Norvégia érintetlen sarkvidéki területeken készül beindítani a kőolaj-kitermelést
Norvégia arra készül, hogy kiterjessze olajkitermelését az Északi-sarkvidék korábban érintetlen területeire. A kiszemelt olajmezők még azoknál az alaszkai természetvédelmi területeknél is északabbra találhatók, ahol az amerikai kormány augusztusi bejelentése szerint már egészen közel állnak az olaj- és gázkitermelési program beindításához.
A kilenc új olajmező megnyitásáról szóló közkonzultáció szerdán zárult Norvégiában. Az olajkoncessziók iránti kérvényeket 2021 elejéig lehet beadni; a cél, hogy ne kelljen sokat várni az elbírálásukra.
Az amúgy a tisztább energia felé törekvő, zöld arculatú Norvégia gazdasága még mindig nagyban támaszkodik az ország olajmezőire. Bár zéró kibocsátású hajózást terveznek a fjordokban, és nagyon mennek az elektromos autók is, az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás 2018-ban 9,4 tonna volt Norvégiában, ami a legnagyobbak közé tartozik Európa jóléti államai között, és még nagyobb a kontraszt, ha például a Magyarországon mért 5,4 tonnával vetjük össze.
A mostani húzás az ellenzők szerint egyfelől veszélyezteti a környék törékeny ökoszisztémáját, másrészt feszültségeket okozhat Oroszországgal. Szakértők szerint amellett, hogy az élővilágra nézve kockázatos a terv, még az sem biztos, hogy olyan nyereséggel lehet olajat kitermelni a kinézett területeken, mint amire számítanak.
A norvég döntés sérti annak a 46 országoknak az érdekeit is, amelyek aláírták az 1920-as Svalbardi Egyezeményt (Svalbard a Spitzbergák norvég neve) – ennek értelmében a Spitzbergák területe Norvégiához tartozik, de a közös érdekek miatt néhány témában korlátozott az ország szuverenitása, és nem a norvég törvények érvényesülnek. Az egyezmény szabályozza a katonai jelenlétet a szigeteken, illetve engedélyezi az aláíró államoknak a Spitzbergákon folytatott kereskedelmet. A szigetcsoport környezetvédelméért ugyanakkor éppen Norvégia lenne felelős, sőt az országot vétójoggal is felruházták az olajkitermelés megakadályozására.
Sorakoznak az ellenérvek
Ilan Kelman, a University College London és a norvégiai Agder Egyetem globális egészséggel foglalkozó kutatója szerint az északi-sarkvidéki körülmények között nem létezik biztonságos olajkitermelés. „A várható környezeti változásoktól is eltekintve az Északi-sarkvidék kegyetlen hely. Sok minden félresikerülhet, és ha valamilyen hiba csúszik be, az hosszú távú pusztítást okozhat” – fogalmazott a szakértő.
Helge Ryggvik, az Oslói Egyetem olajtörténésze szerint a döntés az olajipar vergődését mutatja, amit csak fokozott a koronavírus-világjárvány nyomában kialakult gazdasági visszaesés. Mint mondta, Norvégia évtizedek óta tologatja északra az olajkitermelésre bevethető területek határát: júniusban a Spitzbergák szigetcsoporttól délre húzta meg az úgynevezett várható jéghatárt, amitől északra már tilos a kitermelés. Ryggvik szerint ezzel Norvégia veszélyesen közel került ahhoz a ponthoz, ahol a többi érintett nemzet még éppen elfogadja az olajfúrásokat.
A WWF, a Föld Barátai Norvégia, a Greenpeace és a Nature & Youth szervezetek hétfőn nyílt levelet írtak Erna Solberg miniszterelnök kormányának. Ebben rámutattak, hogy az 1965 és 2019 közötti összesen 24 koncessziós körben a kormány olyan helyeken is engedélyt adott a fúrásokra, ahol a környezetvédelmi minisztérium, a Norvég Sarkvidéki Intézet és a Tengerkutatási Intézet sem javasolta a kitermelést.
Erlend Jordal, a norvég olaj- és energiaügyi minisztérium politikai tanácsadója ugyanakkor azt mondta: „több mint 30 éve széles parlamenti többség hagyta jóvá, hogy a Barents-tenger nagy részén megnyissuk a kőolaj utáni kutatás lehetőségét. A kivétel a tenger délkeleti része volt, ahol egy 2013-ban nagy többséggel elfogadott parlamenti határozat tette lehetővé a feltárásokat, miután Norvégia megállapodott Oroszországgal.” Szerinte Norvégia elegendő tapasztalatot gyűjtött az idők során arról, hogyan kell biztonságosan olajat kitermelni a Barents-tengeren. „A világ legszigorúbb egészségügyi és biztonsági előírásai, illetve a halászokkal és a tenger egyéb használóival való együttélés gondos szabályozása mellett” folyt eddig is a kitermelés – mondta a tanácsadó.
Orosz probléma
Kelman szerint ha akarna, Norvégia most állást foglalhatna abban a kérdésben, hogyan képzeli el a jövőt energetikai szempontból. „Tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozókból végesek a készletek, ezért nem szabad függni tőlük. Norvégiának és a többi országnak most megvan a lehetősége, hogy csökkentse a fosszilis üzemanyagok kitermelését és használatát. Ha a jövő szempontjait tartaná szem előtt, Norvégia gyakorolhatná szuverén jogát, és javíthatna a helyzeten.”
Oroszországgal nem az egyezmény, hanem a terület stratégiai fontossága miatt támadhatnak nézeteltérések az északra tolt olajfúrások miatt. Mint Ryggvik elmondta, Moszkva az elmúlt években modernizálta északi atomtengeralattjáró-flottáját, és kiterjesztette katonai jelenlétét a közeli Ferenc József-földön. Oroszország hivatalosan ugyan támogatja az egyezményt, de Norvégia bevonulását a korábban érintetlen területre agresszióként is értékelhetik.
Kelman még azt is felvetette, hogy Norvégia esetleg provokálni akarná Oroszországot, amellett, hogy a fosszilis üzemanyagra is szüksége van. A kutató szerint Oroszországnak a térség nyugalma áll érdekében, ezért „amikor Norvégia egyszer csak azt mondja, hogy »gyakorolni fogjuk a jogainkat, és rámegyünk az olajutatásra«”, joggal merül fel a kérdés, hogy milyen céllal teszi ezt.
Nem ez az olajipar nagy pillanata
A CNN nemrég az Alaszkában meghirdetett olajkoncessziózásra reagálva közölt elemzést arról, milyen különös pillanatban szánta rá magát Donald Trump amerikai elnök erre a lépésre: éppen akkor, amikor a járvány hatására igen alacsony a nyersolaj ára, a világ fuldoklik a fel nem használt kőolajban, az olajtársaságok pedig kifogytak a készpénzből. Arról nem is beszélve, hogy a klímaváltozás feltartóztathatatlannak tűnik.
Ha változik a globális gazdasági helyzet, és ismét olajra lesz szükség, a kereskedők akkor sem a kockázatos új lelőhelyek, hanem a már bevált olajmezők ásványkincsére mennek majd rá. Az Alaszkában megnyíló új lelőhelyeken való fúráshoz most nemigen lesz étvágya az iparágnak – mondta a Raymond James nevű floridai befektetési cég energetikai elemzője, Pavel Molchanov.
Számolni kell azzal is, hogy az eddig feltáratlan területeken történő fúrás jogi bonyodalmak sorával járhat együtt, és valóságos pr-rémálmot szabadít az ebben részt vevő cégekre és kormányokra. Különösen igaz ez Alaszkára, ahol a sarkvidéki állatok menedékhelyéül szolgáló védett területen indul el a kutatás.
A cégeknek nemcsak a közvélemény háborgásával, hanem a társadalmilag tudatosabb befektetők pénzben mérhető rosszallásával is számolniuk kell. Molchanov úgy gondolja, az olajtársaságokat ez eltántoríthatja attól, hogy kiaknázzák a megnyíló koncessziókat. A valaha Alaszka vezető olajkitermelői közé tartozó brit olajvállalat, a BP tavaly az új kiaknázható területek ígérete ellenére is kivonult az államból.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
