Állatjóléti problémát okoznak a kelet-európai bevándorló kóbor kutyák Dániában

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Sajátos xenofóbia lett úrrá a dán állatorvosokon: kifejezett antipátiát táplálnak a Kelet- és Dél-Európából származó befogadott kutyákkal szemben. Legalábbis ez derül ki a neves Animals folyóiratban a napokban megjelent tanulmányból, amelyet a Koppenhágai Egyetem kutatói jegyeznek. 

A dán etológusok összehasonlító vizsgálatukban arra kerestek választ, hogy van-e különbség a Dániában nevelkedett és az Európa déli és keleti országaiban kóbor kutyaként begyűjtött, majd dániai menhelyekről örökbe adott ebek viselkedése között. A dán állatorvosok körében ugyanis az utóbbi években egyre erősebben tartja magát az a vélekedés, hogy az egykor utcán élő import kutyák halmozottan problémásak. 

Tömeges mentés

Az elmúlt évtizedben Kelet- és Dél-Európában gombamód szaporodtak azok a szervezetek, amelyek száz- és ezerszám gyűjtik össze az utcákon csatangoló és szerintük jobb sorsra érdemes kutyákat, hogy aztán az északi országok kutyabarát lakóinak adják örökbe azokat – ismertették a helyzetet a tanulmány szerzői.

2019-ben csak Dániában 29 olyan menhelyet tartottak nyilván, amelyek elsősorban Görögországból és Bosznia-Hercegovinából, kisebb számban pedig Bulgáriából, Lengyelországból, Portugáliából, Romániából, Szerbiából, Spanyolországból és Törökországból importált gazdátlan kutyákat közvetítettek ki újdonsült dán gazdáikhoz – a becslések szerint évente több százat. A kutatók által megkérdezett közel 200 dán állatorvos arról számolt be, hogy a 2018. június és 2019. június közötti időszakban több mint 4500 ilyen egykori utcai kutya fordult meg a praxisában.

A tanulmány szerint hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban is, ahol a 2014-es 3616-ról 2019-re 19487-ra nőtt a keletről importált kutyák száma. Az észak-európai kutyahelyzetre jellemző, hogy Norvégiában 2018-tól nem engedélyezik az efféle távbefogadást, mégpedig az ismeretlen előéletből fakadó állat-egészségügyi kockázatokra hivatkozva.

Félelem, agresszió és szeparációs szorongás

A kutatók azt is felvázolták, hogy Dániában az elaltatott kutyák 11 százalékának valamiféle viselkedési zavar lett az idő előtti veszte. 7 százalékban az agresszió, 2 százalékban a félelem, 1 százalékban pedig a szeparációs szorongás volt az eutanázia magyarázata. Csakhogy mindeddig nem volt tiszta, hogy vajon van-e különbség az importból származó, sanyarú előéletű ebek és a szerencsésebb dániai körülmények között cseperedett kutyák között.

Kutya a dán tengerparton a 2018-as júliusi kánikulábanFotó: LISELOTTE SABROE/Ritzau Scanpix via AFP

A kutatók épp ezért több mint háromezer kutyatulajdonost és közel 200 kutyákkal foglalkozó, hétköznapi praxist vivő állatorvost kérdeztek ki aprólékosan a tapasztalataikról. A megkérdezett kutyatartók között egyenlő arányban voltak, akik keletről importált kutyát fogadtak be, illetve akik hazai egyeddel éltek együtt.

Milyen állatjólét?

Bár a tulajdonosok a félelemmel, stresszel és agresszióval járó viselkedési problémák magasabb szintjét észlelték a külföldről érkező ex-kóborkutyáknál, mint a dániaiaknál, a különbség valójában nem volt olyan jelentős. A kérdőívek kiértékelése azt mutatta, hogy az import kutyák képesek alkalmazkodni a dániai viszonyokhoz, és viszonylag gyorsan ugyanolyan társállatokká válnak, mint a honos ebek. 

A dán állatorvosok ugyanakkor az importált kutyáknál sokkal több viselkedési problémáról számoltak be. A kutatók szerint az ellentmondás egyrészt azzal magyarázható, hogy a tulajdonosok és az állatorvosok eltérő körülmények között szerzik tapasztalataikat a keletről érkezett kutyákról. Másrészt viszont azzal, hogy a jelek szerint az állatorvosok véleményét az előítélet és az a dilemma is befolyásolja, hogy ezeket a kutyákat be kell-e engedni Dániába. 

A kutatók úgy vélik, hogy az állatorvosok azért ellenségesek az import kutyákkal, mert meg akarják védeni a dán kutyapopulációt az esetleges egzotikus betegségektől. A gazdákat és a behozatalt bonyolító szervezeteket a gazdátlan kutyák megmentése motiválja. A tanulmány következtetése szerint a problémát nem a kutyák valós viselkedése generálja, hanem az import ellenzői és a befogadók eltérő attitűdje. Az előbbiek szerint a kutyákon abban az országban kell segíteni, ahol világra jöttek, vagy ha ez nem lehetséges, akkor el kell altatni őket, míg az utóbbi oldal képviselőit a kutyák életének megmentése motiválja, ők elutasítják az állatvédelem hagyományos felfogását, amely szerint az eutanázia ebben az esetben nem jelent állatjóléti problémát.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: