Joe Biden hadat üzent a Facebooknak és a Google-nek, de nem lesz könnyű feldarabolni őket

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

„Az elnöki rendelet, amit most aláírok, kötelezi a szövetségi kormányt a versenyjogi szabályok teljes és határozott betartatására. Nincs többé tolerancia a monopóliumok erőszakos cselekedeteivel szemben. Elég azokból a fúziókból, amelyek tömeges elbocsátásokat, magasabb árakat, valamint a dolgozók és a fogyasztók számára is kevesebb választási lehetőséget eredményeznek.”

Ezzel a felütéssel jelentette be Joe Biden amerikai elnök július 9-én azt a 72 pontból álló rendeletet, amely a nagyvállalatok (különös tekintettel a technológiai gigacégekre) monopolisztikus törekvései elleni hadüzenetként is felfogható. Az elnök úgy fogalmazott: „az amerikai kapitalizmus középpontjában egy egyszerű gondolat áll: a nyílt és tisztességes verseny – ez azt jelenti, hogy aki a cégeivel sikert akar elérni, annak jobban kell teljesítenie, jobb árakat és szolgáltatásokat kell nyújtania, új ötletekre és termékekre van szükség.”

A techcégek sokféleképpen törekedhetnek egy-egy terület totális leuralására és így a verseny felszámolására, de a legerősebb fegyver a kezükben a versenytársak felvásárlása. A leglátványosabb talán a Facebook gyakorlata: amikor az emberek az Instagramot kezdték el fotómegosztásra használni, Zuckerbergék egymilliárd dollárért megvették a céget, amikor pedig a WhatsApp kezdte átvenni a Facebook Messenger helyét a legnépszerűbb csetalkalmazások között, már 19 milliárdot sem fájt kiadni a cégért, hogy csökkentsék a versenyt. Ugyanígy elbánt a Facebook a GIF-iparral (a Giphy felvásárlásával) és csökkentette a versenyhelyzetet a VR-technológiában (az Oculus beolvasztásával) is.

Zuckerberg-maszkot viselő aktivista Brüsszelben, 2020-banFotó: KENZO TRIBOUILLARD/AFP

De sokszor nem ilyen átlátszó, amikor a nagyvállalatok versenyellenes módszerekkel építik a birodalmukat. A Google történetében például sorsfordító volt, amikor 2007-ben 3,1 milliárd dollárért felvásárolta a DoubleClick nevű, online hirdetések optimalizálásával foglalkozó céget. A Google-nek ekkor még komoly vetélytársa volt a Yahoo!, de az AOL, a Microsoft és az MSN keresőjét is használták az emberek. A DoubleClick segítségével azonban a vetélytársaknál sokkal hatékonyabban tudták pénzre váltani az egész üzleti modell alapját képező hirdetéseket. A Google részesedése a keresőpiacon a DoubleClik felvásárlása utáni két évben 50-ről 70 százalék fölé ugrott, azóta pedig számos újabb hirdetéstechnológiai cégre (Adscape, AdMob, Invite Media, Admeld) elköltöttek néhány tíz- vagy százmilliót.

A Google persze elsősorban a 2005-ben felvásárolt Android miatt van bajban: mivel a Google a kisebb operációsrendszer-fejlesztőkkel ellentétben megteheti, hogy akár a reális áron alul licencelje a sok népszerű alkalmazással együtt érkező rendszerét a mobilgyártóknak, óriási előnyből indul, így mára a telefonok 73 százaléka androidos. A Google keresője ráadásul még az iPhone-okon is alapértelmezett, ami tovább duzzasztja a Google-birodalmat: még több keresés, még több adat, még több hirdetés, még több pénz és hatalom. És akkor lehet még csemegézni olyan felvásárolt szolgáltatásokból, mint az útvonaltervezésre és navigációra használt Waze vagy a repülőjegy-keresésben úttörő ITA Software – a beléjük ölt másfél milliárd dollár nélkül a Google Maps és a Google Flights sem lenne ugyanaz.

Az elmúlt években kiszabott több, milliárdos nagyságrendű helyi bírság után tavaly októberben már az amerikai igazságügyi minisztérium és 11 állam főügyésze is beperelte a Google-t, amiért az „kereső- és hirdetési monopóliumot épít, és piaci erejét arra használja, hogy elfojtsa a versenyt”.  

A Washington Post összegzése szerint az amerikai techipar erre a modellre rendezkedett be – ebből fakadóan pedig nagy részben a globális is. A nagyok először a saját területüket uralják le (az Amazon az e-kereskedelmet, a Google a kereséseket stb.), aztán szinte csápokat növesztve új területeken terjeszkednek tovább, hogy még több irányból folyjon a bevétel. A startupok többsége pedig eközben megelégszik azzal, ha forradalmi technológiáját, szoftverét vagy más szabadalmát eladja valamelyik óriásnak néhány millióért, amiből aztán az milliárdokat érő, versenytárs nélküli termékeket készít.

Az adat olyan hatalom, amiről nem szívesen mondanak le

A Biden által aláírt rendelet felszólítja a kormányt, hogy alaposabban vizsgálja meg a cégek felvásárlásait és fúzióit, ide értve a már végbement fúziókat is. A szakértők szerint ez a Szilícium-völgy nagy üzleti vívmányát támadja, vagyis azt a gyakorlatot, hogy a techcégek óriási mennyiségű adatot gyűjtenek a fogyasztóikról, és azt arra használják fel, hogy a saját alkalmazásaik között átjárást biztosítsanak, így elfojtsák a versenyt – erre talán még mindig a Facebook-Instagram-WhatsApp trió a legjobb példa.

A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) feladata lesz az adatgyűjtésre vonatkozó új szabályok felállítása, a tisztességes verseny biztosítása az e-kereskedelemben, valamint a javítás jogának (right-to-repair) elve alapján megtiltani a különböző eszközök gyártóinak, hogy független szervizeket pereljenek be, vagy hogy visszatartsák vásárlóikat a készülékek megjavításától. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) pedig a netsemlegesség betartatásáért és az internetszolgáltatók közötti verseny serkentéséért felel majd – utóbbit például a korai szerződésbontás díjának korlátozásával, vagy az egy lakóépületben elérhető szolgáltatók számának növelésével lehet elérni.

Joe Biden aláírja a versenyjogi szabályozásról szóló elnöki rendeletet, 2021. július 9-énFotó: ALEX WONG/Getty Images via AFP

A rendeletből az tűnik ki, hogy a technológiai ipar alulszabályozottsága valóban árt a versenynek, de a techszakma ezt egészen máshogy látja. „Az elnöki rendelet egyes elemei az USA globális vezető szerepét és kemény munkával elért sikereit veszélyeztetik. Ha megtiltjuk ezeket az akvizíciókat, akkor a befektetői tőke eltűnik, amit a vállalkozók és a startupok szenvednek meg, ezzel még kisebb versenyt teremtve a gazdaságunkban” – mondta Gary Shapiro, a legnagyobb techvállalatok érdekvédelmi szervezetének (CTA) ügyvezetője a Wall Street Journalnek.

Egy másik szakmai szervezet, a TechNet közleményben hívta fel a figyelmet, hogy a rendeletben foglalt intézkedések „veszélyeztetik azokat az ingyenes szolgáltatásokat, amelyeket a fogyasztók a szeretteikkel való kapcsolattartásra, tájékozódásra, egészségügyi szakemberekkel való kapcsolatfelvételre, és online hírek vagy akár oktatási tartalmak fogyasztására használnak”. Ez arra a techcégek által szintén sokat hangoztatott tényre utal, hogy ma az adatainkkal fizetünk a szolgáltatásokért, és ha keményen korlátozzák az adatgyűjtést, akkor eltűnhetnek az ingyenes appok és szolgáltatások.

Az elnöki rendeleten túl azonban a Kongresszusnak is megjött a kedve a technológiai ipar szabályozásához, kétpárti törvényjavaslatok várják a sorsukat a Szenátus és a Képviselőház bizottságai előtt, a techipari lobbisták kereszttüzében. „A versenyjogi szabályokat új erővel és új megközelítésekben kell átalakítani, hogy kezelni tudjuk az amerikai monopóliumok problémáját. Ez a versenyjogi szabályok modernizálásán túl azzal is jár, hogy újra kell gondolnunk, mit tehet a kormány a verseny érdekében a jelenleg hatályos törvények szerint” – mondta Amy Klobuchar, Minnesota demokrata szenátora.

„Ez talán majd ébresztőt fúj a nagy techcégeknek, amelyek éveken keresztül működtek a kormány minimális felügyelete mellett. Különösen azokat a cégeket korlátozhatják majd adatgyűjtési gyakorlataikban, amelyek könnyelműen kezelték a felhasználóikról gyűjtött rengeteg adatot, és lehetővé tették, hogy kibertámadások során ellopják azokat” – mondta Saryu Nayyar, a kiberbiztonsággal foglalkozó Gurucul vezetője.

Forradalmárok fontos pozíciókban és a Kína-paradoxon

Hogy Joe Biden komolyan gondolja a monopóliumok megtörését és a piaci verseny helyreállítását, azt az is mutatja, hogy milyen emberekkel vette körbe magát ebben a harcban. A techóriások elleni háború egyik legfontosabb frontjának tartott FTC vezetésére például azt a 32 éves Lina Khant kérte fel, aki még 2016-ban, a Yale Egyetem jogászhallgatójaként írta meg az Amazon's Antitrust Paradox című, rengeteget hivatkozott tanulmányát – ebben hosszan érvelt amellett, hogy a hatályos versenyjogi szabályok tökéletesen alkalmatlanok a nagy techcégek felügyeletére.

Khan szerint az 1980-as évektől kezdve az Egyesült Államokban elterjedt az a nézet az óriáscégek szabályozásában, hogy a piaci versenynél fontosabb a fogyasztók rövid távú helyzete, ami nagyjából egyenlő az alacsony árakkal. Az így kialakult monopol vállalatok ma is erre hivatkozva védik a helyzetüket, miközben az egy dolog, hogy a Google termékeit ingyen lehet használni, de ha a Google kezében összpontosul az online hirdetési piac, az felverheti a hirdetési költségeket, amiket a hirdető cégek gyakran a vásárlóikra terhelnek át.

Lina Khan az Amazon mellett a Google, a Facebook és az Apple gyakorlatai ellen is többször keményen felszólalt az utóbbi években, ezért kinevezése után az Amazon és a Facebook már fel is szólította arra, hogy ne vegyen részt a döntéshozatalban az őket érintő versenyjogi ügyekben, hiszen múltbeli nyílt kritikái miatt nem tudna elfogulatlanul dönteni.

Khan és az FTC korábbi erős demokrata tagjai mellett Tim Wu játszhat fontos szerepet a monopóliumellenes harcban, akit technológiai és versenyjogi kérdésekben felelős elnöki tanácsadónak nevezett ki Biden. Wu 2003-ban a Columbia Egyetem médiajogászaként alkotta meg a netsemlegesség (net neutrality) fogalmát, de Barack Obama elnöksége idején a nemzeti gazdasági tanácsban és az FTC tanácsadói között is pozíciót szerzett, miközben a New York-i főügyész hivatalának dolgozva sikeres pert vitt a Time Warner ellen, amiért a szolgáltató gyorsabb internetet hirdetett, mint amilyet nyújtott.

A versenyjogi forradalom már Európába is kezd beszivárogni. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogért felelős biztosa biztatónak nevezte az amerikai fejleményeket, és mint a Washington Postnak elmondta, szerinte „ez az elnöki rendelet rátapintott egy nagyon fontos dologra, méghozzá hogy az embereknek a mindennapjaikban élvezniük kell a tisztességes verseny előnyeit”. Mint mondta, ezen a területen is fontos a kontinensek közötti együttműködés, hiszen „nem létezik globális versenyjogi végrehajtó szervezet, de globális cégek léteznek”.

A nagy techcégek és az ő érdekeiket képviselő lobbisták gyakran érvelnek azzal, hogy ha feldarabolnák a Facebookot, az Amazont vagy a Google anyacégét, az Alphabetet, azzal Kínát segítenék, és a szétszálazott amerikai techiparnak esélye sem lenne a kínai gigacégekkel szemben a mesterséges intelligencia dominálásáért folytatott küzdelemben. Hogy ez miért a valóság kiforgatása, arról Ganesh Sitaraman, a Vanderbilt Egyetem jogászprofesszora a Foreign Affairsben azt írta: „A nagy technológiai cégek nemhogy nem versenyeznek Kínával, hanem ott működnek, és ezek az összefonódások valójában sérülékenységet jelentenek az Egyesült Államoknak úgy az ipari kémkedés, mint a gazdasági nyomásgyakorlás szempontjából.” Vagyis a nagy techcégek piaci koncentrációja és a verseny hiánya lassítja az innovációt. A versenytársakat elnyomó vállalatok megvédése helyett tehát a monopólium megtörése, a piaci verseny növelése és a kutatás-fejlesztés állami finanszírozása lenne a követendő út.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: