Romániában tombol a járvány, bergamói állapotok uralkodnak a kórházakban
„Az oltatlan betegek jelentős része még a kórházba kerülés után sem hisz a vírus létezésében, az orvosokban, a tudományban, és volt már arra is konkrét példa, hogy az a beteg, akit az intenzív osztályra vettünk fel, de ő is és a családja is elutasították a kórházi ellátást, javaslatunk ellenére, saját felelősségre hazament. Egy nappal később otthonában halt meg oxigénhiányos állapotban” – írta a Qubitnek nemrég Tubák Nimród szakorvosjelölt, aki a Székelyudvarhelyi Városi Kórház COVID-osztályán teljesít szolgálatot.
Kedden világszerte arról számoltak be helyi és nemzetközi lapok, hogy a 19 milliós Romániában újabb fertőzési és halálozási rekordok dőltek meg. A hatóságok megerősítették, hogy 18 863 új fertőzöttet azonosítottak, és 574-en vesztették életüket a járványban. Ez az első alkalom, hogy Romániában 500 fölé emelkedett a halottak száma. A Digi24 helyi televízió szerint egyenesen háborús állapotok uralkodnak a kórházakban, akkora a terhelés az egészségügyön. Az elhunytak már nem férnek el a halottasházban, a folyosókon fekete zsákokba helyezett holttestek sorakoznak, a temetkezési vállalatok járművei pedig sorban állnak a kórházak udvarán.
Ugyanaz mint Bergamo – csak rosszabbak a feltételek
Tubák a járványgörbét elemző kollégái véleménye alapján azt mondta, hogy Románia a napokban éri el a negyedik hullám csúcsát, amely az intenzív osztályokon 5-7 napos csúszással jelenik meg, tehát addig még egészen biztosan marad a szélsőséges terhelés.
„COVID-betegek számára kialakított, intenzív terápiánk hetek óta teltházzal működik, de ha dupla lenne az ágyszámunk, akkor is teltház lenne, és ha ezt a számot az országban dupláznánk meg, akkor is” – mondta a szakorvosjelölt.
Hozzátette, a lényegében 100-120 ezer fős vonzáskörzettel rendelkező, Hargita megyei Székelyudvarhelyi Városi Kórház koronavírusos betegei 95 százalékban magyarok, de mivel a déli megyékben gyorsabban nőttek az esetszámok, onnan is vettek át, főleg románul beszélő betegeket. Az 527 kórházi ággyal működő kórházban 150 oxigénes hely áll rendelkezésre, és tíz COVID-intenzíves ágy. Az intézmény négy nappal ezelőtti beszámolója szerint múlt hétfőn 106, kedden 114, szerdán 120, csütörtökön 122 COVID-beteget kezeltek, péntekre ez a szám pedig már 132 volt. Nagyon gyors ez a növekedés, főként úgy, hogy a koronavírusos betegeken kívül a különböző osztályokon a nem koronavírusosakat is ellátják.
„Ahogy nőnek az esetszámok és a kritikus állapotú betegek száma, eljutunk egy olyan szintre, hogy már csak azokat tudjuk felvenni, akik invazív lélegeztetést igényelnek, vagyis intubálni kell őket. Ezeknél a betegeknél sajnos alacsony a gyógyulási arány” - tette hozzá. Az egyik helyi lap újságírója forrásai alapján kicsit sarkosabban fogalmazott: ugyanott tartanak, mint tavaly Bergamo, csak rosszabbak a feltételek. Rubák szerint az orvosok „teljesen ki vannak bukva" attól a lehetőségtől, hogy hamarosan nekik kell eldönteniük, ki maradhat életben, mert a betegek nagy száma miatt fogytán vannak a Székelyudvarhelyi Városi Kórház kapacitásai a humán erőforrás és a technikai felszereltség tekintetében is.
A betegek 87-89 százaléka nincs beoltva
A járvány olyan mértékű elszabadulását, amelyet Romániában az 1989-es forradalom idején tapasztalt állapotokhoz hasonlított egy orvos, jelentősen táplálja a nagy fokú oltásellenesség. A 19 milliós országban az Európai Betegségvédelmi és Járványmegelőzési Központ (ECDC) legutóbbi adatai szerint mindössze a 18 év feletti lakosság 37,6 százaléka kapta meg első oltását, és 35,6 százalékát oltották be teljesen. Ezek a számok pedig az elmúlt hónapokban mindössze egy-két százalékkal nőttek. Románia Bulgária mellett sereghajtónak számít az EU-ban, ahol átlagosan a 18 év feletti lakosság 74,4 százalékát oltották már be.
A nagy betegszámmal küszködő csíkszeredai megyei kórház Facebook-oldalán október 11-én arról számolt be, hogy betegeik 89 százaléka beoltatlan. „A kórház hivatalos adatai szerint a beutalt koronavírusos betegek 87 százaléka nincsen beoltva” – írta a Qubitnak Tubák a székelyudvarhelyi kórházban tapasztaltakról. Azt is elmondta, hogy az intenzív terápián eddig egyetlen olyan beteg volt, akinek megvolt mindkét védőoltása, mégis elvesztették.
Arra a kérdésre, hogy vajon mi lehet az oka az oltásellenességnek, a Közép-Európai Egyetemen (CEU) doktori fokozatot szerzett Florin Poenaru román szociológus, a Bukaresti Egyetem szociológia és szociális munka tanszékének oktatója azt mondta, az egészségügyi katasztrófa egyik, közvetlen kiváltó oka a nemrég megbukott kormány, amelyik „nem fáradt azzal, hogy előkészüljön a járványra.” Nem vették figyelembe a negyedik hullám kialakulásának eshetőségét, a tavasz és a nyár folyamán szinte minden korlátozást feloldottak, és különösen nyáron semmi jel nem mutatott arra, hogy bárki is gondolna a járványra. Tették mindezt a szociológus szerint olyan körülmények között, amelyek már eleve törékenyek voltak. A romániai egészségügyi rendszer már jóval a járvány előtt szörnyű állapotban működött, és a korábbi hullámok idején is kiderült, hogy a helyzet rossz: égő kórházak, ágyhiány, orvoshiány és forráshiány jellemezték Poenaru szerint, akinek szeptember végén jelent meg tanulmánya a román koronavírus-helyzet előző hullámairól a Dialectical Anthropology szaklapban.
Csődöt mondott a vakcinációs kampány
Poenaru szerint a jelenlegi helyzetnek van egy strukturálisabb oka is: a vakcinációs program megbukott. Habár tavaly december végén Románia jól indította az oltási kampányt, júniusra csak a lakosság mintegy 25 százalékát sikerült beoltani, és azóta ezt a számot körülbelül tíz százalékkal tornászták feljebb. Hónapok óta próbálnak rájönni a szakértők, hol csúszott hiba a gépezetbe. A szociológus szerint valójában két egymással összefüggő oka lehet az alacsony átoltottságnak. Bár Romániában elegendő vakcina áll rendelkezésre, ráadásul az EMA által elfogadott, Pfizer, Moderna, AstraZeneca és Janssen oltásokból választhatnak az oltakozni vágyók, magának az államnak nincsenek kapacitásai arra, hogy több embert beoltsanak. Az állam Poenaru szerint képtelen volt elérni az embereket, főleg a vidéken élőket, és meggyőzni őket arról, hogy vegyék fel a vakcinát.
Ez pedig a szociológus szerint összekapcsolódik azzal a mélyen beivódott bizalmatlansággal, amit a románok az állam iránt éreznek. „Az emberek nem bíznak a hatóságokban és így az általuk propagált vakcinában sem. A lakosság többsége egyszerűen képtelen komolyan venni, amit az állam mond” – magyarázta. Viszont mivel a hatóságok képtelenek voltak hitelesen megnyugtató magyarázatot adni a járvány jelenségére és iránymutatást adni arra vonatkozóan, mi a teendő, a kialakuló vákuumba benyomultak az összeesküvés-elméletek, a városi legendák, a pletykák Bill Gatestől, a chipbeültetésen át egészen a génmódosításig.
A magánszférában dolgozók versus állami alkalmazottak
Sorin Ionita, az Expert Forum nevű think tank politikai elemzője korábban azt mondta, az oltási regisztráció megnyitását követő két hétben „az emberek hanyatt-homlok igyekeztek regisztrálni az online platformon, és nagy távolságokat is hajlandók voltak megtenni, hogy megkaphassák a vakcinát, mert Bukaresten nagyon hamar beteltek a listák.” Ez a buzgóság azonban a jól működő online platform és a vakcinabőség ellenére hamar alábbhagyott.
Poenaru szerint elsősorban az urbánus populációt sikerült a hatóságoknak elérniük, a vidéki lakosságot nem, etnikai színezet nélkül, bár a potenciális etnikai törésvonalakról nincsenek megbízható adatok. Ráadásul ott voltak azok is, akik valamilyen körülmény miatt kénytelenek voltak felvenni az oltást. A szociológus úgy tudja, számos nagy magáncégnél vagy kisebb éttermeknél, hoteleknél azt mondták az alkalmazottaknak, hogy ha nem oltatják be magukat, akkor nem fogják alkalmazni őket, mivel a cégvezetők nem akarták, hogy az üzletmenetükben a járvány miatt bármiféle fennakadás keletkezzen, mint amilyeneket a vakcina bevezetése előtt már megtapasztaltak.
„Itt egy paradoxonnak lehetünk szemtanúi: a lakosságnak hatalmas szegmensei vannak, akik például állami tulajdonú vállalatok, intézmények dolgozói és visszautasítják a vakcinát. Habár a számok megkérdőjelezhetők, a járvány egy pontján az egészségügyi dolgozóknak mindössze körülbelül 40 százaléka volt beoltva. Tehát az államnak még a saját alkalmazottait sem sikerült meggyőznie a vakcina felvételéről” – magyarázta Poenaru. Ezzel kapcsolódhat össze például az is, hogy Voluntari város polgármestere 11 millió forint értékben vásárolt az önkormányzat pénzéből orvosi eszköznek kinéző, koronavírus elleni medálszerűségeket, amelyek minden tudományosságot nélkülözve ígérték azt, hogy viselésük esetén megvédenek a koronavírustól – és még viselőjük maszkját is fertőtlenítik.
A székelyudvarhelyi szakorvosjelölt szintén borúlátóan írt az oltási hajlandóságról: az utóbbi időben „valamivel emelkedett az oltási központba eljutó emberek száma, ez azonban elenyésző. Amióta van a védőoltás, azóta azonban nem lehet hárítani a felelősséget, és a számonkérést csak az egészségügyi rendszerre tenni. Rengeteget dolgozunk, a kollégák többsége a kiégés szélén van, de ha nem veszi ki minden egyes ember a részét a járvány leküzdésében, akkor nem fog sikerülni továbblépni.”
A szélsőséges individualizmus lehet az oka?
Márpedig egyelőre nem úgy tűnik, hogy a negyedik hullám fordulatot hozott volna az oltási hajlandóságban. A szociológus szerint ha lejjebb ásunk, találunk egy sokkal mélyebb, tudományos eszközökkel sokkal nehezebben számszerűsíthető jelenséget is, amely magyarázattal szolgálhat a romániai alacsony átoltottságra, de a törésvonalra is Nyugat- és Kelet-Európa között. Látványos ugyanis, ahogy a kontinens nyugati részei felől kelet felé haladva egyre csökken az oltottak száma, és ez valamelyest korrelálni látszik az oltásokkal kapcsolatos szkepticizmus növekedésével is.
„Amit Románia az utóbbi harminc évben a neoliberális ideológia során megtapasztalt, az nem csupán a privatizáció, a közös tulajdonok bekerítése vagy a migráció élménye volt, hanem az individualizmus megtapasztalása is. Az emberek a szocializmust követően nem csupán az állammal nem foglalkoztak – talán jó okkal, hiszen nem is volt jelen –, de elkezdtek nem hinni a társadalmi problémák általános megoldásában sem, szóval a társadalom mint olyan, megszűnt. Eltűnt a közös érdek, a közösség, amelynek mindannyian felelősséggel is tartoznánk” – fejtette ki. Poenaru szerint az emberek a saját, individuális viszonyaikban gondolkodnak csak, ez a hiperindividualizmus és annak az érzése, hogy egyedül vagy csak a „sajátjainkkal” foglalkozunk, pedig hozzájárul a járvány okozta válsághoz, amelynek megoldása szolidaritást igényelne.
A szociológus úgy vélte, ez a fajta valóságérzékelés nem csupán Romániára vagy Magyarországra lehet érvényes, hanem a posztszocialista kontextusokat általában is jól leírhatja egész Közép- és Kelet-Európában.
„Ez a kommunista múlt teljes leépítése, amelyiknek a szolidaritás a legnagyobb áldozata. Privatizálunk, személyesítünk, és közben az egész társadalmat leépítjük, hiszen nem hiszünk semmilyen általános célban, semmilyen közös fellépésben, csak az egyének maradnak meg és a családok” - fogalmazott.
Merre van a kiút?
Poenaru az oltásellenesség mélyben gyökerező okain túl sem festett rózsás képet a jelenlegi román helyzetről és a kilátásokról. „Egyrészt ott van az egészségügyi válság, amelyikről reméljük, hogy már elérte a csúcspontját, másrészt a kormány bukásával ott a politikai válság, amelyre nincs egyszerű megoldás, ehhez pedig hozzájárul a globális trendekből jelenleg leágazó, helyi gazdasági válság, az elszabaduló infláció és energiaárak növekedése. Ez a koktél még Románia számára is példa nélküli, nehéz megmondani, mi történhet” – magyarázta.
Ráadásul a kormány bukása, amelyet a szociológus szerint részben a járvány, részben a romániai politikai rendszer sajátosságaiból fakadó belpolitikai csatározások idéztek elő, azzal a hatással jár, hogy senki nincs az ország élén. „Egyfajta szabadesés következhet be pontosan akkor, amikor a negyedik hullám legrosszabb pillanatát és a gazdasági válság mélységeit értük el” – tette hozzá.
Rövid távon, vagyis a következő néhány hónapban a szociológus a válsághelyzetek mélyülésére és a lakosság radikalizációjára számít, például a szélsőjobboldali retorika felerősödésére, és az utcai tüntetések megszaporodására. Például október elején több ezres tüntetés volt Bukarest utcáin egy nappal azután, hogy tűz ütött ki a román főváros egyik kórházában, amelyben heten meghaltak. Hasonló kórházi tüzek az utóbbi években nem voltak példa nélküliek Romániában. „Nem azt mondom, hogy mindenki szélsőjobboldali szimpatizáns volt vagy oltásellenes, csak hogy a következőkben ezekre lehet számítani. Különösen a téli hónapokban, amikor a fűtésszámla teljességgel megugorhatatlanná válik számos alacsony- és közepes jövedelmű családnak.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
