Öt éven belül átállhat a gázra a Mátra szénfüggő monstruma, de kellenek-e egyáltalán gázerőművek?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Mátrai Erőmű megvásárlása a magyar állam legrosszabb üzlete volt a belgrádi vasút és a Paksi Atomerőmű bővítése mellett, ahol jelen állás szerint gazdaságos és környezetkímélő energiatermelés sosem lesz, ugyanakkor a bezárása, az átalakítása és az átszervezése is további, milliárdos nagyságrendű költségeket jelentene – hangzott el a Qubit, az Energiaklub és a TRIP hajó Energiahajó nevű közös rendezvénysorozatának hatodik online beszélgetésén.

Az eseményen Győri Kata, az Energiaklub klíma- és energiapolitika csapatának tagja, a szénkivezetés témájának szakértője, Felsmann Balázs közgazdász, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa, valamint Hargitai Miklós szakújságíró, a Népszava-főszerkesztő-helyettese vitáztak a Mátrai Erőmű sorsáról. Szóba került, mennyire hihető az a kormányzati ígéret, miszerint 2025-ben  felhagynak a lignit használatával az erőműben, és helyette gázzal termelnek energiát; hogyan pótolnák a kieső áramtermelést, ha végleg bezárna az üzem; illetve mi történhet azzal a több ezer emberrel, akinek közvetve vagy közvetlenül az erőmű jelenti a megélhetést.

Mi lesz veled, Mátrai Erőmű?

Az 1969 óta működő, élettartama vége felé közeledő Mátrai Erőmű a Paksi Atomerőmű után az ország második legnagyobb erőműve, és a hazai villamosenergia-termelés mintegy 14 százalékát adja. Ezt szinte teljes egészében a közelben bányászott, alacsony fűtőértékű, ugyanakkor erősen levegőszennyező lignitre alapozzák. A Mátrai Erőmű ezzel vívta ki a nem túl hízelgő Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója címet, mivel a teljes hazai kibocsátás mintegy 15 százalékáért felelős. Az erőmű blokkjainak rendes üzemideje 2025-2030 körül lejár, költséges átalakítás nélkül lehetetlen lenne tovább működtetni, miközben az EU szén-dioxid-kibocsátási szabályozása egyre jelentősebb többletköltségekkel terheli az erőmű termelését, és a klímaváltozás elleni harc jegyében sorra zárnak be a szenes erőművek Európában. Bart István moderátor, a Klímastratégia 2050 Intézet vezetője így azzal a kérdéssel nyitotta meg a vitát, mi lehet a Mátrai Erőmű sorsa rövid és középtávon – miután az elmúlt két és fél év nem a jövőről, hanem az erőmű kapcsán kötött bizarr üzletekről szólt.

Győri Kata energetikai szakértő elmondta, a jelenlegi kormányzati kommunikáció szerint 2025-ben bezárnak az erőmű lignitblokkjai és a 900 megawattos lignitkapacitások helyett egy 500 megawattos gázturbina-alapú erőmű építése indul el. Emellett a visontai és a bükkábrányi telephelyeken már elindult egy 200 megawattnyi napelemes energiatermelési kapacitás kiépítése, amelyhez középtávon még 50 megawattos napenergia-tárolási kapacitást tennének hozzá.

Győri Kata szakértő (Energiaklub); Felsmann Balázs kutató közgazdász (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont); Hargitai Miklós szakújságíró, főszerkesztő-helyettes (Népszava); Bart István klímaguru (Klímastratégia 2050 Intézet)

Abból élnek, hogy vasárnap zárva tartanak

Győri úgy vélte, az EU szabályozási környezetének szigorodása, annak törvénybe iktatása, hogy 2050-re Magyarország elérje a karbonsemlegességet, és ezzel együtt a 40 százalékos kibocsátáscsökkentési cél elérése együttesen arra ösztönzi az államot, hogy kivezesse a szénalapú energiatermelést. Felsmann Balázs szerint nem csupán az uniós külső kényszer, hanem a 40 euró/tonna környékén mozgó szén-dioxid-kibocsátási kvóta túllépéséért fizetendő büntetés miatt sem érdemes fenntartani tovább a szenes erőművet, ugyanis ilyen árszint mellett lehetetlen azt költséghatékonyan működtetni. Hozzátette, a szénerőművek lassan kikopnak az európai energiatermelési mixből, és az erőmű kapacitáskihasználtsága az idei év első három hónapjában már 25 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest.

Hargitai Miklós ehhez hozzátette, a kihasználtság részben azért olyan alacsony, mert a foglalkoztatási és egyéb szempontokat is figyelembe véve jobban megéri importálni, mint termelni. Vagyis gyakorlatilag „abból élnek, hogy vasárnap zárva tartanak”.

Miért vette a nyakába az állam ezt a problémahalmazt?

Felsmann szerint a 2011-ben üzembe helyezett Gönyűi és Dunamenti Erőművek projektjeinek kivitelezéséhez is elegendő volt öt év, így ha a Mátrai Erőmű tulajdonosa, az MVM ténylegesen rááll az 500 megawattos, kombinált ciklusú gázerőmű üzembe állítására, ez körülbelül ennyi idő alatt megoldható lenne, tehát technológiailag és finanszírozásbeli háttérrel ez a pótlás 2025-ig vagy egy év csúszással kivitelezhető lenne. Sőt ha a rendkívül szennyező lignit megszűnne lakossági fűtési alternatívaként létezni, attól „mindannyian boldogok leszünk” – tette hozzá. Győri ezzel mélyen egyetértett, viszont hozzátette, a kormány kommunikációjából egyelőre nem egyértelmű, hogy a lignitblokkok bezárása automatikusan maga után vonná-e a kereskedés beszüntetését. 

Hargitai szerint ha az MVM azzal a céllal vette meg a Mátrai Erőművet, hogy gázerőművet létesítsen, nem biztos, hogy átgondolt, racionális üzletet kötött. A Népszava saját számításai alapján ő úgy látja, hogy a Mátrai Erőmű átalakításánál gazdaságosabb lenne egy zöldmezős gázerőmű építése, ahol jól kiépített gázcsatlakozás található. Sőt a további tervek megvalósítására még nagyon sok pénzt kellene ráfordítani, ezért Hargitai nem látja a racionalitást abban, hogy ha az államnak ilyen céljai vannak, miért nem vette meg 2019-ben több milliárd forinttal olcsóbban, amikor ezt megtehette volna. Továbbá miért hagyta, hogy kilapátolják belőle a pénzt, és miért vette a nyakába ezt a környezetvédelmi és pénzügyi problémahalmazt?

A Mátrai Erőmű 2015 novemberébenFotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

Felsmann egyetértett azzal, hogy magántulajdonosként nem hozta volna meg ezt a beruházási döntést, befektetői szemmel nem látja az üzleti modellt, amely alapján ez racionális döntés lett volna. Hozzátette viszont, hogy attól még van egy erőmű, ahol mielőbb végig kellene vinni egy rekultivációs, reorganizációs, akár bezárási projektet, és a mai Magyarországon az egyetlen szervezet az MVM, amelyik ezt kivitelezni képes. Ennek egyik oka például, hogy az energiaszektorba invesztáló magánbefektetők Robin Hood-adóval növelt, 40 százalékos társasági adója miatt az államon kívül senki nem fog erőművet létesíteni Magyarországon. A régi erőműveknek ugyanakkor általában az a vége, hogy állami feladat marad a bezárás vagy a reorganizáció.

Kellenek-e egyáltalán gázerőművek?

A közgazdász hozzátette, a megújuló energiaforrásokra való teljes átállásig, vagyis 2050-ig még van 30 év, és ha energetikában gondolkozunk, akkor a gázerőművekben még egy ciklusnyi finanszírozás biztosan benne van, ugyanis ezeknek az erőműveknek lehetne az a feladata, hogy ellássák a rendszerigényeket, amikor a megújuló energiaforrások éppen nem állnak rendelkezésre. Ezeknek a kapacitáskihasználtsága folyamatosan csökkenni fog, és az energetikai rendszer egyfajta kiegyensúlyozói lehetnek. A magyar rendszer mai állapotához például 1500 megawattnyi tartalékra lenne szükség.

A gázerőművek Győri szerint is tekinthetők kiegyenlítő kapacitásnak, és ezeket az erőműveket a legkönnyebb ki- és bekapcsolni, ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, mennyire éri meg olyan erőműbe fektetni, amelynek ekkora a költsége, és vajon nem érné-e meg jobban valahol máshol kiépíteni a gázos kapacitást, vagy egyenesen a megújulók irányába menni.

A megújulók szívhatnák fel a felszabaduló munkaerőt

Győri elmondta azt is, hogy az EU egyik szénrégiókra vonatkozó kutatása szerint Észak-Magyarországon 900 ember dolgozik közvetlenül az erőműben és 1700 a bányákban, ebből mintegy 2000 ember munkája kötődik közvetlenül a szénhez, akiknek az újrafoglalkoztatásáról és átképzéséről gondoskodni kell. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium és az erőmű 9 éves projektet indít a munkaerő mobilizálására, és az EU is támogatja ezeket a kezdeményezéseket.

Az energiakutató megemlített néhány jó gyakorlatot is a környező országokból. A német határhoz közeli, lengyelországi Wałbrzych ipari központ jellege a rendszerváltás után veszélybe került, de adókedvezményekkel számos német vállalatot sikerült a régióba vonzania, és az egyik lengyel oktatási központ közelsége miatt az IT-szektor cégei is megvetették ott a lábukat. A szlovákiai Felső-Nyitra folyó mentén pedig, ahol az önkormányzatok nagyon függtek a széntől, több lábon álló, belső tényezőkre építő kis- és középvállalkozásokat érvényesítő gazdasági struktúrát igyekeznek létrehozni állami és uniós forrásokból. 

Győri szerint a mátrai régiónak ez tanulságos példa lehet, ugyanakkor fontos lenne nem olyan karbonintenzív szereplőket bevonzani, mint az autóipar és a gépipar. Az EU egyik kutatása szerint például 2050-re Észak-Magyarországon 2100 embert is foglalkoztathatna a megújuló energiatermelés és a tiszta technológiákat alkalmazó cégek. Romániában erre már zajlik több kezdeményezés, például a Romániai Szélenergia Szövetség vállalta, hogy 10 éven keresztül évi 500 embert képez át szélturbinák telepítésére, karbantartására és villamosenergia-hálózat üzemeltetésére, majd a végén munkát biztosít számukra. Felsmann egyetértett azzal, nem biztos, hogy néhány nagyvállalatra, klaszteres megközelítéssel kellene megtalálni a válaszokat a hevesi térség jövőjére, hanem mind üzleti, mind környezeti szempontból hosszabb távon, fenntarthatóbb módon kellene gondolkodni.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: