A szervezetünk nem fogja bírni harcot a növekvő hőséggel és páratartalommal

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az emberi evolúciót évezredekig formálta a földi éghajlat – sok más tényezővel egyetemben –, így volt időnk megszokni az időjárást. A globális felmelegedéssel azonban a Föld egyre élhetetlenebbé válik: a most tapasztalható hőhullámokat és magas páratartalmat egyre nehezebben tűri a szervezetünk. De mikor lesz túl meleg a meleg? Mennyit tudunk még elviselni, és mi a tűréshatár?

Aki fél szemmel követi a tudományos híreket, alighanem tudja, hogy a mai hőségrekordok és hőhullámok egyre több halálesetet okoznak. Az elmúlt évtizedekben kétszeresére nőtt az ilyen esetek száma, és a legfrissebb klímamodellek szerint a 21. század hátralévő részében is további növekedésre számíthatunk – különösen akkor, ha nem sikerül 1,5 Celsius-fok alatt tartani az átlaghőmérséklet-emelkedést, ahogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) javasolta.

A hőmérséklet-emelkedés mostanáig nem volt elég intenzív ahhoz, hogy a strapabíróbb személyeket is megviselje: akik kánikula idején kerülik a közvetlen, erős napsugárzást, elég folyadékot isznak, és nem erőltetik meg magukat, jó eséllyel nem lesz semmi bajuk. Az evolúció is így formált minket: mióta elhullattuk a testszőrzetünk nagy részét, két lábon kezdtünk járni, és megtanultunk izzadni, meg tudtuk őrizni a hidegvérünket. Egy ponton túl azonban tehetetlenek leszünk a túl magas hőmérséklettel szemben.

Az izzadás tűréshatára

Az emberi szervezet csak néhány fokos hőingadozást tud elviselni. Az optimális működési (test)hőmérsékletünk 37 Celsius-fok – plusz-mínusz néhány fok. Ezen a tartományon kívül a szervezetünk kompenzálni kezd – már amíg képes rá. Nagy melegben a pórusaink kitágulnak, hogy a szervezetből szabadon távozhasson a víz és a só; ezt hívják verejtéknek. A testünket beborító verejték a hő hatására párologni kezd, ami hőelvonással jár: a testhőnk elillan a levegőben. Az esetek többségében ennyi elég is a szervezet lehűtéséhez, de az extrém magas páratartalom gátolja a verejtékezés mechanizmusát. Ha ugyanis a légköri nedvesség szintje elér egy bizonyos szintet, a szervezet sem tud hatékonyan megszabadulni a felgyülemlett hőtől.

Nem árt tudni: amikor az időjárás-jelentésben bemondják a várható hőmérsékletet, a meteorológus ezalatt mindig száraz meleget ért. A tudósok ezzel szemben nedves hőmérsékletben gondolkoznak, ami a hőség és a légköri páratartalom együtteséből számolható ki; és vizes ruhába csavart hőmérővel mérhető. A nedveshőmérséklet-mérés pontosabb számokat adhat az izzadó emberi test hőmérsékletéről, így jobb indikátora annak, hogy hogyan tűrjük a hőséget szabadban, magas páratartalom mellett.

Gyerekek játszanak a Salmon Springs szökőkútnál az oregoni Portlandben a júniusi hőségrekord idején.Fotó: Nathan Howard / Getty Images / AFP

A szakértők úgy látják, hogy a nagy páratartalmú hőség (wet-bulb temperature) emberi tűréshatára 35 Celsius-fok körül lehet: mintha összekevernénk az arizonai középhőmérsékletet Washington (város) páratartalmával. A tudósok szerint ilyenkor az izzadás semmit sem ér: néhány órán belül az az egészséges felnőtt is túlhevül vagy belehal, aki az árnyékban ülve rendszeresen iszik vizet.

Ilyen környezeti feltételeket ritkán tapasztalhatunk a szabad ég alatt, de Colin Raymond, a NASA-s Jet Propulsion Lab éghajlati szakértője a szaunázáshoz hasonlította a helyzetet. Nem véletlen, hogy a gőzfürdők látogatóinak sem tanácsolják, hogy 15-20 percnél több időt töltsenek a fürdőhelyiségekben: nem lenne egészséges. Nemrég publikált kutatásukban Raymond és munkatársai azt írták, hogy ekkora hőt és páratartalmat még csak dél-ázsiai és közel-keleti mérőállomások környékén tapasztaltak – ott is csak néhány órára –, de a következő évtizedekben nagyobb gyakorisággal és hosszabban fordulhatnak elő.

A magas páratartalmú hőség elsősorban Délkelet-Ázsiában, Közép-Amerikában, Dél-Amerika északi részei és az Egyesült Államok délkeleti részén okozhat problémákat. Mivel ezeknek a térségeknek a társadalmi-gazdasági berendezkedése igencsak eltér – mondta Raymond a Discover Magazine-nak –, várhatóan a majdani érintettségükben is gyökeres különbségek lesznek.

A légkondicionálás sem megoldás

A halálos hőhullámok által leginkább érintett régiókban gyakran nincs megbízható áramszolgáltatás, így a légkondicionálás sem opció, és még a gazdagabb térségekben – ahol hűtött szobákkal védekeznek a kánikula ellen – is sebezhetőbbek lesznek az áramkimaradásokkal szemben. (A légkondicionálás ráadásul csak átmeneti megoldás: a klímaberendezések fokozzák a városi régiók felmelegedését.)

Raymond szerint az emberek valamelyest alkalmazkodhatnak a hőséghez – ha megszokják azt, az izzadásuk is hatékonyabb lehet a hőelvezetésben –, de úgy fogalmazott, hogy 35 Celsius-fokon felül már nem számít a hatékonyság.

Az energetikával és a klímakutatással kapcsolatos tudományos eredmények bemutatását az ALTEO Csoport támogatta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: