodó polikrízis okait és várható következményeit.

Kiderült, hogy a vízügyi statisztikák szerint 2021 januárjától máig hét Balatonnak megfelelő mennyiségű víz tűnt el a magyarországi talajokból, aminek pótlása korábbi módszerekkel lehetetlen feladat. „A jelenlegi hamis tájhasználattal fenntarthatatlanná válik a vízkészlet-gazdálkodás” – mondta Gacsályi József. Keresztes ehhez azt is hozzá tette, hogy az elmúlt négy évben az aszályvészhelyzet kihirdetésén túl nem történt érdemben semmiféle központi intézkedés. Ugyanúgy a vízkárelhárítás érvényesült, szabályozási szinten sem történt semmiféle előrelépés legalább abban, hogy a vízmegtartásra alkalmas mezőgazdasági területekért felelős agrárkormányzat is aktív szereplője legyen az állami aszályelhárításnak.

A vízhiánnyal vészesen csökkenő biológiai diverzitás helyi példájaként az erőfeszítések ellenére visszafordíthatatlanul kiszáradó mocsári erdőzárvány dabasi turjánost felhozó Baranyai szerint az érintetett ágazatok szoros, a rugalmas beavatkozásokat lehetővé tevő jogszabályok mellett pályázati ösztönzőkkel is megtámogatott együttműködése alapvető feltétele a sikeres cselekvésnek.

A valamennyi érintett szakterület és tudományág eredményei alapján kidolgozott, bárkinek elérhető Vízválasztó koncepcióban részletesen kifejtett metódust megemlítő Balogh summázata szerint a táj működéséhez kell igazítani az emberi tevékenységeket, „a parcellahatéroknak kell ismerni a víz határait, és nem fordítva, ne a természeti törvényeket próbáljuk meg magunkhoz igazítani, ehelyett a vízügyi üzemrendet és az agrárszabályozást kell megváltoztatni”.

Aszálytudomány

A tervezettnél bő egy órával később befejezett fórum második felében a szakértők az egybegyűltek kérdéseire, hozzászólásaira igyekeztek érdemben válaszolni, illetve reflektálni.

Kiderült például, hogy az országot 26 ezer kilométer hosszan behálózó csatornarendszer a mezőgazdasági művelés alatt álló területek mintegy 16 százalékán alkalmassá tehető a vízpótlásra, részben a folyók többlet vízének kivezetésével, részben pedig a lefolyás késleltetésével. A publikum azt is megtudhatta, hogy a Tisza alsó szakaszán már zajlik a Koncsos László műegyetemi professzor által a korábbi mélyártereket rehabilitáló koncepciót a gyakorlatban alkalmazó pilot projekt előkészítése.

Az ócsai polgármester az agrárium alkalmazkodásának mikéntjét firtató kérdéseire válaszolva a szakértők egyet értettek abban, hogy „a gazdáknak el kell fogadni, hogy megváltoztak a körülmények, és a legnagyobb területhasználóként a mezőgazdaságnak van a legtöbb lehetősége a negatív hatásokat csökkentő alkalmazkodásra”, ehhez azonban a jelenlegi támogatási rendszert az ökoszisztémák egészét figyelembe vevő ösztönzés irányába kellene terelni. Kiderült az is, hogy a paradigmaváltó vízgazdálkodási szemlélet sem tartja ördögtől valónak az indokolt öntözést, de „az sem működik víz nélkül”.

A homokfásítás problémája a közeli Nyáregyháza példáján került szóba. Kisebbfajta vita alakult ki arról, hogy az eredetileg a lakott területeket is veszélyeztető futóhomok megfogására telepített véderdőket védeni kell-e, ám a település önkormányzati képviselője is megerősítette, hogy mára még a legegészségesebb ültetvényeket is meghódította az aljnövényzet helyén dűnéket alkotó homok.

A hallgatóság több tagja szorgalmazta, hogy mivel a természet- és környezetvédelmi programokhoz hasonlóan az aszályelhárítás hatékonyságát is jelentősen növelné az önkormányzati edukáció és a lakossági ismeretterjesztés, érdemes lenne erre is nagy hangsúlyt fektetni. A szervezők így ígéretet tettek arra, hogy szűkített tematikájú panelbeszélgetések formájában rövidesen folyatják azt, amibe a dabasi aszályfórummal belevágtak.