Az eddigi legnagyobb távolságot átszelő, április 8-i útjával immár 25 sikeres marsi repülésen van túl az amerikai űrügynökség (NASA) Ingenuity nevű helikoptere, amely tavaly érkezett a vörös bolygóra a Perseverance marsjáró aljára rögzítve.

A Jezero-krátert járó Perseverance eközben megközelítette fő tudományos célpontját, azt az ősi deltatorkolatot, amelyet 3,5–4 milliárd éve alakított ki a kráterbe ömlő folyó, a Neretva Vallis. Az Ingenuity szintén a deltatorkolat felé tart, és utolsó repülésével majdnem felzárkózott a marsjáróhoz.

A 2021 februárjában landolt Perseverance feladata az ősi marsi életre utaló nyomok kutatása, és hogy olyan kőzetmintákat gyűjtsön, amelyeket később hazahoz a Földre – utóbbira a 2030-as évek elején, európai-amerikai együttműködés keretében kerül majd sor.

A nukleáris áramforrással üzemelő Perseverance a leszállása óta eltelt 14 hónapot a Jezero aljzatának vizsgálatával töltötte, nagyrészt a leszállóhelyétől délre, a Máaz és Séítah formációknál. A tudományos műszereivel végzett mérések mellett a Máaz területen 4 kőzetmintát, egy légköri és egy tesztmintát, a Séítahnál pedig további 4 kőzetmintát gyűjtött, amivel összesen tíz, később hermetikusan lezárt mintatárolót töltött meg.

Eközben egykor folyékony vízben gazdag környezetre talált bizonyítékokat, és tavaly decemberben robotkarjára szerelt SHERLOC műszerével szerves molekulákra bukkant az általa lecsiszolt kőzetekben, illetve a kőzeteken lévő porban is. A kráteraljzati vizsgálatok március végi befejezésével az irányítók a lehető leggyorsabban a delta felé küldték a marsjárót, amihez néhány hét alatt meg is érkezett, és jelenleg közel 100 méterre délre tartózkodik célpontjától.

Amint arról korábban írtunk, a kutatók reményei szerint a deltatorkolat üledékes rétegeinek apró agyagásványai képesek voltak a geológiai folyamatok révén egykor itt koncentrálódó szerves molekulákat megőrizni. Ha ezeket a Perseverance eszközeivel, majd később földi laboratóriumokban is megvizsgálják, kiderülhet, hogy létezett-e egykor élet a Jezero-kráterben, amely a szakemberek szerint marsi viszonyok közt az egyik legideálisabb környezetet biztosíthatta neki. A rétegek vizsgálata emellett választ adhat arra is, hogy mennyire hosszan volt aktív a deltát létrehozó folyó, és milyen éghajlat jellemezte valójában a bolygót 3,5–4 milliárd éve.

Az eredetileg a NASA JPL kutatóintézete által technikai demonstrátornak tervezett helikopter, az Ingenuity tavaly április 19-én történelmet írt, amikor végrehajtotta az első motoros, irányított repülést egy másik bolygón. A helikopter első öt repülésével egy hónap alatt befejezte tesztprogramját, majd a NASA többször meghosszabbította küldetését. Azóta lényegében felderítőként szolgál a Perseverance-nek, és a következő hónapokban az ősi deltatorkolat felderítésében segíti az irányítókat, míg a marsjáró munkájához a legjobb útvonal kiválasztásával asszisztál.

De ehhez az Ingenuitynek előbb át kellett haladnia a marsjáróval közös leszállóhelye és az egykori deltatorkolat között elterülő, dűnékkel és sziklákkal borított Séítah régión, melyet a Perseverance az elmúlt hetekben észak felé sikeresen megkerült. A helikopter ezt öt repüléssel teljesítette, amelyekből az utolsóra április 8-án került sor. Ez összességében a 25. repülése volt, amivel rekordnagyságú távolságot tett meg, szintén rekordgyorsnak számító 18 kilométeres óránkénti sebességgel.

Az Ingenuity 2 perc 41 másodpercig utazott a dűnék felett, ahol elhaladt a Perseverance légidarus leszállási rendszere által a felszínen hátrahagyott törmelék közelében. A marsjáró, amely eddig 8,67 kilométert tett meg a Jezero-kráterben, az Ingenuityhez hasonlóan szintén távolsági és sebességi rekordokat döntött az elmúlt időszakban, a 351. marsi napján például 319 métert tett meg, ami közel 90 méterrel több, mint az eddigi marsi csúcstartó, a NASA Opportunity marsjárója által (sokkal kedvezőbb terepen) egy nap alatt teljesített táv.

A Perseverance ikertestvére, a bolygó másik oldalán, a Gale-kráterben dolgozó, 2012 nyarán landolt Curiosity eközben április elején nem várt akadályba ütközött. Az 5,5 kilométeres Mount Sharp (Aeolis Mons) hegy alsóbb részét vizsgáló marsjáró a Gediz Vallis kanyon felé tartott, melyben egykor törmelékben gazdag víz folyhatott le a hegyről a kráter aljzata felé. Csakhogy az elmúlt napokban kiderült, hogy a Greenheugh törmelékmezőnek nevezett, 2 kilométer széles területet éles homokkő sziklák tarkítják, amelyen átkelve a Curiosity egyébként sem túl jó állapotban lévő kerekeit további jelentős károsodás érné.

A JPL mérnökei ezért úgy döntöttek, hogy a marsjárót inkább visszavezetik egy korábban meglátogatott területre, ahol a nedvesebb körülmények alatt keletkező agyagos, valamint a szárazabb időszakokban létrejövő szulfátos kőzetek további vizsgálata feltárhatja, miként lett egyre szárazabb a bolygó éghajlata több mint 3 milliárd évvel ezelőtt. Ha ezzel végeznek, új utat választanak a Curiositynek, hogy a Mount Sharp magasabban fekvő rétegeit is meg tudja vizsgálni a következő hónapokban, években.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: