A klímaváltozás néhány évtizeden belül véget vethet a téli olimpiáknak
Bár Pekingben és a környékén elterülő hegyekben nemhogy hó, de még elegendő víz is alig van, ez nem akadályozhatta meg Kínát abban, hogy megrendezze a 2020-as téli olimpiát. A feladat pofonegyszerű volt: mindössze az olimpiai játékok történetének legnagyobb műhógyártó műveletét kellett hozzá levezényelni. Ennek részeként elárasztottak egy kiszáradt folyóvölgyet, több ezer köbméternyi vizet vezettek el egy Pekinget ellátó víztározóból, több tízezer hektárnyi földterületen állították le az öntözést, és ezekről a területekről több száz családot telepítettek ki, hogy végül a feladattal megbízott olasz cég, a TechnoAlpin rendelkezésére álljon elegendő, körülbelül 400 olimpiai úszómedencét megtöltő, közel egymillió köbméter víz a hóágyúzáshoz. A New York Times hétfői beszámolója szerint ez a vízmennyiség azonban csak a téli olimpia elindításához elegendő, valószínűleg további súlyos köbméterekre lesz szükség a versenyek lebonyolításához.
Miközben a téli sportokban évtizedek óta jelentős szerepet kap a mesterséges hó, a Pekingben múlt pénteken elindított játékok jelentik az első olyan téli olimpiát, ahol kizárólag műhóra kénytelenek hagyatkozni, és nagy valószínűséggel egyetlen valódi hópehely sem lesz a sílécek talpán. A klímaváltozással és a bolygó folyamatos melegedésével ez szomorú jövőt vetít a téli olimpiák, sőt a téli sportok elé is, és felveti a kérdést: mennyire fenntarthatók hosszabb távon a pekingihez hasonló, tél nélkül is havat igénylő gigarendezvények.
Az évszázad végére megfogyatkozhatnak a téli olimpia lehetséges helyszínei
Annak ellenére, hogy a felhasznált műhó mennyiségét tekintve Peking mára maga mögé utasította a többi helyszínt, 2014-ben az oroszországi Szocsiban és 2018-ban a dél-koreai Phjongcshangban hasonló volt a helyzet, mint most Pekingben. A mesterséges hó a 2018-as téli olimpián is a hótakaró 90 százalékát tette ki, és négy évvel korábban az orosz üdülővárosban is 80 százalékban műhó fedte a sípályákat – annak ellenére, hogy Szocsiban a szervezők számítottak az enyhe időjárásra, ezért óriási jógamatracokhoz hasonló takarók alatt eltárolták a korábbi telek havait. (2010-ben a kanadai Vancouvert még meglepetésként érte az enyhe tél, ezért a szervezők helikopterekkel és kamionokkal sebtében voltak kénytelenek a játékok helyszínére szállítani a havat.)
Egy tavaly decemberben megjelent tanulmány szerint elképzelhető, hogy a téli olimpia hagyományos színterei néhány évtized múlva teljesen alkalmatlanná válnak a játékok megtartására. A kutatók ezt úgy állapították meg, hogy megvizsgálták, hogy az eddigi 24 téli olimpia melyik helyszínei jöhetnének szóba az évszázad végéig az üvegházhatású gázok kibocsátásának különféle forgatókönyvei szerint. Ehhez a klímaváltozás hatásait vették alapul az adott városokban, és 339 élsportolót és vezető edzőt kérdeztek meg arról, milyen körülmények számítanak nekik a téli sportokban ideálisnak, vagyis milyen hőmérséklet, milyen időjárási viszonyok, hómennyiség és -minőség felel meg leginkább a biztonságos sportolásnak és a jó teljesítménynek. A válaszadók leginkább a vékony hótakarót és a hó rossz minőségét tartották elfogadhatatlannak.
Ezeket figyelembe véve ha a szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt két évtizedben tapasztalt trendet követné, a kutatók szerint egyetlen város, az 1972-es téli olimpia helyszíne, a japán Szapporó lenne alkalmasnak arra, hogy a 2100-ig vizsgált időszakban végig a sportolók által ideálisnak leírt körülmények között rendezze meg újra a téli olimpiát. Ekkor ugyanis az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) által felvázolt, magas kibocsátási értékeket használó reprezentatív koncentrációs útvonal (RCP 8.5) érvényesülne, amely szerint 2050-re átlagosan 2,1 Celsius-fokos, míg 2080-ra 4,4 Celsius-fokos melegedés jelezhető előre.
A kutatók azonban úgy találták, hogy még ha a párizsi egyezményben rögzített célok szerinti, vagyis alacsony kibocsátási értékeket előrevetítő reprezentatív koncentrációs útvonalat (RCP 2.6) veszik is alapul, az elmúlt évek téli olimpiai helyszínein a februári hőmérsékletek az előrejelzések szerint a 2050-es évekre akkor is átlagosan 1,9 Celsius-fokkal, míg 2080-ra 2,7 Celsius-fokkal melegednének fel, és az eddigi téli olimpiáknak otthont adó városok közül csak 8-9 lehetne 2080-ban is megbízható házigazdája a sportvilág egyik legnagyobb presztízsű eseményének.
Közép-Európa búcsút mondhat a téli olimpia rendezésének
A téli olimpiák történetét végigkísérve a kutatók azt találták, hogy a négyévente februárban zajló esemény napi átlaghőmérséklete drámaian emelkedett. Míg 1920 és 1950 között az olimpiai helyszíneken körülbelül 0,4 Celsius-fokot mértek, az 1960-1990-es évekre ez már 3,1 Celsius-fokra kúszott fel, míg a 21. századra az átlaghőmérséklet már elérte a 6,3 Celsius-fokot.
Mivel a hőmérséklet mindenképpen emelkedni fog a következő években, és bizonyos térségek mindenképpen elveszítik a téliolimpia-rendezés képességét, ebből a szempontból mindegy, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása alacsonyabb vagy magasabb szinten folyik tovább. Még ha sikerül is elérni a párizsi egyezményben rögzített célkitűzéseket, 2050-re akkor is több mint 1,9 Celsius-fokkal lesz átlagosan melegebb, legrosszabb esetben pedig 2080-ra 4,4 Celsius-fokkal. Így Közép-Európának, azon belül az eddig esélyesnek tartott Ausztriának valószínűleg búcsút kell mondania a téli olimpiáknak (az alacsonyabb értékű kibocsátási forgatókönyvvel számolva ugyanakkor több közép-európai városnak is esélye nyílhatna a rendezésre).
„A klímaváltozás megváltoztatja a téli olimpiai játékok földrajzát, és sajnos néhány téli sportjáról híres várost is kiiktat a rendezők sorából” – mondta Robert Steiger, az Innsbrucki Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője éppen az ausztriai Innsbruckra és a franciaországi Chamonix-ra utalva.
Határozott lépések nélkül tél tábornokkal együtt a téli sportoknak is annyi
A 2007-ben alapított Protect Our Winters nevű aktivista csoport legutóbbi jelentése szerint gyökeres változtatás nélkül számos népszerű téli sport kerülhet fel a klímaváltozás miatt veszélyeztetett sportok listájára. A felmelegedés miatt nem csupán a hó minősége romlik, hanem egyre szűkül a síelésre, snowboardozásra, sífutásra és más hóigényes sportra alkalmas terep, ezzel együtt pedig a sportolók edzési lehetőségei is.
Arról nem is beszélve, hogy még drágábbá és egy szűk körön kívül másoknak szinte elérhetetlenné teszi a téli sportokat. Egy kutatás szerint például az Egyesült Államokban 2050-re a felére csökkenhet a téli szabadidős sportok szezonjának időtartama, míg egy kimutatás azt találta, hogy 1982 és 2016 között már átlagosan 34 nappal csökkent az amerikai síszezon, és 41 százalékkal vékonyabb hótakaróval voltak kénytelenek megelégedni a sportolók. A műhó pedig egyáltalán nem ugyanaz, mint az igazi: miközben körülbelül 70 százaléka levegő és 30 százaléka jég, a valódi hónál ez az arány 10 százalék jég és 90 százalék levegő. Ez jelentősen megváltoztatja a hó textúráját, és azt, hogy hogyan csúszik rajta a snowboard vagy a síléc.
Karbonsemleges lehet-e a téli olimpia?
A pekingi olimpia esetén első ránézésre az is problémásnak tűnik, ahogy a kínai szervezők több millió köbméter vizet alakítanak műhóvá, hogy a hóban egyébként is szegényes és a klímaváltozás miatt valamivel melegebb pekingi terep téliolimpia-kompatibilis lehessen. A műveletnek óriási az energiaigénye, rendkívül igénybe veszi a vízforrásokat is, tovább feszítve az olimpia amúgy is tetemes, mintegy 3,9 milliárd dolláros büdzséjét; a szintetikus hó ráadásul a környezetre káros anyagokat is tartalmazhat.
Ezen felül egy 2020-ban a Nature-ben megjelent tanulmány arra figyelmeztetett, hogy Észak-Kínában a talajvíz kimerülése az intenzív mezőgazdasági öntözés, a rendkívüli gyorsasággal történő urbanizáció és a száraz klimatikus viszonyok miatt „kritikus mértékű”, ez pedig téli olimpia nélkül is pekingiek millióinak a vízellátását veszélyeztetheti, és a jövőben valószínűleg rontja a vízkészlet minőségét.
Az olimpia szervezői mindenesetre azt mondják, hogy a hóágyúkat teljes egészében újrahasznosítható energiával működtetik, ahogy az olimpiák történetében először az összes esemény helyszínét is. Sőt, Peking elkötelezte magát a karbonsemleges olimpia mellett, és rengeteg intézkedést vezetett be szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. 2021 júniusában úgy becsülték, hogy a téli olimpia 1,306 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő kibocsátással jár, ami leginkább a helyszínek építéséből, a közlekedésből és a nézők kibocsátásából tevődik össze.
A fenntarthatósági jelentés szerint négy jégpálya hűtését is természetes, a klímát kímélő technológiával oldják meg, amellyel a hagyományos módszerekhez képest 20 százalék energiát takaríthatnak meg. A szállítást is energiatakarékos és tiszta energiát használó járművekkel igyekeznek megvalósítani: a személygépjárművek 100 százaléka, az egyéb járművek 85 százaléka állítólag már így működik. A karbonkompenzációs eszközök között megemlítik a Peking és Csangcsiakou területén indított erdősítési projekteket. A kínai fővárosban 47 333, Csangcsiakou-ban 33 ezer hektárnyi erdőt és zöldterületet létesítettek. Ami a hóágyúzáshoz használt vizet illeti, azt ígérik, hogy miután tavasszal elolvad a hó, az olvadékot visszavezetik a helyi víztározókba.
Madeline Orr, a londoni Loughborough Egyetem előadója és a Sport Ecology Group alapítója szerint óriási kihívást jelent szembenézni egy téli sportok nélküli jövővel, de ugyanekkora kihívás megküzdeni ezeknek a sportoknak a masszív ökológiai lábnyomával a hegyekbe utazástól kezdve a műhógyártáson át a síliftek működtetéséig. Az iparág szerinte ennek ellenére megtalálja majd az innováció és az alkalmazkodás útjait, mert a téli sportok az emberi kultúra szerves részét képezik (azt persze Orr is elismeri, hogy a sí- és snowboardpályák elvesztésénél sokkal pusztítóbb hatásai is vannak a klímaváltozásnak). Jeremy Jones, a Protect Our Winters alapítója szerint a téli olimpia ugyanakkor kiváló lehetőség arra, hogy felhívják a világ figyelmét a klímaváltozás által jelentett fenyegetésre, és arra, hogy „megpróbáljuk közösen megmenteni a telet”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
