Már több mint egy éve világossá vált, hogy a leginkább közösségi platformjairól ismert Facebook új vizekre evez, és egy virtuális párhuzamos valóság, az úgynevezett metaverzum felépítésére vállalkozik. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy tényleg mindent egy lapra tesz fel az alapító Mark Zuckerberg, de aztán 2021 októberében, tizenhat év után nevet váltott a cég, és az új név jelzésértékűre sikeredett: Meta Platforms, vagy röviden csak Meta.

A techcég a bejelentés idején épp túlvolt története legnagyobb botrányán, amely során kiszivárogtatott dokumentumokból kiderült, hogy a Facebook vezetői tisztában vannak a platform demokráciára, a fiatalok mentális egészségére és az általános közbeszédre gyakorolt negatív hatásával, de amíg nyereséges a vállalat, addig mindezek nem igazán foglalkoztatják őket. Mark Zuckerberg ekkor a világ harmadik leggazdagabb embere volt, 142 milliárd dolláros vagyonnal, ami még az akkori árfolyammal számolva is annyi pénz, hogy ha szétosztotta volna Magyarországon, minden háztartásra jutott volna több mint 10 millió forint.

Igaz, túl sok ideje nem maradt, hogy kiélvezze, ugyanis a Meta három hónap alatt olyan zuhanást produkált, amilyet a cég még soha nem látott. Idén februárban az amerikai vállalatok történetének legnagyobb egynapos veszteségét szenvedte el a tőzsdén: egy nap alatt 26,4 százalékkal esett vissza a Meta-részvények árfolyama, ami több mint 230 milliárd dollárral csökkentette a cég piaci értékét – és vele együtt a részvények 13 százalékával rendelkező Zuckerberg személyes vagyonát.

A zuhanás hátterében leginkább hat tényező állt:

• a Facebook aktív felhasználóinak addig folyamatosan növekvő száma elérte a plafont, és 2021 utolsó negyedévében először mutatott csökkenést;
• a metaverzumba ölt dollármilliárdok miatt megtorpant a vállalat profittermelése;
• az Apple friss adatvédelmi intézkedései korlátozták a Facebook-appok adathalászatát, ami ellehetetlenítenette a célzott hirdetéseket;
• részben ebből fakadóan a Google egyre jobban szorongatni kezdte a Metát a hirdetési piacon;
• a cég monopol törekvéseit firtató versenyjogi vizsgálatok egyre intenzívebbé váltak;
• a közösségimédia-cégek között is egyre nagyobb verseny alakult ki, miután az egyeduralkodó Meta mellé elkezdett felzárkózni az egymilliárd aktív felhasználót akkoriban átlépő TikTok.

Az elmúlt 9 hónap sem szólt másról, mint arról, hogy a befektetők menekülnek, Zuckerberg pedig minden lehetséges fórumon próbálja visszaszerezni a cégébe vetett bizalmat, miközben magányos fanatikusként prédikál a metaverzum fényes jövőjéről – még Joe Rogan podcastjébe is beült, igaz, a spangli elmaradt. De hiába költött a cég már 36 milliárd dollárt a metaverzum-építésbe, a Horizon Worlds nevű virtuális világa februárban ért a csúcsra 300 ezer aktív felhasználójával, ami azóta máris 200 ezerre csökkent – az eredeti tervek szerint az év végére az 500 ezres határt szerették volna átlépni, de ezt a célt nemrég 280 ezerre moderálták.

A vállalat részvényeinek árfolyama 2015 októbere (tehát ősidők) óta nem volt ilyen alacsonyan: a tavaly szeptemberi 378 dolláros csúcs óta egészen 90 dollárig zuhant, de még most is alig akar 100 dollár fölé emelkedni. A Meta még a világ hatodik legértékesebb cégeként kezdte az évet, de mára a 27. helyre esett vissza, és a cég történetének első elbocsátási hullámára is felkészülhetnek a dolgozók.

Zuckerberg először júniusban jegyezte meg egy értekezleten, hogy „reálisan nézve sok olyan ember dolgozik itt, akinek nem nálunk van a helye”, majd a Wall Street Journal múlt vasárnap írta meg, hogy szerdán bejelenthetik az akár több ezer dolgozót érintő leépítést – a cég globálisan kb. 87 ezer embert foglalkoztat. Az új irányvonal miatt ráadásul egyre kevesebb erőforrás jut a Meta legnépszerűbb platformjaira (Facebook, Messenger, Instagram, WhatsApp), amelyek közül több rekordhosszú leállást tapasztalt és egyre gyakoribb technikai problémákkal küzd a fókuszváltás óta.

Tehát miközben a cég legtöbbet használt termékeit lassan túlszárnyalja a TikTok, a legjövedelmezőbb üzletágának pedig keresztbe tett az Apple a Google javára, a Meta egy olyan szolgáltatásba öli minden energiáját (na meg egy rakás pénzt), ami a befektetőket és a felhasználókat is taszítja, de még a saját alkalmazottjaira is úgy kell ráparancsolni, hogy használják már, ha lehet.

Ja, hogy már van metaverzum?

A metaverzum fogalma még egy évvel a nagy Meta-fordulat után is elég ködös. Hogy végeredményben egy nagy, szabad bejárású virtuális világot kell elképzelni, vagy sok gyártó saját digitális terei számítanak majd egy-egy metaverzumnak, az még kérdéses, mindenesetre a névkisajátítás ellenére nem a Meta az első, ami nekivágott a műfajnak. A 2006 óta létező, 2016-tól virtuális valóságban (VR) is elérhető, Roblox nevű játékplatformon a felhasználók személyre szabott avatárjukon keresztül hozhatnak létre saját játékokat, és tölthetnek időt egymással egy közös 3D-s világban – ezt már nem túlzás metaverzumnak nevezni. A Roblox naponta 60 millió aktív felhasználót számlál, a metaverzum előfutárának tekintett Second Life világában pedig még mindig 40-50 ezren időznek egy adott pillanatban.

A legnagyobb magánmetaverzum, a két argentin kripto- és blockchain-őrült programozó által fejlesztett Decentraland már csak napi 650 felhasználót vonz, ehhez képest a virtuális telkeiért több tízezer dollárt is simán kifizetnek emberek, míg egy cég 2,4 millió dollárért vette meg a legértékesebb óriásbirtokot, ahová fényűző digitális divatközpontot álmodott meg. A nagyságrendekkel eltérő felhasználói bázis és a különböző célközönség (a Robloxszal a 16 éven aluli amerikai gyerekek több mint fele játszik) ellenére hasonlóság is akad a három metaverzumban: már mindben megjelentek a nagy márkák, főként a divatiaparból, illetve bulikat és koncerteket is tartottak már a Robloxban (David Guetta, Twenty One Pilots), a Second Life-ban (Duran Duran, U2) és Decentralandben (Deadmau5, Grimes) is.

link Forrás

Valami ilyesmiről szólna a metaverzum Zuckerberg víziója szerint is. A Facebook alapítója olyan utópisztikus helyet képzel el, ahol az emberek találkoznak egymással, ismerkednek, a munkájukat végzik, szórakoznak, és ami a legfontosabb: vásárolnak. Ehhez csak fel kell pattintani egy Oculust Rift, vagy még inkább egy Meta Quest 2 VR-headsetet, és ki kell csekkolni a való világból.

Csakhogy az első próbálkozás, a Horizon Worlds egyelőre nem tűnik olyan helynek, ahol az emberek szívesen töltik az idejüket. A potenciális felhasználókat már az első pillanatban elriaszthatja, hogy a Meta promóvideóiban bemutatott realisztikus látványvilághoz képest a tényleges metaverzum grafikája olyan, mint ha egy 2001-es PC Guru-szám CD mellékletén bukkant volna rá az ember. És hogy oldották meg, hogy a lábak mozgását nehéz VR-ben lekövetni? Hát úgy, hogy az avatárok csak deréktól felfelé léteznek, és lebegve közlekednek. Harminchat milliárd dollárból.

A Wall Street Journal által ismertetett belső adatok szerint a Horizon Worldsben épített világoknak csak a 9 százalékát látogatja legalább 50 ember, és többségben vannak azok a világok, ahol soha nem fordul meg másik felhasználó az alkotón kívül. És ahogy a Meta dokumentumai is megfogalmazzák: „Egy üres világ szomorú világ”.

A gyenge közösségi és játékélmény, valamint a trollok és a virtuális zaklatók elleni fellépés hiánya miatt nemcsak a felhasználók száma csökken, hanem a kritikusok is egyre hangosabbak – kívülről és belülről is. Azon túl, hogy a Meta dolgozói sem rajonganak a platformért, egy 1000 alkalmazott részvételével készült májusi felmérés szerint csak az 58 százalékuk érti egyáltalán a metaverzumra koncentráló új stratégiát. John Carmack, a legendás id Software alapítója, a VR-headseteket gyártó (és a Facebook által felvásárolt) Oculus korábbi technológiai vezetője a New York Times forrásai szerint többször felszólalt a metaverzum-mánia ellen, és azt mondta, „felfordul a gyomrom, ha belegondolok, mennyi pénzt ölnek bele”.

A lap szerint cégen belül Carmack képviselte leghangosabban azt az álláspontot, hogy a Meta VR-stratégiájában a felhasználói élményre kell helyezni a hangsúlyt, míg Andrew Bosworth a hosszú távú üzleti lehetőségei miatt tartotta érdekesnek a területet. Carmack azóta egyet hátralépett, és tanácsadóként segíti az Oculus utódját, a Meta Reality Labs divízióját, Bosworth pedig a Meta technológiai vezetőjévé (CTO) lépett elő. De a Meta helyzetét legjobban leíró sztori is Bosworth személyéhez kötődik: a New York Times szerint a CTO a Horizon Workrooms nevű irodaszimulátorban szeretett volna levezetni egy értekezletet, de a folyamatos technikai hibák miatt végül át kellett térni a Zoomra.

Palmer Luckey, az egykori csodagyerek, aki 2012-ben, 20 évesen alapította meg az Oculust, majd két évvel később eladta a Facebooknak 2 milliárd dollárért, szintén nincs elragadtatva a metaverzum fejlődésétől. A cégtől 2017-ben távozó, azóta az Anduril Industries nevű, autonóm katonai rendszerek fejlesztésével foglalkozó vállalatot vezető Luckey október végén azt mondta a Horizon Worldsről, hogy terméknek csapnivaló, és a virtuális élmény sem valami szórakoztató. A konkurencia részéről Phil Spencer, a Microsoft Gaming vezérigazgatója és az Xbox fejese hasonlította egy rosszul összerakott videójátékhoz a metaverzum mai formáját. Azt azért mind a ketten hozzátették, hogy várhatóan idővel egyre jobb lesz – már ha a befektetők kivárják, amíg nyereségessé válik a lassan fejlődő ágazat.

A Szent Grál ellen nem hatnak az érvek

A Horizon Worlds problémáin túl az is aggasztja a Meta befektetőit, hogy míg a cég eddigi szárnyalását a nyújtott szolgáltatás (közösségi média) alacsony technológiai küszöbe is megkönnyítette, hiszen csak egy okostelefon vagy számítógép és egy internetelőfizetés kellett hozzá, a metaverzumban való elmerüléshez nélkülözhetetlen fejenként egy VR-headset. A Quest 2 belépő áron már 400 dollárért (160 ezer forint) kapható, de a technológia egyelőre nem arról híres, hogy egyre elérhetőbbé válna: az októberben bemutatott Meta Quest Pro ára 1500 dollár (600 ezer forint), ami finoman szólva sem hozza közelebb a metaverzumot a felhasználókhoz.

Hogy megtérülhet-e a metaverzumba való befektetés, vagy a Meta egyetlen hatalmas, kipukkanni készülő lufi, azt egyelőre nem látni, de miközben a befektetők bizalomvesztésről beszélnek, Mark Zuckerberg hajthatatlannak tűnik – Joe Rogan műsorában „személyes Szent Gráljának” nevezte a háromdimenziós internet valóra váltását. Abban viszont a legtöbb elemző egyetért, hogy a kockázatos irányváltással, a céges arculat újrabrandelésével és azzal, hogy saját magát tette meg a metaverzum arcának, a botrányos éveket maga mögött tudó Zuckerberg egyvalamit nagyon szeretne elérni.

Azt, hogy a neve hallatán ne ilyen képek jussanak az eszünkbe,

hanem ilyenek:

Mennyivel barátságosabb egy esetlen videójáték-figura, mint egy hús-vér milliárdos vezérigazgató, akit szembesíteni próbálnak a gigavállalata által a társadalomban okozott károkkal, nem?

Kérdés, hogy Zuckerberg mennyire tudja legalább virtuálisan megtartani az emberarcú főnök szerepét, ha a héten tényleg bejelenti a tömeges leépítést, és a szerelemprojektje miatt ezrek maradnak állás nélkül.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás