Megtalálták a Nap és a Föld viszonyára legjobban emlékeztető csillag-bolygó párost
Az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli bolygók keresése a 21. század az egyik leggyorsabban fejlődő űrkutatási ágazata, köszönhetően az olyan űrtávcsöveknek, mint a NASA által üzemeltetett Kepler és TESS, vagy az európai űrügynökség (ESA) 2006 és 2013 között szolgált eszköze, a CoRoT. Az elmúlt években több mint 4000 ilyen bolygót sikerült azonosítani, közülük is inkább azokat kutatják a csillagászok, amelyek a Földhöz hasonló tulajdonsággal rendelkeznek.
A legtöbb exobolygó legalább négyszer nagyobb a Földnél, és leginkább a Neptunusz gázóriásához hasonlít, valamint viszonylag közeli pályán kering a központi csillaga körül. Így is akad közöttük néhány kisebb potenciális kőzetbolygó, a csillagtól megfelelő távolságban ahhoz, hogy mérsékelt felszíni hőmérséklete legyen, amely elengedhetetlen a földi élet alapvető összetevőjéhez, a folyékony felszíni víz jelenlétéhez.
Ezek közé tartozik a nem túl fülbemászó névvel illetett KOI-456.04 is, amely méretében valamivel kevesebb mint duplája a Földnek (1,9 földsugarú), egy Naphoz hasonló csillag körül kering, és a két égitest közti távolság is hasonló, mint a Nap és a Föld között. Bár ehhez hasonló rendszereket már korábban is találtak, a Kepler-160 nevű csillag azzal is kitűnik, hogy látható fényt bocsát ki magából, míg az exobolygók központi csillagainak túlnyomó többsége csak infravörösen sugároz, ráadásul a Napnál kisebb és halványabb is, vagyis a vörös törpék kategóriájába sorolható.
Egy új modell, két új bolygó
A Naprendszertől körülbelül 3000 fényévre található Kepler-160 csillag 1,1 napsugarú, vagyis mérete szinte megegyezik a Napéval, és 5200 Celsius-fokos felszíni hőmérséklete sem tér el sokkal a Nap 5505 fokától. Bár a csillagot 2009 és 2013 között folyamatosan figyelte a Kepler űrtávcső, eddig annyit lehetett róla tudni, hogy két, a Földnél jóval nagyobb exobolygó (Kepler-160b, Kepler-160c) kering körülötte, ráadásul nagyon közeli pályán, így a bolygók felszíni hőmérséklete önmagában kizárná az élet lehetőségeit – a jelenlegi tudományos ismeretek szerint.
A Kepler-160c exobolygó keringési idejének változásai azonban arra sarkallták a kutatókat, hogy jobban megvizsgálják az adatokat, és felvillantották egy harmadik bolygó létezésének lehetőséget az adott rendszerben. Egy új fizikai modell felállítása lehetőséget teremtett a bolygók fényességéből származó jelek és a zaj hatékonyabb különválasztására, ezzel a Földhöz hasonló méretű exobolygók is könnyebben kiszúrhatóvá váltak. Így végül két újabb bolygót találtak a rendszerben: az inkább a másik kettőhöz hasonlító Kepler-160d-t, valamint a KOI-456.04-et, amely 378 nap alatt kerüli meg központi csillagát.
„A Naphoz hasonló központi csillaga miatt az exobolygó földszerű keringési ideje nagyon hasonló felszíni napsugárzást eredményez, mint amit a Földön tapasztalunk – mind a besugárzott fény mennyisége, mind a fény színe tekintetében. A Kepler-160 felől érkező látható fény nagyon hasonlít a napsugárzáshoz” – mondta René Heller, a kutatás vezetője.
Heller hozzátette, hogy földi körülmények csak akkor létezhetnek a bolygón, ha nem túl sűrű a légköre – ha viszont ez a feltétel teljesül, akkor 5 Celsius-fokos felszíni átlaghőmérséklet uralkodhat rajta, amely csillagászati értelemben bőven élhetőnek számít, de azért még így is tíz fokkal alacsonyabb, mint a Földön.
Heller szerint az új égitestek forradalmi felfedezése csak az első eredménye annak a lehetséges kutatássorozatnak, amely során az új algoritmus segítségével még több Föld-szerű exobolygót találnak az űrtávcsövek korábbi adatai között.
Kell még 14 százalék
A bolygót és csillagját a német Max Planck Intézet kutatócsoportja fedezte fel, az eredményeket az Astronomy & Astrophysics folyóiratban tették közzé. A kutatók azt is megjegyezték, hogy a számításaik szerint egyelőre csak 85 százalékos biztossággal állítható, hogy a bolygó észlelését nem statisztikai hibák okozzák, míg a bolygóvá nyilvánítás feltétele a 99 százalékos biztosság.
Bár a működő űrtávcsövek és a legnagyobb földi teleszkópok is igazolhatják a KOI-456.04 létezését, a kutatók szerint az ESA 2026-ban induló PLATO missziója tehet majd igazságot, amelynek kifejezetten a Nap-típusú csillagok körül keringő Föld-típusú bolygók észlelése lesz az egyik legfőbb célja.
