Adatgyűjtési és megfigyelési rémálommá válik Bolsonaro Brazíliája
Az Egyesült Államok után Brazíliában szedte eddig a legtöbb halálos áldozatot a koronavírus: összesen több mint 140 ezren vesztették életüket a betegség miatt, az esetek száma pedig mára meghaladja a 4,7 milliót. A brazil gazdaság 2020 második felében rekordnak számító, 11,4 százalékkal zuhant be, a munkanélküliségi ráta pedig a januári 11,2 százalékról fél év alatt 13,3 százalékra emelkedett. Az egészségügyi vészhelyzet és a rogyadozó gazdaság láttán azt gondolhatnánk, hogy a koronatagadó, szélsőséges populista Jair Bolsonaro brazil elnök népszerűségi indexe olyan mélyre zuhant, hogy szinte már nem is látszik.
Áprilisban azonban Bolsonaro korábbi ígéreteivel szakítva lázasan elkezdett pénzt osztani, úgyhogy mára több mint 67 millió brazil örülhet a havi 34-68 ezer forintnak megfelelő támogatásnak, és az elnök népszerűbb, mint valaha. Egy szeptemberi felmérés szerint a brazilok 37 százaléka elégedett a Bolsonaro-kormányzattal, és ez a szám a legmagasabb, mióta az államfő 20 hónapja hivatalba lépett. Támogatását a pénzesőn kívül elősegítik az elnököt népszerűsítő álhírkampányok, valamint az ennek hatékony működtetéséhez a háttérben csendben építgetett, állampolgárokat megfigyelő, adatgyűjtő állami gépezet is, amelyet a következő elnökválasztásokig, 2022-ig igyekeznek rendesen megszilárdítani.
Elnökválasztási sikerrecept: WhatsApp és fake news
A brazil elnök pontosan tudja, mennyit ér a megfelelő csatornákon begyűjtött, személyes adat és a jól targetált politikai hirdetés – amibe a jelek szerint a 2018-as elnökválasztási kampány során az álhírektől kezdve az összeesküvés-elméleteken át a homofób és antifeminista üzenetekig minden belefért –, hiszen szakértők szerint a Whatsapp csetalkalmazáson keresztül ezek segítették hatalomra. Egy tanulmány szerint maguknak a választóknak az 56 százaléka is úgy gondolja, hogy választását befolyásolták a közösségi hálók.
A világ egyik legnagyobb demokráciájában, a közel 210 milliós Brazíliában ugyanis az utóbbi évekre a népesség már mintegy 66 százaléka jutott internet-hozzáféréshez, és a felhasználók 90 százaléka használja a Facebook tulajdonában lévő WhatsAppot kapcsolattartásra, hírolvasásra, információ-továbbításra. Ennek eredményeként a korábbi választásokhoz képest, ahol a televízió játszotta a főszerepet, a 2018-as elnökválasztásban már a digitális platformok vitték a pálmát. Így fordulhatott elő, hogy Bolsonaro a kampány során mindössze 8 másodperces televíziós szereplése ellenére a választás második fordulójában a szavazatok 55 százalékát söpörte be.
Ehhez hatékony, jól tervezett digitális stratégiára volt szükség, már csak azért is, mert egy 2017-es brazil törvény jelentősen megvágta a pártoknak juttatható támogatásokat és az olyan költséghatékony stratégiák kerültek előtérbe, mint a digitális kampányok. Bolsonaro csapata maximálisan kihasználta a rendelkezésre álló lehetőségeket.
Botok és álhírgyáros elnökpalánták
Az elnökválasztás első fordulóját megelőzően néhány nappal elvégzett felmérések szerint Bolsonaro híveinek 61 százaléka használta információszerzésre, 40 százalékuk pedig információk megosztására a WhatsAppot. A két választási forduló között elvégzett kérdőívezés pedig arra mutatott rá, hogy a Bolsonaro-hívek WhatsAppot használó 87 százaléka kapott álhíreket a platformon keresztül.
Két brazil egyetem felkérésére a tények ellenőrzésével foglalkozó szervezet, az Agencia Lupa alaposan megvizsgálta a WhatsApp politikai csoportjaiban, az elnökválasztás első fordulójakor terjedő tartalmakat, és arra jutott, hogy 50 képből mindössze négy felelt meg a valóságnak, az összes többi valamilyen módon ferdítette az igazságot vagy teljesen hamisnak bizonyult. Sőt a riói Technológia és Társadalom Intézet (ITS-Rio) egyik kutatása, amelyben 110 nyílt politikai WhatsApp-csoportot vizsgáltak meg, feltárta, hogy a csoportok átfedésben vannak egymással, lehetővé téve az adminisztrátoroknak, hogy koordinálják üzeneteiket és széles tömegeket érjenek el.
Az egyik esetben például 17 különböző csoportot ellenőrzött ugyanaz a négy adminisztrátor, és a kutatók szerint ez arra utal, hogy a WhatsApp-csoportok nem közös érdeklődést mutató egyének elszigetelt halmazai, hanem egy csoportnyi egyén által moderált hálózat. A kutatás azt is megmutatta, hogy a legtöbb csoport tartalmazott legalább 1-2 botot, vagyis automatizált profilokat, amelyek időzítetten több csoportban is megjelenítették ugyanazt a tartalmat.
Már a választások idején is felröppentek voltak, akik azzal vádolták a brazil elnök támogatóit , hogy fizetett fake news-kampányokkal segítették hatalomra Bolsonarót, de később egy brazil bíróság konkrét vizsgálatot is indított az ügyben. Néhány hónap múlva a Legfelső Bíróság állt neki kivizsgálni, hogy az elnök támogatói, beleértve gazdag üzletembereket, fizettek-e azért, hogy gyűlöletbeszédet és álhíreket használva online támadások induljanak brazil intézmények és hatóságok ellen, beleértve a Legfelső Bíróság bíráit is. Ehhez kapcsolódik, hogy júliusban a Facebook közel száz, Bolsonaro és két fia megbízásából működtetett profilt és Facebook-oldalt kapcsolt le, amiért az elnök támogatását erősítő, ellenfeleit hiteltelenítő, dezinformációs kampányokat futtattak.
Miért olyan nehéz Brazíliában megfékezni az álhíreket?
Ezek a jelenségek egyrészt azért aggasztóak, mert a brazil bűnüldözésnek gyakorlatilag nincsenek hatékony eszközei a fake news megfékezésére, másrészt a brazil internetes architektúra felépítése sem egy kiegyensúlyozott, demokratikus online tér felé, hanem sokkal inkább egy megfigyelőállam kiépítése felé tolja el a rendszert. Bár a brazil hatóságok például 2018-ban kérték a WhatsApp-tól, hogy – ahogy Indiában tette – limitálja a felhasználók üzenettovábbítási lehetőségeit, a cég úgy válaszolt, hogy ezek a megoldások hatástalanok lennének egy elnökválasztási kampány hajrájában. Sőt, mivel a WhatsApp a végpontok közötti titkosítás miatt a legbiztonságosabb csevegőszolgáltatásként terjedt el a felhasználók körében, versenyelőnyét erodálná, ha bármilyen technikai megoldással lehetőséget adna a külső tartalommoderálásra.
Ezen kívül a Net Politics elemzése szerint a Brazília netsemlegességét garantáló törvény nem teljesen tiltja a zero rating, azaz a nullás díjszabás gyakorlatát, vagyis azt, amikor szolgáltatók, főleg mobilszolgáltatók a bizonyos alkalmazások vagy szolgáltatások használatával generált adatforgalmat nem számolják hozzá a felhasználó adatforgalmához. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy más szolgáltatások kárára biztosítanak ingyenes hozzáférést bizonyos weboldalakhoz és tartalmakhoz. A nullás díjszabás arra ösztönözheti a brazilokat, hogy az ingyenesen elérhető tartalmak körében maradjanak, így például ha valaki szkeptikus a WhatsAppon keresztül kapott információval szemben és egy webes kereséssel ellenőrizné annak igazságtartalmát, az nagy eséllyel már elkezdené fogyasztani az elérhető mobiladat-keretet - vagyis fizetnie kellene a tényellenőrzésért. Ez a gyakorlat pedig egyáltalán nem lassítja az álhírek terjedését.
Sőt, a latin-amerikai ország egyre csak halogatja saját adatvédelmi törvénye (LGPD) életbe léptetését: habár a szabályozást 2018 augusztusában fogadták el, és eredetileg 2020 első felében kezdték volna meg a végrehajtását, Bolsonaro és már elődje, Michel Temer is igyekezett felhígítani a rendelkezések szigorát, sőt 2020 áprilisában a kormány egy olyan kiegészítést vert végig a törvényhozáson, amely 2021 májusáig halasztja el az LGPD bevezetését. Rafael Zanatta, a Data Privacy Brasil nevű adatvédő szervezet igazgatója szerint a választási bíróságok az új törvényt már arra használhatnák, hogy kivizsgálják a politikai pártok adatgyűjtési és adathasználati gyakorlatait. Mivel azonban a hatóságok továbbra sem léptetik életbe az LGPD-t, a felhasználók kénytelenek elszenvedni, hogy személyes adataikat adják-veszik és targetált hirdetéseknek vetik alá - például WhatsAppon küldött politikai üzeneteken keresztül. Nemsokára például nagy valószínűséggel a novemberi önkormányzati választások miatt.
Adatkezelési mintaországból totális adatnagyhatalom
Brazília, a világ egyik legnagyobb demokráciája évekig Észtországhoz hasonló digitális mintaországnak számított. Az MIT Technology Review elemzése szerint 1995-ben Brazília még olyan internetes irányító bizottságot (CGI.br) állított fel, amely az internet irányításának elveit volt hivatott lefektetni. Kilenc évvel később, Edward Snowden leleplezéseit, vagyis az amerikai nemzetbiztonsági hivatal, az NSA Brazíliát is érintő, kiterjedt megfigyeléseinek napvilágra kerülése után az akkori brazil elnök, Dilma Rousseff és kormánya egyfajta digitális alkotmányként elfogadta az adatok és internet használatáról szóló törvényt, a Marco Civil da Internetet, amelyet az internet feltalálójaként számon tartott Tim Berners-Lee is a digitális emberi jogok egyik fontos vívmányaként üdvözölt.
Négy évvel később a brazil GDPR-szabályozás megtorpanása és Bolsonaro megválasztása már jelezte, hogy az ország a digitális adatkezelés terén a korábbinál jóval autoriterebb útra lép. Az új elnök például nem csupán késleltetni kezdte az adatvédelmi törvény bevezetését, hanem 2019 októberében olyan rendeletet írt alá, amely az összes brazil állami intézményt a brazil állampolgárokról náluk tárolt adatok többségének megosztására ösztönzi – az egészségügyi nyilvántartástól kezdve biometrikus adatokig –, és az egyszerűsítés jegyében egyetlen óriási adatbázisban, a Cadastro Base do Cidadãoban, vagyis az állampolgárok alapnyilvántartásában igyekszik ezeket egyesíteni. Az intézkedést egyik napról a másikra vezették be az országban, anélkül, hogy társadalmi egyeztetés vagy vita indult volna róla.
Ronaldo Lemos, a Marco Civil egyik szerzője és a riói Technológia és Társadalom Intézet igazgatója az MIT Technology Review-nak elmondta, hogy bár szükség van egy országos digitális azonosító rendszerre, sokkal inkább az Észtországban használt modellt kellene követni. Az észt kormány az állampolgárok adatainak széles körével rendelkezik, ugyanakkor egyetlen kormányzati intézmény sem tárolhatja egy helyen az összeset. Az észteknek pedig kifejezetten engedélyt kell adniuk arra, ha egy kormányszervnél tárolt adatot egy másik kormányzati rendszer le akar kérni. Sőt, transzparensen és egyszerűen nyomon tudják követni, ki használja az adataikat és mire.
Lemos szerint Brazília a 2019 októberében meghozott rendelettel ennek éppen az ellenkezőjét csinálja. Eszerint ugyanis bármilyen brazil állami intézmény adatokat gyűjthet be bármelyik másiktól, és ezt már el is kezdték. Júniusban kiderült, hogy az ABIN, Brazília hírszerző ügynöksége arra kérte az egyik állami vállalatot, a Serpro-t, hogy ossza meg vele a 76 millió brazil jogosítványához kapcsolódó adatokat.
Minden adat az államnál
A rendelet alapján kikérhető adatok köre nagyon széles, a Cadastro pedig mindent magába foglalhat az olyan alapvető információktól kezdve, mint a név, a családi állapot és a foglalkoztatás, az olyan biometrikus adatokig, mint az arcképmás, hangminta, írisz- és retinaszken, ujj- és tenyérlenyomat vagy testtartásminta. Nincsenek korlátozások arra vonatkozóan, hogyan kellene megosztani az egyes intézményekkel az egészségügyi nyilvántartásban megjelenő adatokat, és ezen belül például a rendkívül érzékeny genetikai információkat. Szakértők szerint nagyon is félelmetes a terv, miszerint az emberek könnyű azonosítására arcmintákat, ujjlenyomatokat és genetikai adatokat fognak használni anélkül, hogy az állampolgárok pontosan tudnák, ez pontosan hogyan is történik.
Sőt, magát a Cadastrót a brazil kormány képviselőiből álló, központi adatkezelési bizottság szabályozza, ők döntenek az adatok érzékenységéről és az esetleges vitákról. Ez azonban éles ellentétben áll az 1995-ben felállított internetes irányító bizottsággal, amelynek tagjait a kormány, az üzleti, a civil és a tudomány szféra adta. A nyilvántartás egyelőre a még be nem vezetett LGPD-vel sem kompatibilis, például a biometrikus adatot a tavaly októberi rendelet kevésbé védett kategóriában sorolja, mint az adatvédelmi törvény.
Az adatok központosítása óriási biztonsági kockázatot is hordoz. Verónica Arroyo, az Access Now nevű digitálisjog-védő szervezet az MIT Technology Review-nak kifejtette: bármilyen jogosulatlan hozzáférés és adatszivárgás személyazonosság-lopáshoz, csaláshoz és egyéb visszaélésekhez vezethet. Nem beszélve a hozzá nem értésből fakadó esetleges problémákra, amikkel tálcán kínálhatják fel állampolgárok adatait a digitális bűnözőknek. 2016-ban São Paulo város önkormányzata például véletlenül 365 ezer páciens egészségügyi nyilvántartását hozta nyilvánosságra, míg 2018-ban 120 millió ember adószáma és egyéb érzékeny adata keringett az interneten hetekig, miután az ezeket tároló szervert hibásan nevezték át.
Kamerák, kamerák mindenütt
Számos országhoz hasonlóan Brazíliában is egyre kifinomultabb módszereket használnak az állampolgárok megfigyelésére. A 2014-es focivébé és a 2016-os olimpia alkalmából felszerelt, kiterjedt kamerahálózat továbbra is ugyanúgy működik, mint az események megrendezésekor. Tavaly decemberben arcfelismerő rendszerekkel felszerelt kamerákat helyeztek el a paraguayi határon a szervezett bűnözés és a drogcsempészet elleni harc hatékonyabbá tételére. A rendőri erők a februári karnevál idején pedig már arcfelismerő szoftvereket vetettek be a bűnözők ellen a tömegek átvilágítására. Az efféle technológia bevetésére egyre több közterületen - például tömegközlekedési eszközökön - ad lehetőséget a brazil kongresszus.
Brazíliában a globális átlaghoz képest ötször magasabb a gyilkosságok száma, és Bolsonaro hatalomra kerülését az az ígérete is nagyban segítette, hogy kemény lépésekkel fogja visszaszorítani a bűnözést. 2018 óta a gyilkosságok száma el is kezdett jelentősen csökkenni, ez azonban szakértők szerint nem Bolsonarónak, hanem egyebek mellett még a Michel Temer alatt elkezdett rendőrségi reformoknak köszönhető, amibe beletartozik az adatgyűjtési és a valós idejű bűnfelderítési technológiák kiterjesztése is. Így miközben a tömegek megfigyelése és a Cadastro óriási hatalmi aszimmetriát eredményeznek az állam és az állampolgárok között, úgy tűnik, a brazilok a biztonságért cserébe hajlandók lemondani adataik védelméről.
Még akkor is, ha egyre inkább a felszínre kerülnek az arcfelismerő technológia hiányosságai – különösen az a tény, hogy a többségében fehérek által fejlesztett szoftverek arányaiban sokkal rosszabbul azonosítják a színesbőrűeket. César Munoz, a Human Rights Watch kutatója úgy véli, ez különösen problémás Brazíliában, ahol a népesség több mint fele nem fehér bőrű. Közöttük sokan a feketegazdaságban dolgoznak, és a szegénységi küszöb alatt élnek. Munoz szerint ha fekete vagy, nincs pénzed jogászra és az arcfelismerő szoftver alapján elvisz a rendőrség, nehéz idők várnak rád.
Elméletben van lehetőség a szabályozási környezet visszaalakítására, de ha már a megfigyelésre alkalmas technológia és adatok óriási tömege kerül a hatóságok kezeibe, onnan nagyon nehéz rendszerszinten visszatáncolni. Még úgy is, hogy Brazíliában rengeteg, adatvédelemre és digitális jogokra specializálódott civil szervezet működik, és az utóbbi idők történései megmutatták, hogy a latin-amerikai ország legfelső bírósága még képes ellenállni a kormány akaratának. Kérdés, hogy meddig. Néhányan ugyanis úgy vélik, a Bolsonaro-kabinet 22 mandátumának felét elfoglaló hadsereg egy bizonyos ponton akár át is veheti a dominanciát a hatósági szerveken belül. A katonai diktatúrák kora pedig nem is olyan távoli emlék Latin-Amerikában.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
